Lagzistyúk

2010-09-13

sponsored links

Említettem már, hogy apám fényképész. Nos, még mindig az, de most nem ez a lényeg. Egy hozzá hasonló (vagyis bajuszos) fényképész egyik leggyakoribb megbízatása az esküvõn való fotózás. Arra mindenki emlékezni akar, valamiért, amikor férjhez vagy feleséghez megy. Kevésbé jó a meló, ha az esküvõt követõ lagziban is fotóznia kell a jómunkásembernek, viszont gyerekkorunkban a bátyámmal éppen ezeket az alkalmakat szerettük igazán, mert olyankor reggelire lakodalmas kaját kaptunk, mindenféle aprósüteményt, pusztítóan gejl vajas krémes tortákat (ha a citromosra gondolok, máig kiráz a hideg, persze dehogy, most is úgy vetném rá magam, mint plébános a ministránsfiúra akkor), meg valami húst, leginkább

lakodalmas sült tyúkot.

Így fest. A könyökével megpróbálta kiütni a tepsi oldalát, de nem tudta:

Persze ehhez nem kellett feltétlen apánk munkájára hagyatkozzunk, mert a családban is akadt egy-két lagzi, tyúkból pedig ott sem volt hiány. A tyúk ugye egy kiszolgált csirke a magánéleti szakasztól hosszú CV-vel, miáltal a húsa sütésre nem igazán alkalmas olyan módon, ahogy a csirkét szokás sütni, max a coq au vin-hez hasonló módon (savas-nedves közeg, és idõ, idõ) lehetne vele elbánni. Sebaj, ugyanis a lakodalmas sült tyúk (a továbbiakban: lagzistyúk) valójában egy melléktermék, ami talán fel sem került volna a menüre a birkapörkölt mellé, ha nem kell valamibõl tyúkhúslevest fõzni, de kellett. Vagyis ez valójában fõtt-sült tyúk. Az irodatárasam jász leány, náluk állítólag máshogy nem is sütnek-rántanak baromfit, csak ha elõtte már levest fõztek belõle, hüledeztem egy sort, amikor ezt hallottam, ki hallott már olyat, hogy kényszer híján is fõzéssel kizsigerelt húsból süt magának az ember bármit is, de aztán napirendre tértem fölötte. 

[...] Bõvebben!

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!


Folytats a blogon ... garum.blog.hu/2010/09/13/lagzistyuk

sponsored links

Keres?s