Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Melegen ajánlom könyvek és kaják - Pi élete
sponsored links
Elsõ könyvajánlóm témája, Yann Martel Pi élete címû könyve, ami egy indiai származású fiú fantasztikus utazásának története, ami nálam 10 éve elsõ számú kedvenc, evidens volt, hogy ezzel kezdõdjön a bejegyzés. Ebbõl fakadóan nem kerülhet más az asztalra, csak egy nagyon fûszeres, nagyon illatos, és legfõképpen nem morzsálódó, émelyítõen édes, magas kalóraitartalmú desszert. Egy gyömbéres chai és a klasszikus, indiai darapuding - a halva - pont megfelelõ lesz. Fõként ha mindkettõ forró. Szükség lesz tápértékre, mert a könyv letehetetlen. Mivel ezzel egybekötve túl hosszúra nyúlna a bejegyzésem, ezért két részletben fogok posztolni.
Pi életére speciel nem egy könyvesboltban figyeltem fel. Egy munkatársam olvasta (munkaidõben is az asztal alá rejtve, ami már önmagában felkeltette az érdeklõdésemet), aztán kint felejtette az asztalán és én a kezembe vettem. Csak mert megfogott a könyv grafikája. Elõször a tenger jelenlétét fogtam fel. Aztán a csónakét. Aztán a csónakban kuporgó emberalakot és csak végül a tigrist. Azonnal felkeltette az érdeklõdésemet és a fülszöveghez lapoztam. Délután pedig elmentem az elsõ könyvesboltba és megvettem. És 10 év alatt 4x olvastam el. Legalább ennyiszer adtam kölcsön és mivel nem kaptam vissza, legalább ennyiszer meg is vásároltam. És mindig találok benne aktuális mondanivalót. És ez a legtöbb amit egy író adhat a könyv formájú szócsövén keresztül.
Hogy miért pont a Pi? Mert mindannyian útkeresõk vagyunk, akár tudunk róla akár nem. Élnek közöttünk olyanok, akik ezzel tisztában vannak. És élnek olyanok, akik nem feltétlenül emelkednek filozofikus magasságokba, vagy mert nem akarnak, vagy mert nem tudnak. Õk a folyamatosan kesergõk, akik addig jutnak, hogy "miértpontvelemtörténikmindez". De sem arra nem kíváncsiak, hogy valójában mit takar a "mindez", sem pedig arra, hogy "miért". Pi is egy útkeresõ. A különbség közte és az átlagember között, hogy õ a válaszokat nem a materiálisban keresi, maximum azon keresztül kapja meg. De nem akármilyen módon. Nem szaladnék azonban ennyire elõre. Az a fura helyzet áll elõ, hogy a film - ami egyébként tökéletesen él a képi megjelenítés eszközeivel, sõt mi több túl is teljesíti azt köszönhetõen Ang Lee-nek - valószínûleg sokkal több emberhez eljutott, mint a könyv. Megvolt, láttuk, húmicsoda3Deffektek, de a valódi mondanivalója éppen pont a lényeg megfilmesíthetetlensége miatt rejtve maradt. És ez az a pont ami megkülönbözteti egymástól az útkeresõket és a kesergõket, akik tudni akarják a megfilmesíthetetlen részt is érteni, azok legkésõbb a film megtekintése után kezükbe veszik a könyvet, és AHA-élménnyé változtatják a moziélményt. A legjobb azonban, ha ez már elõre megtörtént. Akkor ugyanis elég kiélvezni belõle Hálivudot. Elég csak tét nélkül popcorn ropogtatni és kólát inni, bambulni, mert a mag el van vetve és nem ettõl fog kicsírázni.
Ebben a könyvben minden benne van, amire egy igényes könyvolvasó vágyhat. A kerettörténet, a helyszínek, a tények nagyon hitelesek. A téma zseniális. A fantázia káprázik, a leírások megdöbbentõen részletgazdagok. A helyszín abszolút megkívánja ezt, mert aki Indiára gondol, nem gondolhat másra, mint egy szélsõségesen illatos-hangos-színes-szikrázó-lehangoló-orrfacsaró-szemkápráztató-mézédes-gyomorforgató eszméletvesztésre.
Nekem eddig három nagy találkozásom volt Indiában játszódó könyvekkel. Dominique Lapierre Örömváros címû írása, Rohinton Mystri India, India címû, letehetetlen, kétkötetes nagyregénye és a Pi élete. Mindháromnál ugyanazt a képzetet kaptam errõl az országról, ami egyébként valószínûleg a valóságnak csak egy nagyon szegényes részlete.
Aki nem akar bajlódni a könyv valódi mondanivalójának megértésével, és az újabb kiadás van kéznél, lapozzon a 129. oldalra, és csukja be a könyvet a partot érésnél. Már azért is megéri. Aki viszont útkeresõ az kezdje az író bevezetõjénél. Szigorúan ott. Nem az elsõ fejezetnél.
Az elsõ 129 oldalnyi leírás valóban kissé száraz, filózós hangvételû, de elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy "a szikra, ami életre kelt egy igazi elbeszélést" rettentõ nagyot robbanjon. Hogy az ember gondolatban arra kárhoztassa szegény Piscine Molitor Patel-t, aki egy uszodáról kapta a nevét, hogy örökre egy csónakban ragadjon egy bengáli tigrissel. (Ide kívánkozik egyébként, ami tovább emeli számomra a könyv értékét, hogy az író olyan szintû tudással rendelkezik az etológiai szempontból, hogy hihetetlen.)
Ez az a könyv, aminek olvasása közben életemben elõször kétségbe vontam azt a korábban sokat hangoztatott állításomat, mely szerint ahhoz, hogy hitelesen tudjunk közvetíteni bármirõl, azt elõször empirikusan meg kell tapasztalnunk. Mert Yann Martel nyilvánvalóan nem töltött el több mint 220 napot a Csendes-óceánon egy mentõcsónakban hánykolódva egy bengáli tigris társaságában. Mégis oly evidens módon keveredik a leírásban a reális, a szürreális és mindez olyan tökéletes elegyet alkot a filozófikussal, hogy számomra ez adja a könyv valódi értékét. Minden pillanatot átélek vele. Amikor fázik én is fázom. Amikor fél én is félek és amikor valami nagyon felemelõ, akkor az engem is magával ránt.
"...most elõször vettem észre - mint ahogy ismételten észre fogom venni megpróbáltatásaim során, a gyötrelem egyik rohama és a másik között - hogy szenvedésem fenséges színtéren játszódik le..."
Ezen a fenséges színtéren, a végtelen kellõs közepén, a tenger és az égbolt találkozásánál, a lehetõ legesleglehetetlenebb és legreménytelenebb helyzetben, a saját korlátait messze túllépve keres választ Isten jelenlétére. A könyv tehát elsõsorban a magunkba és választott Istenünkbe vetett hitrõl és annak erejérõl szól, sodróan olvasmányos formában.
Kulcsmondatának megértése ( "...a nyomorúság társat keres és az õrület szállítja is..."), e mondat jelentõségének felismerése az utolsó 30 oldalra marad. Azután, hogy eltöltöttünk 227 rendkívüli napot Pi-vel és Richard Parkerrel az óceán közepén, a könyv utolsó néhány oldala olyan, mint amikor valakit álmában izomból - csúnyán fogalmazok - pofán vágnak. Leesik az állad, a földrõl kell fölszedni, miközben azon gondolkodsz, hogy hihetetlen mire képes az elme, ha nincs más mozgatórugója, mint a vak hit, a soha nem múló remény és a zsigerbõl jövõ félelem. Mi történik akkor, ha a fenséges színtéren hárman maradtok: Egy Isten, egy Ördög és Te. Erre ad választ ez a nem mindennapi könyv. Jó olvasást :D A következõ bejegyzésben érkeznek a receptek. Remélem addigra túl is juttok a bevezetõn :D A remény hal meg utoljára :D