?Szóval az úgy volt, hogy Jenny meg Kriszta szóltak, feljönnének dumálni, és bár konkrétan nem mondták ki, mert õk úrilányok, akik tudják mi az illem, azért ráutaló megjegyzéseket mégis csak tettek arra vonatkozóan, hogy szívesen ennének nálam valamit. Az a baj azzal, ha az ember ilyen ?gasztroizé?, amilyen én vagyok, hogy a haverok kimondatlanul is elvárják tõled, hogy valami finommal kápráztasd õket el, és ha ezek a barátok még így-úgy, de kapcsolódnak is a gasztronómiához, akkor már csak presztízsbõl sem csinálhatsz nekik semmit, amit egyszer már ettek nálad, olyat meg pláne nem, ami kommersz. Miután azonban nyár van és dögmeleg, nem akartam órákat tölteni a konyhában, ezért úgy döntöttem, maradnék a comfort food palettámnál. Így történt, hogy mozarellával töltött pulykagombócokat készítettem nekik bazsalikomos paradicsommártással. Köretnek kuszkuszt csináltam, mert azzal van a legkevesebb macera, csak leforrázod, letakarod, vársz öt percet és viszont látásra. Az étel szerencsére csodás lett így elég sok fogyott belõle fenék mérettel fordított arányban, tehát paradox módon az evett a legtöbbet, akinek a legkisebb a popója, azaz Jenny, aki sose hízik semmitõl, és ezért haragszunk is rá, de nagyon, mi örök diétázók pedig hozzá képest csak csipegettünk.

[...] BĂľvebben!

Folytatás a blogon ... https://hazisafrany.blog.hu/2018/07/1...