Memória és más
sponsored links
Kis poéta voltam régen,
egy szöszke-szõke copf után futó.
Mire elértem volna,
eltûnt elõlem a sok viharban ?
Azóta már festve van,
vagy hófehér ? ha megvan.
Írtam hozzá néhány verset,
amiket rég elfeledtem ?
Most meg írom ezt?,
ami lehet, nem is vers lesz,
csak a szöszke hajból
egy kis talányos részlet.
Nem is tudom, miért jutott eszembe,
már komolyabb dolog is elveszejtve,
ha szõke volt, netán barna.
Mintha ez a lágyuló agyam
megtartani semmit nem akarna,
ami szép, de éppen a minap
esett ? teljesen más eset ? ,
fát vágni mentem, hogy a telet tüzeljem,
és nem jutott eszembe a balta helye,
ahová tennem kellett,
illõ helyre, hogy meglegyen.
De nincs azért semmi baj,
örömöm nem ismert határt,
mert baltakeresés közben
megtaláltam az elõzõ nap
keresett kedvenc kenyerezõ késemet ? ? ?
Tervezem, holnap sétálni megyek,
hogy védjem féltett egészségemet,
de titkon bizton nem ez a cél:
a kancsal gondolat arra visz,
az úton hátha meglelem
annak a szöszke-szõkének
legalább az unokáját
(ha már õt nem is lehet),
hogy megkérdezzem tõle,
a Nagymama jól van-e.
Illõn kézcsókomat küldöm ?
És este nyelvem a tükörre öltöm.
Hódmezõvásárhely, 2013. december 19.
Memória és ëgy s más
Kis poéta vótam régön,
ëgy szöszke-szõke copf után futó.
Mire elértem vóna,
eltûnt elõllem a sok viharba? ?
Azúta mán föstve van,
vagy hófehér ? ha mögvan.
Írtam hozzá néhány versöt,
amiket régön elfelejtöttem ?
Most mög írom ezt?,
ami löhet, nem is versözet lössz,
csak a szöszke hajbul
ëgy kis talányos részlet.
Nem is tudom, mér? jutott eszömbe,
mán komolyabb dolog is elveszöjtve,
ha szõke vót, nétán barna.
Mintha ez a lágyuló agyam
mögtartani sömmit nem akarna,
ami szép, de ipeg a minap
esött ? teljesen más eset ? ,
fát vágni möntem, hogy a telet tüzeljem,
és nem jutott eszömbe a balta hellye,
ahova tönnöm köllött,
illõ helyre, hogy möglögyön.
De nincs azér? sömmi baj,
örömöm nem ösmert határt,
mer? baltakeresés közbe?
mögtanáltam az elõzõ nap
keresött kedvenc könyerezõ késömet ? ? ?
Tervezöm, hónap sétálni mögyök,
hogy védjem féltött egészségömet,
de titkon bizton nem ez a cél:
a kancsal gondolat arra visz,
az úton hátha möglelöm
annak a szöszke-szõkének
legalább az onokáját
(ha mán ûtet nem is löhet),
hogy mögkérdözzem tûlle,
a Nagymama jól van-ë.
Illendõn kézcsókomat kûdöm ?
És este nyelvem a tükörre õtöm.
Hódmezõvásárhely, 2014. január 6.
Szenti Ferenc
Szenti Ferenc