sponsored links

,,LeĂźltek pedig az ebédhez a hĂĄz ura és a hĂĄziasszony.
És a hĂĄz ura felette elcsodĂĄlkozott mondvĂĄn: vajon miért eszik oly keveset az én hitvesem, nincs e neki valami bĂĄntĂł izgalma az Ăľ gyomrĂĄnak fenekén, mert az ebéd igazĂĄn alkalmatos arra, hogy Ăľtet elfogyasszĂĄk jĂł étvĂĄggyal és kérdi szelĂ­den: TalĂĄn valami bosszĂşsĂĄgod volt ma délelĂľtt, muntyurkĂĄm?
Mire a hĂĄz asszonya rĂĄnéz a hĂĄz urĂĄra csodĂĄlkozĂł tekintettel és szĂłl: Dehogy is, muntyurkĂĄm.
Mire a hĂĄz ura kérdi Ăşjfent: Avagy talĂĄn sovĂĄnyĂ­tani kĂ­vĂĄnod magad, minek az neked, muntyurkĂĄm, mikor is oly sovĂĄny vagy amĂşgy is, mint ama bizonyos nevezetĂť gebe?
Mire a hĂĄz asszonya Ăşjfent rĂĄnéz és ismételten tĂĄgra nyitja a szemeit, mondvĂĄn: Dehogy is vagyok én sovĂĄnyĂ­tĂł kĂşrĂĄn, csak nincs étvĂĄgyam, muntyurkĂĄm.
Mire a hĂĄz ura kérdi. TalĂĄn nagyon betĂ­zĂłraiztĂĄl délelĂľtt, muntyurkĂĄm?
Mire a hĂĄz asszonya: Na, azt nem lehet éppen mondani, csak ami Ăşgy akadt.

Mire a hĂĄz ura elkezdett gondolkodni és attĂłl a pillanattĂłl kezdve megfigyelte, hogy melyek azok a dolgok amelyek egy hĂĄziasszony szĂĄmĂĄra, mint alkalmi ételek akadnak. Megfigyelte pedig a kĂśvetkezĂľket:
ElĂľszĂśr is akadt reggeli utĂĄn kettĂľ darab ...