Hogy mennyit, de mennyit olvastam SzĂŠll TamĂĄs ĂŠs SzullĂł Szabina remekmĂťveirĂľl, gyĂśngyszemeirĂľl, sztĂĄzsolĂĄsairĂłl, versenyeken elĂŠrt sikereirĂľl az utĂłbbi ĂŠvekben! TanĂşja voltam szakmai fejlĂľdĂŠsĂźk minden mozzanatĂĄnak ĂŠs bĂźszke is voltam rĂĄjuk rendesen. De mĂŠgsem vitt rĂĄ a lĂŠlek, hogy komolyabb lĂĄtogatĂĄst tegyek ĂŠttermĂźkben, az Onyxban. MiĂŠrt? Mert ronda. Mert nem igazĂĄn ĂŠrzem jĂłl magam abban a kĂśrnyezetben. Sokan biztos felszisszennek most, hogy ilyen becsmĂŠrlĂľ jelzĂľkkel illetem az ĂŠtterem belsĂľ dizĂĄjnjĂĄt, de hĂĄt mĂŠgis, mit lehet rajta szeretni? Egy befeszĂźlt, mĂťmĂĄjer, ĂĄlbarokk kavalkĂĄd. A plazmatĂŠvĂŠk lekerĂźltek mĂĄr a falakrĂłl a nyitĂĄs Ăłta hĂĄl istennek, de tovĂĄbbra sem tetszenek a (drĂĄga) szĂŠkek, nem tetszik a (drĂĄga) pult, nem jĂśnnek be a csillĂĄrok, nem tetszik az egĂŠsz miliĂľ.

De ez mit sem számít, hiszen amiért az ember elsõsorban étterembe jár, az a koszt. És az egészen kitûnõ. Sõt, helyenként egészen csillagászati magaslatokba emelkedik, ha értik mire gondolok. A felszolgálók hada nagyon profi, egész este szervezetten és kimérten végzik dolgukat, nem jópofiznak, nem barátkoznak, nem engednek meg maguknak ízetlen poénokat, egyszerûen jól ûzik az ipart.

A rendelĂŠs utĂĄn kenyĂŠrkosĂĄr ĂŠrkezik. Ez az egyik legversenykĂŠpesebb kenyĂŠrszerviz az orszĂĄgban. Van itt minden a magos stanglitĂłl kezdve, pogĂĄcsĂĄkon keresztĂźl, kukoricĂĄs kenyĂŠren ĂĄt a parmezĂĄnos vekniig. JĂśn hozzĂĄ egy jellegtelen tĂşrĂłkrĂŠm ĂŠs egy nagyon finom zsĂ­ros rillette. Egy nagy szakĂĄcs (talĂĄn Ducasse?) mondta nemrĂŠg, hogy nem szolgĂĄl fel meleg kenyeret a vendĂŠgeknek, mert annyira eltelnek tĂľle, hogy nem marad energiĂĄjuk a lĂŠnyegre. Lehet, hogy SzĂŠll TamĂĄs is az Ăľ ĂştmutatĂĄsĂĄt kĂśveti, hiszen a kenyĂŠrkosĂĄr hidegen ĂŠrkezik. Ez sok kenyĂŠrfĂŠlĂŠnek nem ĂĄrt, de mondjuk az igen tĂśmĂŠny parmezĂĄnos kĂŠrgĂťt szeretnĂŠm melegen fogyasztani.

Üdvözlõfalatnak egy kis padlizsánkrémet kapunk paradicsommal és mellé egy tokaszalonna ropogós kíséretnek. A konyha teljesítménye és a koncepció itt már kirajzolódik egészen pontosan. Van itt egy magyarosnak nevezhetõ szalonna egy ropogós lapon, ami amolyan újraértelmezett bruschetta. A szalonna hozza azokat füstös ízeket, amelyeket a padlizsánkrém is hordoz, a paradicsom pedig édeskés, mint a szalonnára kent mártás. Minden ki van találva, minden mindennel szépen rímel.

Én a hangsúlyozottan nem-magyaros Prestige degusztációs menüt választom, melynek elsõ fogása tonhal háromféleképpen. Van egy keleties ízeket, szezámmagot és szezámolajat tartalmazó kis tatár, egy ?tataki?, amely egy alig átpirított, fûszeres borsban meghempergetett tonhalérmét jelent, valamint két ropogós lap közé szorított füstölt tonhalszeletkét rebarbara chutney-val. Mindemellett kevés fûszeres majonéz díszítette a tányért. Ismét játék az ízekkel, a stílusokkal és a textúrákkal. De ami a legfontosabb, a tonhal kitûnõ minõségû, minden elemében kimagasló. És ha az alapanyag kitûnõ, akkor sok mindent nem kell vele tenni, hogy még jobb legyen. Csak egy pár csepp szezámolajat rálocsolni miután apróra vágtuk késsel, vagy forró serpenyõben átpirítani a kérgét fél perc alatt, vagy ropogós lapok közé szorítani és egy kis pikáns chutney-t alá halmozni. Ez történt itt is.

CukorborsĂł krĂŠmleves, pirĂ­tott szent Jakab kagylĂł ĂŠs puliszkakrĂŠm. Ez is egy technikailag tĂśkĂŠletesen kivitelezett fogĂĄs. A borsĂłkrĂŠmleves vĂŠlhetĂľen thermomixben lett simĂĄra keverve, megĂľrizte ĂŠdeskĂŠsen friss Ă­zĂŠt, a Jakab kagylĂł is kellĂľen ĂŠdeskĂŠs volt, ha lehet ilyet mondani, hiszen a St Jacques szĂĄmomra a legĂŠdesebb, leglĂĄgyabb kagylĂłfĂŠle, ami lĂŠtezik. A puliszkakrĂŠmet elnyomtĂĄk a lĂĄgy, ĂŠdeskĂŠs Ă­zek, nem konstatĂĄltam jelenlĂŠtĂŠt a tĂĄnyĂŠron, hacsak nem az a fehĂŠr hab volt, ami a kagylĂłt borĂ­totta. De ez esetben sem ĂŠreztem semmit.

ZĂśld spĂĄrgĂĄs homĂĄr rizottĂł spĂĄrga ropogĂłssal. A rizottĂłban a rizs tĂśkĂŠletesen fogkemĂŠnyre fĂľtt, ĂŠrezhetĂľ volt a jelentĂľs rĂĄkalaplĂŠ jĂłtĂŠkony hatĂĄsa ĂŠs Ă­ze, bĂĄr ?szĂĄrazabb? volt nĂŠmely olasz klasszikusnĂĄl. A rizottĂł mellĂŠ ?fĂşjt? homĂĄrhab is isteni volt. A homĂĄr hĂşsĂĄnak tartĂĄsĂĄt, kifinomult Ă­zĂŠt az ember igazĂĄn megtanulja ĂŠrtĂŠkelni, kivĂĄltkĂŠpp ha talĂĄlkozott mĂĄr rosszul elkĂŠszĂ­tett homĂĄrral, mint pĂŠldĂĄul KubĂĄban, ahol szerencsĂŠtlen ĂĄllatokat minden fĂťszer, vaj, mĂĄrtĂĄs egyĂŠb nĂŠlkĂźl kĂŠszĂ­tik el lobogĂł vĂ­zben?krumplival. Na de vissza erre a homĂĄrra. Ez nagyon jĂł volt. EgyedĂźl az a bumszli spĂĄrgaropogĂłs nem volt szerencsĂŠs a tĂĄnyĂŠron, ami egy szakĂĄcs szĂĄmĂĄra talĂĄn texturĂĄlisan ĂŠrdekes kontraszt volt a lĂĄgy habokkal, a feszes, ?ĂŠdeskĂŠs? homĂĄrhĂşssal, de a fogyasztĂł szĂĄmĂĄra sajnos elnagyolt, vastag, rĂĄgĂłs ĂŠs rĂĄĂźl az egĂŠsz tĂśrĂŠkeny kis kompozĂ­ciĂłra. IgazĂĄbĂłl nem hiĂĄnyzott. Most lĂĄtom a kĂŠpen, hogy kaptunk egy nyĂĄri szarvasgomba szeletet is a tetejĂŠre. Nem emlĂŠkeztem rĂĄ.

A kĂśvetkezĂľ balzsamecetes, gombĂĄs, nyĂşlfogĂĄst lecserĂŠltem SzĂŠll TamĂĄs emblematikus, dĂ­jnyertes fogĂĄsĂĄra. CsirkekolbĂĄsz libamĂĄjjal, savanyĂş kĂĄposztahabbal, habart tojĂĄssal ĂŠs kandĂ­rozott szalonnĂĄval. Na kĂŠrem ez valĂłban egy ?signature dish?. Itt minden klappolt. Minden ĂĄt van ĂŠrtelmezve picit, de nem Ăşgy, hogy ez bĂĄrmiben a fogĂĄs Ă­zeinek rovĂĄsĂĄra menne. A kolbĂĄsz nem malacbĂłl van, hanem szĂĄrnyasbĂłl, a kĂĄposzta habosĂ­tott formĂĄban, vagy inkĂĄbb mĂĄrtĂĄskĂŠnt ĂŠrkezik, csakĂşgy, mint a tojĂĄs. Nincs ĂŠrtelme szĂŠnnĂŠ elemezni, egyszerĂťen kitĂťnĂľ volt. Egy XXI. szĂĄzadi kiadĂłs, magyaros reggeli lenne? BĂĄrcsak.

FþÊtelem borjúvariåciók: rózsaszín szÝz kåvÊ jus-vel, harissåval ízesített borjúpacal Ês ropogós borjúlåb. A råntott borjúlåb cromesquis (kromeski) egyszerÝen zseniålis, Ünmagåban is fantasztikus lenne elþÊtelkÊnt. ZselÊsen cuppog belßl, ropog kívßl. De a tål fÊnypontja egyÊrtelmÝen a keleties fÝszerezÊsÝ, paprikås, csilis, harissås pacal. Egy újszerÝ pacalpÜrkÜlt. Hú. MÊg most is Êrzem az ízÊt a szåmban. De persze a kåvÊs szÝzÊrmÊvel is elÊgedett vagyok. Ez is telitalålat. A kis fehÊr halmok a tånyÊron egyÊbkÊnt zellÊrpßrÊt jelkÊpeznek.

Olvasóim råjÜhettek mår, hogy nem vagyok egy nagy desszertes. Vannak, akik a levesre Ês a desszertre utaznak Ês kihagynånak mindent, ami a kettþ kÜzÜtt van ? na, Ên meg az utóÊtelt, a postret hagynåm ki legszívesebben. Vagyis nem hagynåm ki, csak a szåmba vennÊk valami apró cukros kekszecskÊt, vagy Êtcsokilapot Ês evvel måris boldog lennÊk.

Ehhez kĂŠpest kaptam egy Tainori csokolĂĄdĂŠtortĂĄt, tejcsoki fagylaltot, mogyorĂłkrĂŠmet csokolĂĄdĂŠ spagettivel, valamint tonkababos, fehĂŠrcsokolĂĄdĂŠs milles feuillest, mangĂłval. KĂŠrem, ne sĂŠrtĂľdjĂśn meg rĂĄm a pastry chef, ha ezt olvassa, de egyszerĂťen, amire eljutok idĂĄig, nagyon kevĂŠssĂŠ ĂŠrdekel, hogy mit tesznek le elĂŠm desszert gyanĂĄnt. Mindenbe belenyaltam, minden nagyon finom volt, kivĂĄltkĂŠpp a mangĂłmĂĄrtĂĄsos ?krĂŠmes?. De egyszerĂťen letaglĂłzĂłnak ĂŠreztem a nĂŠgyfĂŠle desszertet a menĂź vĂŠgĂŠn.

Az Onyx menĂźje nem olcsĂł, plĂĄne ha jĂłfajta borokat iszunk minden fogĂĄs mellĂŠ. De vĂŠlemĂŠnyem szerint a konyha nagyon messzire jutott pĂĄr ĂŠv alatt. A lĂĄtottak alapjĂĄn simĂĄn versenyben van a vĂĄros legjobb ĂŠtterme cĂ­mĂŠĂŠrt. Csak ezt a berendezĂŠst tudnĂĄm feledni?

Onyx ĂŠtterem

Összeségében: 8,5/10

http://www.onyxrestaurant.hu/