Mézeskalács
sponsored links
Nézni vagy enni? Magam részérõl az ?enni? mellett teszem le a voksom. Valamint amellett, hogy karácsonyi hangulatteremtés céljából szokást teremtsünk a mézeskalácssütésbõl. Gyömbér, szegfûszeg, fahéj illata ? jól elraktározva a limbikus rendszerben, ahonnan majd semmi sem fogja olyan pontosan elõhívni a gyermekkor adventi hangulatait, mint a sülõ mézeskalács. Olyan receptet kerestem, ami finom, nem kell napokat/heteket várni a fogyasztásáig ? hiszen a törpekommandó úgysem érti a ?várni? szó jelentését ? vagy legalább is úgy tesz ? és amit könnyû kezelni, formázni az aprócska kezeknek is. Így a választásom olyan receptúrára esett, ami tartalmaz margarint. Nem mellesleg az Új Ember internetes portáljáról származik, mondhatni hiteles forrásból merítünk tehát, ha ennek a kútnak a vizébõl iszunk, hogy egy képzavarral éljek (jóvanna, ilyen adventi hangulatom van nekem is, havazással a hátam mögött, arccal a puncsozás felé).
Pajtásokat is szoktam hívni a mézeskalácssütéshez, úgy az igazi.
Hozzávalók
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál õrölt szegfûszeg (urambocsá, mézeskalács-fûszerkeverék)
csipet só
10 dkg vaj vagy margarin (ha úgy ítéljük meg a helyzetet, lehet több is, volt, hogy 25 dekát is belekevertem)
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz
A díszítéshez
dió, mandula, mogyoró
szegfûszeg, narancs-citromkarika
színes cukrok
A cukormázas díszítéshez
egy tojásfehérje
6 evõkanál kristálycukor
A liszt felét félretesszük. A száraz összetevõket összekeverjük egy mély tálban (vagy a gyúró deszkán).
Hozzámorzsoljuk a vajat, vagy margarint, a tojásokat, a mézet. Majd szép lassan adagolva a liszt második felét is. Ha keménnyé válna a helyzet, akkor adjunk hozzá még vajat.
Ha összeállt a tészta, azaz lehet gyúrni, akkor a deszkát kilisztezzük, és 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk. Mármint a tésztát.
Most jöhet az élvezet: kiszaggatjuk a különbözõ formákkal, és a kis tálakban elõre odarendezett díszítõelemekkel megdíszítjük.
Kivajazott, kilisztezett sütõlapra helyezzük a kész formákat (egy nagy kés segítségével könnyebb). 175 fokon enyhe pirulásig süssük. Nagyon gyorsan megvannak (tíz perc). Úgyhogy inkább felügyeljük.
Ha mégis elfáradnánk, vagy a gyereksereg elvonná a figyelmünket, akkor a túlsült formákra fogjuk rá, hogy azok csokisak. A fára dísznek azért még fel lehet tenni.
A cukormázhoz verjük fel a tojás fehérjét, adjuk hozzá a cukrot, azzal is alaposan keverjük el? Egy nejlonzacskóba töltsük bele, a sarkát vékonyan kivágjuk, és máris nyomható belõle a fehér díszítés.
Ha a fára szeretnénk feltenni, egy tûvel szúrjuk át rajta a cérnát.
Magam részérõl a mandulával díszítettet szeretem a legjobban. Kisfiam mindent szeret, ami édes. Meglátása szerint hús nélkül lehet élni, de cukor nélkül nem. (onnan fogjuk majd megtudni, hogy már közepes fiú, hogy megfordítja a kijelentést, és onnan, hogy nagy, hogy a Joey-nak feltett klasszikus kérdésre a másik választ adja majd).
Barátnõm fantasztikus mézeskalács-házikókat készít, amennyiben ki tud kerülni az új munkahely adta mókuskerékbõl, az õ variációját is megírom.