Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Paradicsomleves cantuccival :)
sponsored links
Bár lassan döngetnek a mínuszok, de a szobába beáradó ragyogó napsütés, mégis azt az érzetet kelti, hogy kint dühöng a hõség :)
Ez a kis nyáridézés természetesen az ember hangulatát is felvidítja, és valami nyári ízre vágyik. Erre legjobb módszer ugye, egy mediterrán jellegû étel. Sajnos a nyáron elrakott paradicsomlevem már elfogyott, de egy kis csalással tökéletes paradicsomlevest lehet kreálni :)
Legjobban, a Lidl-ben kapható paradicsomszószt szeretem. Kellõképpen sûrû és "semleges" ízû, csak tisztán a paradicsomot lehet érezni rajta, ezért "formálható" a klasszikus édes-zelleres, vagy savanykás-bazsalikomos íz felé.
Most a savanykás-bazsalikomos változat készült, mert az illik a napsütéshez és a reggel sütött cantucci-hoz.
Egy kicsi fej salotta hagymát olíva olajon megfuttatok. Ráöntöm a paradicsomszószt, sózom, és hagyom, hogy a hagyma szétfõjön. Egy kevéske cukrot ebbe is szoktam tenni, de csak annyit, hogy ne vigye el a paradicsom savanykás ízét. Mikor kész átpasszírozom, hogy a hagyma egynemûvé váljék a levessel. Ekkor még visszamegy a gázra. Egy marék (ezért lehet marék, mert lefagyasztottam a nyáron egy jó adagot belõle) bazsalikommal átforralom. Így megmarad a friss nyárias íz :)
A mediterrán levesbe általában rizst szoktak tenni betétként, de én személy szerint jobban szeretem a nokedlit. Egy tojássárgájából csinálom, egy kis só, liszt hozzáadásával és beleszaggatom a levesbe. Kész is a mû!
A cantucci ugye egy ropogós, édes keksz alapesetben, de végre sikerült kikísérleteznem a saját sós változatomat :)
A tojásokat, a sajtot, a fûszereket, az apróra vágott olajbogyót, az olajat és szárított paradicsomot összekeverem. Ehhez apránként keverem a sütõporos lisztet. Ez egy darabig megy fakanállal, de egy idõ után gyúró deszkára kell tenni, mert állagra kicsit sûrûbb, gyúrhatóbb, mint az édes cantucci tésztája.
Rudat készítek belõle, amit egy kicsit ellapítok, majd sütõpapírral kibélelt tepsibe rakom és mehet is 25 percre, a 180 C-os sütõbe.
Ugyan úgy, mint az édes változatnál 25 perc elteltével kiveszem a sütõbõl, és pár perc hûlés után, ferdén felszeletelem. Már így, szeletelve teszem vissza a sütõbe, újabb 20 percre, de 10 perc után fordítok a kekszeken, hogy mind a két oldaluk egyenletesen szép, aranybarna legyen.
A leves cantuccival, mennyei!
/Leves: 1 kis fej hagyma, 1 doboz paradicsomszósz, 1 ek cukor, 1 marék bazsalikom, só;
Cantucci: 300 g liszt, 175 g sajt, 150 g olajbogyó, 50 g szárított paradicsom, 2 egész tojás, 1 tojássárgája, 1 tk sütõpor, 1 tk bazsalikom, 1 tk oregano, 1 ek olíva olaj, só/
Ez a kis nyáridézés természetesen az ember hangulatát is felvidítja, és valami nyári ízre vágyik. Erre legjobb módszer ugye, egy mediterrán jellegû étel. Sajnos a nyáron elrakott paradicsomlevem már elfogyott, de egy kis csalással tökéletes paradicsomlevest lehet kreálni :)
Legjobban, a Lidl-ben kapható paradicsomszószt szeretem. Kellõképpen sûrû és "semleges" ízû, csak tisztán a paradicsomot lehet érezni rajta, ezért "formálható" a klasszikus édes-zelleres, vagy savanykás-bazsalikomos íz felé.
Most a savanykás-bazsalikomos változat készült, mert az illik a napsütéshez és a reggel sütött cantucci-hoz.
Egy kicsi fej salotta hagymát olíva olajon megfuttatok. Ráöntöm a paradicsomszószt, sózom, és hagyom, hogy a hagyma szétfõjön. Egy kevéske cukrot ebbe is szoktam tenni, de csak annyit, hogy ne vigye el a paradicsom savanykás ízét. Mikor kész átpasszírozom, hogy a hagyma egynemûvé váljék a levessel. Ekkor még visszamegy a gázra. Egy marék (ezért lehet marék, mert lefagyasztottam a nyáron egy jó adagot belõle) bazsalikommal átforralom. Így megmarad a friss nyárias íz :)
A mediterrán levesbe általában rizst szoktak tenni betétként, de én személy szerint jobban szeretem a nokedlit. Egy tojássárgájából csinálom, egy kis só, liszt hozzáadásával és beleszaggatom a levesbe. Kész is a mû!
A cantucci ugye egy ropogós, édes keksz alapesetben, de végre sikerült kikísérleteznem a saját sós változatomat :)
A tojásokat, a sajtot, a fûszereket, az apróra vágott olajbogyót, az olajat és szárított paradicsomot összekeverem. Ehhez apránként keverem a sütõporos lisztet. Ez egy darabig megy fakanállal, de egy idõ után gyúró deszkára kell tenni, mert állagra kicsit sûrûbb, gyúrhatóbb, mint az édes cantucci tésztája.
Rudat készítek belõle, amit egy kicsit ellapítok, majd sütõpapírral kibélelt tepsibe rakom és mehet is 25 percre, a 180 C-os sütõbe.
Ugyan úgy, mint az édes változatnál 25 perc elteltével kiveszem a sütõbõl, és pár perc hûlés után, ferdén felszeletelem. Már így, szeletelve teszem vissza a sütõbe, újabb 20 percre, de 10 perc után fordítok a kekszeken, hogy mind a két oldaluk egyenletesen szép, aranybarna legyen.
A leves cantuccival, mennyei!
/Leves: 1 kis fej hagyma, 1 doboz paradicsomszósz, 1 ek cukor, 1 marék bazsalikom, só;
Cantucci: 300 g liszt, 175 g sajt, 150 g olajbogyó, 50 g szárított paradicsom, 2 egész tojás, 1 tojássárgája, 1 tk sütõpor, 1 tk bazsalikom, 1 tk oregano, 1 ek olíva olaj, só/