Nyúl!

2010-04-15

sponsored links

Õrület. Itt a húsvét. Megint. És én meg marhára nem vágom, hogy mikor van. Pedig vettem naptárat is meg minden, és nem. Természetesen ilyenkor már nem tudok venni semmi olyat, amit át tudnék adni a családtagjaimnak, mert a boltnak, ami a közelemben van, már csak a csontváza marad meg. Csak azok kószálnak bent céltalanul, akik pont úgy, mint én, elfelejtették, hogy mégis milyen nap közelít vészesen. Vagy éppenséggel azok akik nem figyelnek a jelekre. Szintén mint én. Mindenki elhiheti, hogy különösebben nem vagyok büszke magamra, amikor azt mondom, hogy naponta járok boltba, ahol mindenhol csokinyuszik tenyésznek, és nem tudok mit jelent ez.
A másik, ugye a születésnap. Pff. Hatalmas a család! Ötezren vagyunk, és valahogy az embereimet mindig július végén éri utol a csúf végzetük, így aztán mindenki márciusban születik meg. Én mondjuk nem, de az éccsapám, a nõvérem, a Tucsim, az unokatesóm, az õ anyukája, sõt a babám is! A babám is.
Ha ezeket vesszük alapul, a legkézenfekvõbb megoldás egy torta. Húsvéti díszítés, de valahogy legyen szülinapi is. Be ne égjek már, nekem sokkal könnyebb, ha nem látják, hogy csak meddig terjed az agyam. A következõvel tereltem tehát el családtagjaim figyelmét:

Csokis- epres témakör


Van egy ilyen tortaalapreceptem, amit átvariálok folyamatosan. Így nem válik unalmassá, és nagyon olyan az egész, mintha másmilyen lenne minden alkalommal. Ez része az ördögi tervemnek. Bizony.
Ugye a tortához kell tészta. Ez egy kicsit átvariált piskótatészta. Kajás pályafutásomat piskótatésztával kezdtem, ezt apukám menedzselte, és a nagyszüleim, õk adták a töménytelen mennyiségû tojást. Ezt nyáron fel kell használni azon nyomban, mert lesz nemulass. Én voltam a kukta, és a dolognak azt a részét vállaltam, amikor fel kell verni a tojásfehérjét kemény habbá cukorral, aztán mehetett bele a sárgája. Ez nálam egy százórás hadmûvelet volt, az volt furcsa, hogy közben a hab fele eltûnt valahová. Az univerzum ilyen, ugyebár. Dolgok vannak, eltûnnek. Anyukámnak valamiért nem tudtam kifejteni ezt az elméletet. Egy 8 éves gyerek, a sok cukortól tikkelõ szemmel, lássuk be, nem gerjeszt bizalmat. Akkor kattant be aznap, mikor nem mondtam éppenséggel nemet arra a feltételezésére, hogy: ha nem téved be a konyhába, akkor már nem lenne hab, és az üres tálba lenne kénytelen beleforgatni a lisztet. Van ilyen. Mindegy, a nyarak nagy részében azért lett piskóta. Az asztalunkon mindenféle ízes leves mellett megfordult márványos, csokis, narancsos, mandulás, meggyes formákban. Itt-ott feltekerve, a mamikám baracklekvárjával. Még ma is szétkapnék akárkit, hogy az enyém lehessen az elsõ szelet.

Lényegre. A vattatészta hozzávalói, tehát:
   6 tojás
   6 kanál porcukor
   3 csomag pudingpor (nálam csoki)
   Fél csomag sütõpor
   Ha valakinek ez még nem elég dark és csokis (nekem!), akkor kakaópor
A folyamatot mindenki ismeri. A tapasztalatom, hogy a pudingportól nem lesz olyan fullasztó a tészta, és a szeletelésnél is kedvezõbben viselkedik, így bátran lehet több réteget vágni belõle. Ez az adag 16 szeletes, tehát nem túl nagy tortaformára lett méretezve. A sütését illetõen 160 fokon érdemes, és légkeverõsön. Elvileg ez kiszárítja a tésztát. Tortáknál ez szerintem nem rossz, hiszen a krémbõl és a tejszínhabból vesz fel folyadékot bõven. Ha nem akarjuk, hogy a tésztánk a szeletelésnél szétcsússzon, be kell vetni ezt a trükköt.

A krém egyáltalán nem durva, de elsõre annak tûnt, mert nem készítettem elõ magamnak kellõ gondossággal a terepet. Itt egyszerre több dolgot kell csinálni, tehát vagy bevonjuk a babánkat, vagy leszünk okosak. Legyünk azok. 

A krém hozzávalói
   2 epres puding
   8 kanál cukor (nekem van speckós, amiben 2 hétig nyaralt egy vaníliarúd)
   3 dl + 1,5 dl tej
   2 tojás 
   1 csomag tejszínhab por
   1 csomag lapzselatin
   Fél dl víz

Elsõ lépéskén az, hogy kettéválasztjuk a tojásokat. A fehérjét félrerakjuk. Kettévesszük a 3 dl tejünket is, az egyik adagban feloldunk 6 kanál cukrot, és lassú tûzön fõzzük. A másik adagban csomómentesre keverem a pudingporokat és a tojás sárgáját. Ezt hozzáadom a tûzön készülõ adaghoz, és szilárdulásig a fõzöm tovább. Utána levehetem a tûzrõl, de egészen addig kell folyamatosan kevergetni, míg langyos nem lesz. Na itt vonhatjuk be a babánkat, aki 2 kanál cukorral felverheti a tojásfehérjét. Készen kell lennie addigra, míg a puding langyos lesz, ez keverés közben kicsit gyorsabban bekövetkezik. Ilyenkor lapátoló mozdulatokkal bele kell forgatni a habot a pudingba. Aki okos, kapásból az elején felveri a habot, nem fog összeesni, mert mint mondtam a pudinggal az ember hamar megvan. Ezután, már szépen nyugisan elkészítjük a tejszínt, ugyanígy az egészbe forgatjuk. A lapzselatin beáztatása szintén a folyamat elején megejtendõ, utána ezt elkészítjük a csomagoláson javasoltak alapján. Belekeverem a habba, óvatosan kell, természetesen. Nem szabad sírni, ha az egész egy gusztustalan latyak lesz, mert szépen meg fog szilárdulni a hûtõben, az éjszaka alatt legalábbis tutira. A tésztát kettéválasztom, a krémet "közéfolyatom" (és nem sírok), Rácsatolok a tortaforma pántját, fóliázva mehet a hûtõbe. A tészta és a krém a köszöntést megelõzõ nap feladata. 
Elmondom, elõször mit csináltam, mert nem voltam okos, és a babám sem volt éppen kéznél. Szépen megcsináltam, a pudingot rájöttem, hogy nem tudom egyszerre kevergetni, és felverni a tojárt, egy igeig kevergettem (ez volt a nagyobb hülyeség) és utána felvertem a tojáshabot. Mire ez kész lett, addigra a puding megszilárdult. Hevesen elkezdtem keverni, pedig akkor már mindegy. Az egész olyan kemény volt, hogy összetörte a habot, a tejszínnel már sikerült kicsit formába hoznom, de amikor láttam, hogy mit csinál a munkámmal a lapzselatin, akkor a pillanat hevében bizony kevés választott el attól, hogy 8 emelet magasságból harci üvöltéssel kivessem magam, és az egyre közeledõ járdán haljak nem túl esztétikus halált.
A következõ nap hajnalán heves díszítésbe kell fogni. Reggel az ember nem koncentrál. Én délben sem szktam, este meg nem szoktam...szintén. Olyan 3 hab elég a tortához (itt megint habport használtam, mert ez a fixám) Ha egységesre akarjuk színezni akkor egyszerre verjük fel mindet. Nincs az az Isten, hogy mégegyszer valaki egyanolyan színüre színezze. Vandál vagyok, ételfestéket használtam. Az alapot kissé világosabbnak szántam, mint a díszeket rajta. Ha valaki nem tudja, hogy milyen formákat fújjon rá, az bátran böngéssze a youtube- ot, én az expert village segítségével tanultam egy csomó mindent. Ha megvan el vele. A hûtõbe.
Ezután jöttek a húsvéti dolgok. Minden tele van nyuszival, és kelti itt nekem a lelkifurdalást, ne már! A tojása mellett döntöttem. Rajzoljunk elõ formákat egy sütõpapírra, ez segít valamicskét. Szépen rácsorgatjuk a cuccot, és egy munkalapon a fagyóba tesszük. Indulás elõtt meg beleállítom a tortába. Jájj, és a kandieprek. Ha szeretnénk, rakhatunk rá. Tutkó


Mondjuk nem jöttem ki rosszul az egészból, mindenki elégedett volt, meg ilyesmit. Azért megpróbáltam lekapni, hogy festett a a szegény áldozati torta, miután nekimentem a konyhakéssel. 
Nem vagyok képes azt mondani a saját fotómra, hogy csúnya, ezért az mondom, hogy ez egy nagyon... rusztikus kép. A lényeg talán látható. Barna és rózsaszín. Az ízérõl meg annyit tudok mondani, hogy mélyen beleszagoltam, elképzeltem, hogy milyen lehet, és szerintem okés. aztán minden elõzmény nélkül nekirontott a családom, és rövid úton bevégeztetett. Minden családi ünnep haspukkasztó, és õrült zúzással pusztul a kaja. Magam is kivettem belõle a részem, saját kereteim között ettem magam meglehetõsen halottra.
De aztán harmadnapon feltámadtam.

Folytats a blogon ... jarasimenzaesilluminarium.blogspot.co...

sponsored links

Keres?s