Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
PORCELLINO GRASSO - A CSALÁDNAK TETSZIK
sponsored links
Porcellino Grasso nevû ? kövér malachoz címzett ? étterem néhány éve nyitotta meg kapuit Rózsadomb egyik népszerû körforgalma szomszédságában. A Café 57 csoporthoz tartozó étterem eleinte a séfet, Csizmazia Lászlót exportálta az 57-bõl ide, hogy segítsen megalapozni a bizniszt, azóta pedig Executive séfként segíti a konyha mûködését. Véleményem szerint Csizmazia kitûnõ szakács, de közelebb áll hozzá a magyaros, vagy akár a keleties ízvilág, mintsem egy rusztikusnak mondott olasz trattoria konyhája. És itt kezdõdnek a problémák. Sajnos nem hiszek azokban a helyekben ahol executive séf ténykedik, összeállítja a menüt és ráhagyja a kivitelezést a személyzetre. Ez olyan mintha az én elképzelésemet másvalaki festené meg, írná meg dalban vagy költené meg versben. Hiányzik belõle az egyéniség, hiányzik az individuum. A Nobunál mondjuk, mûködik, de ott annyira merevek az elvárások és sztenderdek a fogások, hogy nincs is nagy lehetõség a kísérletezésre. Itt viszont van jókora helyet foglaló napi ajánlat és specialitások listája.
Az étlap hûen követi a népszerû, pesti, olasz trattoriák vonulatát, mely szerint kell egy széles pizza kínálat, jó minõségû halak és húsok dekára mérve, illetve házi tészták és rizottók garmadája. Ez jön be a budai elitnek. No meg családjaiknak. A Porcellino egyértelmûen családi hely. Van játszótere és füves placc, ahol a gyerkõcök kiélhetik magukat, sõt idõnként lufifaragó mûvészt, bébiszittert és egyéb kisegítõt hívnak a hétvégi családi forgalomhoz. Alul pedig külön gyerekszoba van, TV-vel, DVD-vel és játékokkal felszerelve, hogy a lurkók ki tudjanak kapcsolni két pizzaszelet közt (és nyugton hagyják aput és anyut). Szóval a vezetõk tudják mitõl gördülnek le ide testületileg a diplomaták, expatek, úri családok és yuppiek.
Az étterem egyébként óriási, ha összeadjuk a fenti teraszt és az alsó részt, akkor simán 300 fõnél tartunk, és szerintem alul is 200-a vidáman elférnek. A felszolgálók pörögnek, hiszen nyáron teljesen megtelik a hatalmas terasz, de kompetensek és kedvesek és próbálnak lépést tartani a kérésekkel. Rögtön hozzák is a Zenato Pinot Grigiomat, ami egy csodálatos fehérbor és ezen felül remekül megy az olasz elõételekhez, tésztákhoz és halakhoz.
Kezdésnek kérünk egy hagyományos bélszín carpacciot ruccolával és grana/parmezán sajttal. Mint az alábbi képbõl látszik a tálalás és az esztétikum nem tartozik a konyha erõsségei közé ? hatalmas helyhez hatalmas adagok dukálnak. Ez szerintem amerikai étteremben simán elmenne egy ?family style? adagnak, amit az asztal közepére tesznek és hárman jól laknak belõle. Sajnos az aránytalanságok olyan hibákat eredményeznek, amelyek a fogások rovására mennek. Ilyen például a túlburjánzó rukkola ágy, ami teljesen elfedi a lényeget, a hajszálvékony marhaszeleteket alatta. Elsõ blikkre ez egy teljesen nyers, kezeletlen rukkola halom, néhány parmezán forgáccsal. A sok rukkola sajnos ízben sem hagyja érvényesülni a diszkrét carpaccio szeleteket, mert a borsos kert ráül mindenre. Kb a felére lenne szükség.
Hasonló a problematika a tigrisrák bébispenóttal címû fogásnál. Elõször is nem tigrisrákot kapunk, hiszen ezek mérete kb. ötszöröse lenne az itt kapott példányoknak, de lehet, hogy félreolvastuk és valójában scampi volt az étlapon. Kapunk néhány darab igencsak vizes, punnyadt, fagyasztóízû, ereket és belsõségeket tartalmazó rákfarkat, amelyeket hosszas tisztítás után belemártunk a fûszeres majonézbe. Ez segít nekik valamelyest és megmenti a fogást a teljes csalódástól. Nem úgy, mint a mellé tálalt (ismét) kezeletlen bébispenót levelet. Se egy vinaigrette, se egy olivás, balzsamecetes keverék, se semmi. Csak úgy hevertek összevissza, rondán, kajlán. Sõt, ha jól emlékszem még a föld is ropogott kicsit a fogam közt, tehát ki sem mosták rendesen az árut. Egy ilyen fogást nem lehet így tálalni, ez büntetendõ.
Sajnos nem hatott meg a friss paradicsomöntettel tálalt, ricottás, spenótos házi ravioli sem. A bazsalikomos, fokhagymás paradicsommártás sótlan és jellegtelen, míg a tészta széle rendkívül kemény és erõsen al dentén innen. A morzsalékos belsõ sem volt ínyemre túlzottan. Nem kapott lehetõséget a ragu, hogy összeérjen, egybekeljen a tésztával, hiszen egyszerûen ráhalmozták a konyhában, ahelyett hogy egy kis fõzõlével összeforgatták volna, miután kifõtt a tészta.
Két külön alkalommal két branzinot is teszteltem. Egyszer fonnyasztott spenóttal, egyszer pedig grillezett polentával és zöldségekkel. Mind a kétszer azt választottam, hogy a sügérrel hadd boldoguljak el én, ne a személyzet filézze ki. Mind a kétszer jól jártam. A hal testüregét kellemes zöldfûszerekkel töltik meg: kakukkfûvel, rozmaringgal és bazsalikommal, nem beszélve a jókora mennyiségû fokhagymáról. A bõre a sütõben kellemesen megpirul, a hal húsa mind a kétszer friss és omlós volt, sõt még kellemesebb egy nagy löttyintés olivaolaj után. Az elsõ alkalommal a spenót erõteljesen fokhagymás volt, de mivel csak egy percet piríthatták, legalább nem fonnyasztották ki belõle a színt és ízt, mint ahogy ezt sok más helyen elkövetik és így megtartott valamit állagából és ízébõl. A pesztos zöldségeim és mozzarellás polentám szintén teljesen rendben volt. Korrekt áru.
Ugyanez elmondható a pizzákról is. Jó a tésztája, kellemesen leég a széle a sütõben és ropog mindenhol. A paradicsomalap is teljesen elfogadható. Húsimádó feleségem viszont összerakatott magának egy sonkás szalámis pizzát, de sajnos a feltétek minõsége hagyott kívánnivalót maguk után. De így együtt nem is mûködött a dolog nagyon. Másszor viszont négysajtos pizzát kértünk, ami egészen kitûnõ volt: csak úgy bugyborékolt rajta a kéksajt és a mozzarella lávafolyam.
Összességében elég vegyes képet mutat a két látogatásból összegyúrt kritika. A konyha teljesítménye egyértelmûen ingadozik, csakúgy mint a használt alapanyagok minõsége. A tengeri herkentyûk egyik látogatásunkkor sem voltak sajnos frissek: elõször egy tintahal kompozíció fogott ki rajtam, másodszor pedig ez az igen gyenge scampi spenóttal. Látszik sajnos, hogy az executive séf nincs jelen, nem irányítja a konyhát. Pizzát jó itt enni, ez biztos, és a hal sem volt csalódás. Tudnék mondani ennél jobb olasz éttermet, de azok mind Pesten vannak. Talán az a trükk, hogy nincs Budán komolyabb konkurencia.
Porcellino Grasso
http://www.porcellino.hu/index2.html
Összesen 5,5/10
