Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pillanatkép egy kenyérsütõgép tesztelõ életébõl
sponsored links
Ha meghallom a szót, kenyérsütés, nekem olyan szavak ugranak be, mint pék (gondoltátok volna?) falu, nagyanyó, kemence, de semmi esetre sem az, hogy kenyérsütõ gép.
Az otthoni kenyérsütés nálam eddig egyet jelentett a nyugdíjba vonulással, a kényelmes, lassú vidéki élettempóval, vagy azzal a fajta, életvitelszerûen ûzött egészség centrikussággal, ami ha nem is ellenszenves, de biztosan nem hõn áhított cél.
Vakartam is a fejem bõszen, amikor jött a kérdés, hogy írnék-e valamit a témában. Mostanában nem terveztem kenyérsütõs projektet, részben idõhiány, részben a tõlünk nem messze lévõ Spar helyben sütött, korrekt kínálata miatt, de a feladat felkeltette az érdeklõdésemet.
Két részletben zajott a projekt: elõször leteszteltem, hogyan készül egy teljesen mezei, gép által sütött kenyér, aztán kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha csak dagasztásra és kelesztésre használom, és a tészta a sütõben sül ki.
Hazacipeltem hát a gépet, ami esztétikailag semleges, méretét nézve átlagos, a konyhámé viszont nem az, ezért az elhelyezés némi fejtörést okozott, végül ott landolt a nappaliban, az antik kártyaasztalon.
Miután elsõsorban a gép mûködésére akartam koncentrálni, nem bajlódtam jól bevált receptek keresgélésével, hanem eleve gépi sütéshez való, rozsos lisztkeveréket vettem.
Ment is a dolog, mint a karikacsapás: a zacskón található leírás szerint belezúdítottam az egy kg lisztet a tartályba (ennek késõbb érdekes eredménye lett), hozzálöttyintettem az elõírt víz ?és olaj mennyiséget, és már kapcsoltam is be a gépet. Azaz kapcsoltam volna? de valami nem stimmelt. Kezemben a használati utasítással böcsülettel követtem a követendõket, megnyomtam az indítás gombot? semmi. Namégegyszer! Programválasztás, súly, héjszín, indít. Semmi. OK, akkor várjunk, hátha bemelegítés van. 5 perc. Semmi. 10 perc. Detto. 15 perc. Néma csönd. Hát ez felettébb furcsa.
Megnéztem, hátha nõi baja van szegénynek. Értem ez alatt, hogy be sincs dugva a konnektorba.. de, be volt.
Tanácstalanul álltam a dolog elõtt. Akkor elõröl. Olvassuk el ismét, lassan, tagoltan, apróbetûstül.
Tanácstalanul álltam a dolog elõtt. Akkor elõröl. Olvassuk el ismét, lassan, tagoltan, apróbetûstül.
És akkor, az egyik táblázat 79. sorában ott a megoldás. Ennél, és csak ennél a programnál (teljes kiõrlésûnek hívják) 30 perc elõmelegítés van. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen türelmetlen fajta, de ha bekapcsolok valamit, és fél órán át nem történik semmi, aggódni kezdek, hogy baj van.
Ezen okból, empatikus lélek lévén, ha valaha masinagyártásra adom a fejem, én biztosan nagy, piros betûkkel bele fogom írni a használati útmutatóba, hogy ne tessék kérem pánikolni, ez egy olyan program, aminek harminc perc a bemelegítés igénye.
Tehát. Bekapcsolás csapó kettõ, majd újabb 30 perc néma csönd, de aztán csak beindult, viszont olyan zajjal, hogy a párom, aki egy szobával odébb dolgozott, tüntetõleg fejhallgatót tett föl. Hja, az élet nem habos sütemény.
Három és fél órás a program, így volt bõven idõm a másnapi leves elkészítésére (ez az, amikor csak tésztát készít a gép, utána formába kerül és irány a sütõ).
Elképzelésem szerint ízben is és látványban is jól megy majd a rozskenyérhez a kecskesajt krémleves.
Lássuk, mi kell hozzá:
1 fej vöröshagyma
5 dkg vaj
5 dkg liszt
3 rúd/henger/nemtomhogyhívják tejszínes krémsajt
8+2 dkg kecskesajt (én zöldfûszereset vettem)
1 gerezd préselt fokhagyma
1,2 l alaplé vagy víz
só, bors, csipet cukor
Elkészítés:
A vajon a finomra vágott hagymát megdinsztelem, hozzáadom a fokhagymát, a lisztet és 1-2 percig kevergetem.
Kevés hideg vízzel felöntöm, hozzáadom az összes sajt krémet, és a 8 dkg kecskesajtot, majd csomómentesre keverem.
Felöntöm az alaplével, vagy a vízzel (ez utóbbi esetben intenzívebben ízesítem sóval, borssal), megszórom a csipet cukorral és összeforralom.
Tálaláskor megszórom a maradék összemorzsolt kecskesajttal.
Nagyon kényelmesen, fél óra alatt elkészült a leves, a kenyérsütõ pont az utolsó simítások után indult el, de nem baj, addig rendbe raktam a konyhát, betettem egy mosást, levittem a kutyát, és megírtam ezt a szösszenetet. Idáig. Amint lejár a program, folyt köv...
Másnap.
Végkifejlet 1:
A fotó magáért beszél: guszta kis rozskenyér, némi folytonossági hiánnyal. A tésztakeverõ lapátok ugyanis végig a tartályban maradnak, ami azért baj, mert amikor kivesszük a készre sült kenyérbõl, lyuk marad a helyükön. Azon túl, hogy nem szép, nagyon megnehezíti a szeletelést.
Legközelebb kipróbálom, hogy amikor lejár a kelesztõ program, kiveszem a megkelt tésztát, eltávolítom a keverõlapátokat, és így teszem vissza sülni. Egy kis szépséghibája ennek az eljárásnak is van: nem lehet közben elmozdulni a gép mellõl.
A kenyér állaga és íze nagyon kellemes lett, talán sóból lehetett volna kicsit többet adagolni.
Egy dolog viszont meglepett, és az a vekni súlya. Megmértem, kereken másfél kilós lett. Húha, ez viszont nem stimmel. A gép menükezelõjén három választható súly szerepel: 750, 1000, és 1300 gr. Akkor mi a helyzet az én óriás bébimmel? Végül leesett a tantusz: ezek a súlyok a kész kenyér súlyát jelentik, nem a kiindulási állapotot. Én meg egy egész kiló lisztbõl csináltam.... Biztos bennem van a hiba, de megint csak arra tudok gondolni, hogy a hozzám hasonló kezdõ pékek kedvéért legalább a használati utasításban felhívnám erre a figyelmet. De ez én vagyok, a gyártó sokkal többet feltételez a kedves felhasználókról. Azért a gép becsületére legyen mondva, hogy ezzel a túlméretezett adaggal is hõsiesen megbirkózott.
Egy dolog viszont meglepett, és az a vekni súlya. Megmértem, kereken másfél kilós lett. Húha, ez viszont nem stimmel. A gép menükezelõjén három választható súly szerepel: 750, 1000, és 1300 gr. Akkor mi a helyzet az én óriás bébimmel? Végül leesett a tantusz: ezek a súlyok a kész kenyér súlyát jelentik, nem a kiindulási állapotot. Én meg egy egész kiló lisztbõl csináltam.... Biztos bennem van a hiba, de megint csak arra tudok gondolni, hogy a hozzám hasonló kezdõ pékek kedvéért legalább a használati utasításban felhívnám erre a figyelmet. De ez én vagyok, a gyártó sokkal többet feltételez a kedves felhasználókról. Azért a gép becsületére legyen mondva, hogy ezzel a túlméretezett adaggal is hõsiesen megbirkózott.
Végkifejlet2:
Ugyanazt a készen vásárolt liszt keveréket használva korán reggel, immár sokkal rutinosabban, összeállítottam a tésztát, és két óra múltán vettem is ki megkelesztve a gépbõl. Két formával kísérleteztem: az egyik egy mezei, vadonat új virágcserép, a másik egy Pataki almasütõ (lásd elsõ fotó), a nem mázas fajta.
A cserepet kibéleltem sütõpapírral, az almát nem, ennek meg is lett az eredménye: elõbbi a másodperc töredéke alatt csusszant ki 10 perc hûtés után a formából, utóbbit egy éles késsel körbe kellett vágni, és ez sokat rontott az esztétikai élményen.
Ezután már csak a leveses tál kialakítása volt hátra: kalapokat levágni, kenyérbelet óvatosan, hogy a héj ki ne szakadjon, kiszedegetni.
Összességében nem állítanám, hogy ez a kenyérsütõsdi nem idõigényes hadmûvelet, és azt sem állítanám, hogy pikpak visszahozza az árát egy nagy fogyasztású családban, mégis, ha van a környezetünkben néhány barát, ismerõs, akinek arcán szívesen látnánk a sárga irigység félre nem érthetõ jeleit, vágjunk bele, megéri.
