Nem tudom, hogy korombĂłl adĂłdĂł sajĂĄtossĂĄg-e, vagy csak a szuperĂŠrzĂŠkenysĂŠgemnek kĂśszĂśnhetem, de amit mĂťvelek, az nĂŠha mĂĄr sajĂĄt magam szĂĄmĂĄra is ijesztĂľ.

Ma volt a csĂşcspont.

Ott, amikor lĂĄttam, hogy kifehĂŠredik az addig zĂśld skype jel. 

KilĂŠptek.

KilĂŠptek Ăşgy, hogy nem beszĂŠltĂźnk.

MegszĂŠdĂźltem. Az ĂŠletem?! Mint egy ĂľrĂźlt, Ăşgy kezdtem el gĂŠpelni, de hiĂĄba. Nem ĂŠrkezett vĂĄlasz.

Csengettek. 

5 percen belĂźl negyedszer.

Na jĂł, sejtettem mit akar. 

Odamentem a kislĂĄnyhoz, hogy akkor legyen kedves, ĂŠs jĂśjjĂśn fel velem az emeletre. VisĂ­tva levetette magĂĄt a fĂśldre.

Itt szakadt el a cĂŠrna. Megragadtam ĂŠs rĂĄkiabĂĄltam, hogy most azonnal induljon el. TorkaszakadtĂĄbĂłl bĂľgĂśtt.

Az egĂŠsz utca minket nĂŠzett. 

De mĂĄr ez sem ĂŠrdekelt. EgyszerĂťen nem szĂĄmĂ­tott. OrdĂ­tva hĂşzkodtam fel a lĂŠpcsĂľn.

MegĂĄlltam a szoba kĂśzepĂŠn.

KĂśrĂźlĂśttem szanaszĂŠt dobĂĄlt cipĂľk, jĂĄtĂŠkok, egy fĂŠlig lerombolt bunker, az ĂśsszetĂśrt gyertyatartĂł darabjai. 

Az egyik gyerek teli torokbĂłl ĂźvĂśltve fetreng az elĂľszoba padlĂłjĂĄn, a mĂĄsik a kanapĂŠn Ăźlve osztja az ĂŠszt, mikĂśzben prĂłbĂĄl minĂŠl tĂśbb vĂŠrt kiprĂŠselni az ujjĂĄn ejtett vĂĄgĂĄsbĂłl.

Egy percig sem bĂ­rom tovĂĄbb. 

EgyszerĂťen nem. 

Ez mĂĄr tĂşltesz mindenen.

Összeszedem a cuccom, és elmegyek. Nem érdekel, hogy nincs hova. Letáborozok a reptéren, míg lesz egy járat, amire kapok helyet.

Zokogtam.

Mikor megjĂśttek a szĂźlĂľk mĂŠg mindig. KĂŠptelen voltam Ăśsszeszedni magam. Szedett-vedett angolsĂĄggal (ezekben a helyzetekben mindig elhagy a nyelvtudĂĄsom) elmondtam, hogy mi tĂśrtĂŠnt, ĂŠs hogy kĂŠptelen vagyok ezt csinĂĄlni. Nem megy.

A fĂŠrj bejĂśtt utĂĄnam a szobĂĄmba, ĂŠs mint mĂĄr sokszor, ismĂŠt elmagyarĂĄzta, hogy az ilyen esetekben csukjam be a gyereket a szobĂĄjĂĄba, ĂŠs kĂśzĂśljem vele, hogy addig nem jĂśhet ki, amĂ­g normĂĄlis nem lesz.

MĂŠg jobban sĂ­rtam.

Alig kaptam levegĂľt, annyira fĂĄjt a torkom az egĂŠsz napos megerĂľltetĂŠstĂľl.

FĂĄradt voltam. KimerĂźlt, ĂŠs vĂŠgtelenĂźl remĂŠnyvesztett.

DĂźhĂśs. DĂźhĂśs az ez egĂŠsz vilĂĄgra.

AnyĂĄra, hogy alszik, ahelyett, hogy gĂŠp elĂľtt lenne, hogy kipanaszkodjam neki magam.

ApĂĄra, hogy a barĂĄtaival mulatja az idĂľt, ahelyett, hogy segĂ­tene.

B-re, hogy miutĂĄn egyszer az ĂŠletben megnyĂ­lok neki, otthagy, amikor tĂĄmogatĂĄsra lenne szĂźksĂŠgem. UtĂĄlom.

Tudtam, hogy gyerekesen viselkedek.

De nem ĂŠrdekelt. 

EgyszerĂťen jĂłl esett mĂĄsokat hibĂĄztatni. MĂĄsokra haragudni.

MĂŠg akkor is, ha legbelĂźl tudtam, hogy se alapja, se ĂŠrtelme nincsen.

Az ĂŠgvilĂĄgon semmi.

EgyedĂźl ĂŠreztem magam. Rohadtul egyedĂźl.

Ugyanazt a magĂĄny kĂ­sĂŠrtett, ami a rosszabb napjaimon otthon is elkapott.