pedig még tél sem volt igazán. Egyszerûen ha ránézek erre a képre, akkor a szemérmetlenül forró nyár jut eszembe egy pohár jeges kólával :D Azt hiszem Egerben csináltam a déli hõségben, ami jelen pillanatban elképzelhetetlenül távol van. Hogy egészen pontos legyek, egyrészt hol van már, másrészt hol van még? Pont a kettõ között leledzünk valahol. Ólomlábakon haladnak a napok. Reggel és este felcsillan bennem a remény, amikor már csak félig van sötét amikor indulok dolgozni és még csak félig van sötét, amikor indulok haza. Egyszálpendelyt akarok. És jeget csak az italomba. Meg a nyakamba, ha nagyon süt. Fürdõruhában bombaugrást, valószerûtlenül kék eget, szemérmetlenül rövid nadrágot, nyitott ablakot, madárcsiripelést, éledezõ természetet, sõtmitöbb, közvetlenül a fáról leszakítható almát, sütés nélküli ételeket, hangyainváziót, langyos Balaton-illatot, vietnámi papucsot. Enyhet adó árnyékot, sétáló emberpárokat, lehúzott ablaknál autózást, késõ esti világosban futást, olvadozó fagylaltot akarok. Este teraszonkávézást. Jegesteát. Mentás limonádét. Símogató szellõt, locsoló elõl rohangálást, paradicsomültetést. Virágillatot, meggybefõttkészítést, nyárikonyhában lekvárfõzést. Napozást csíkok nélkül. Most!

sponsored links