Puliszkafelfújt. Vagyis spoonbread.
sponsored links
Amikor anyám tojással (meg ami volt éppen) turbózta fel az örökös puliszkát, fogalma sem volt, hogy a déli konyha egyik ínyencfalat számba menõ fogását fõzi éppen. Pedig a spoonbread az: amilyen könnyû készíteni, éppolyan könnyû elrontani. A belseje krémszerûen puha, a kérge száraz, megpirult. Könnyû fogás, kanállal tálalják és eszik. (Mondjuk, nekünk nem jutott eszünkbe villa- meg fakanálkenyérnek titulálni a puliszkát, de ez mindegy most). Puliszka is, polenta is, felfújt is, valójában egyik sem: ez a spoonbread.
Az alapja máléliszt tejben vagy íróban fõve (itt sem kell aggódni, jó az vízben is), ebbe - szó szerint akármi jöhet (hústól sajtig vagy zöldségig és zöldfûszerekig) - ami viszont nem maradhat ki belõle, az a tojás. A tojást fûszerezzük, a fehérjét-sárgáját külön-külön felverjük, a végén a keverékhez adjuk, azt sütögetjük (közepesen) erõs tüzön. Önmagában szeretem, kevés sajtot szórok a tetejére, és különösen mutatós kisebb felfújt vagy muffinformában.
Hozzávalók (két személyre)
egy csésze kukoricaliszt
két csésze víz, egy-két csésze tej
vaj
só, bors (elmaradhat)
3 tojás
a tetejére sajt (elmaradhat)
A recept szerint jöhet bele sütõpor, valóban szépen megkel tõle. Nem tettem most, tehát nem sorolom fel, amennyiben igen, ehhez a mennyiséghez úgy egy-két teáskanálnyi jön).
olvasztott vaj
A sót a málélisztbe keverem. Felforralom a vízet, beleteszem a málélisztet, kavarom pár percig, aztán feltöltöm a tejjel. (Víz helyett kezdhetjük egyenesen a tejben fõzni, finomabb ha csak tejjel készítjük.) Amikor keményedni kezd, beletesszük a vajat (másfél-két kanálnyi). A tojássárgákat felverem, fûszerezem (só, bors, szerecsendió), a fehérjét keményre verem. A málélisztet körülbelül tíz-tizenöt percig fõzöm, néha többet. (Ez viszont lisztfüggõ: nem szabad túlfõzni, kemény sem maradhat: ez a jó felfújt titka.)
Egy hõálló tálat (vagy több kicsit) kivajazok. A tojássárgákat a puliszkába keverem, kevés sajtot is teszek hozzá, a végén óvatosan beleforgatom a fehérjéket. A kivajazott tálba öntöm, megszórom kevés sajttal, gázsütõben egy órán át sütöm, kb 210 fokon, amíg a teteje megpirul. Nem szabad túlsütni, akkor jó, ha a közepe krémszerûen lágy. A tejbe gyakran teszek sáfrányt is, nagyon mutatós fogás sárgára színezve, most elmaradt. Van édes változata is. (Ilyenkor só helyett cukorral fõzzük, és másként fûszerezzük.) Amennyiben sütõporral készítjük, jobb ha a tojásba keverjük, és a végén adjuk hozzá.