Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Marhahúsleves
sponsored links
Ahogy beköszöntött az igazi hideg, mi is kiéheztünk egy jó húslevesre. Az pedig bizony igazi türelemjáték, nem csak úgy ripsz-ropsz mûködik a dolog. Elsõ hozzávaló tehát egy szép hosszú, ráérõs hétvégi nap. Ha jól emlékszem, talán 2 hete volt módon megejteni a rituálét. Az eredmény nem hagyott cserben, ezt büszkén teheti le bárki az asztalra.
Hozzávalók:
- 2 jó húsos marhafarok
- kb. 70 dkg leveshús
- fél zeller
- 1 kisebb karalábé
- mérettõl függõen 2-3 sárgarépa
- 2-3 fehérrépa
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 TV paprika
- petrezselyemzöld
- 12-15 szem egész bors
- só
Az elsõ teendõ marhahúsleves esetén hogy egy kisebb fazék vizet kell forralni, hogy a nagy lábasba rakott megmosott húsokat lelocsoljuk és 1-2 percig ebben a forró vízben áztassuk. Ezután a vizet leöntjük róla, s hideg vizet eresztünk rá - ez lesz a leves végsõ "anyaga".
A folyamat során végig az a lényeg, hogy nem kell forralni, zubogtatni a levest, csak szép lassan, épphogy gyöngyöztetni õfelségét. Nem ám akárhogy!
Amikor a leves eléri a gyönygyözési hõfokot, a hús elkezdi eregetni a habot. Ezt kitartóan kell szedegetni róla, eltart egy darabig, míg elfogy a lendület. :-/ Kitartás, tényleg abbamarad egyszer.
Miután lehaboztam a levest és úgy ítéltem meg, a hab felhagyott a támadással, "bezöldségeltem". Vagyis a megmosott, megtisztított zöldségeket, a borsot és az elsõ adag sót (beletenni késõbb is lehet, kivenni belõle már nem!) betársítottam a húsok mellé.
Ismét megvártam, míg gyöngyözõre hevül a közeg, majd újra a "csak gyöngyöztetem" álláspontra helyezkedtem s tulajdonképp ott is maradtam egészen a leves elkészüléséig. Ezt persze nem kapkodta el a kis drága, összesen 4,5 órát fõtt - de közben nem vette zokon, h lementem egyet úszni. Amikor hazaértünk, már csak ki kellett kapkodni a hagymát, paprikát belõle, megejteni egy gyors tésztafõzést és zöldségkarikázást, és máris kanalazhattuk az erõs, tartalmas, ízes fogást!
A marhafarok annyira jól megfelelt a leves-célnak, hogy legközelebb már biztosan csak ebbõl készítem majd. Omlós, puha, ízes hús - mint a csont közelében megtalálható húsok általában. Ajánlom mindenki figyelmébe!
