Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kérdés a blogíróhoz
sponsored links
Kaptam ma két kérdést egy kedves olvasómtól/ismerõsömtõl, Zsuzsitól, ami elgondolkodtatott. Arra gondoltam vissza, hogy hogyan jutottam el idáig, hogy gasztroblogot írok, hogy anélkül már nem is sütök, hogy ne kattogtatnám a fényképezõgépet, és hogy szabadidõmben is a sütis/tortás/kajás blogokat böngészem! :D
A kérdések a következõk voltak: "Honnan tanulsz-szerzel ilyen jó recepteket?Nem bántad meg,hogy tanítónéni lettél és nem cukrász?"
És a válasz: "Hááát, az úgy kezdõdött, hogy én már gyerekkoromban szerettem sütni, meg segítettem anyukámnak is a konyhában (de egyedül jobban szerettem és ma is jobban szeretek sütni), így ellestem sok receptet, módszert, fortélyt. De amikor továbbtanultam, nem gondoltam erre a szakmára, meg még nem ûztem ilyen lelkesen! :) A fõsuli alatt kezdtem el mélyebben foglalkozni a sütéssel, elkezdtem az Interneten recepteket nézegetni-gyûjteni, úgy, hogy képeket is mentettem el hozzá, és mappákba rendeztem: külön a tortákat, külön az édes- és külön a sós sütiket. Így ma már több száz receptem van képpel együtt (vagy csak kép). No, meg elkezdtem olvasni a Nõk Lapja Café-n (www.nlcafe.hu) a Sütik-képpel fórumot. És hát akkor még nem volt ilyen nagy, mint most, kevesebben is írtak rá, sokkal családiasabb volt a hangulat. Oda írtak recepteket, ötleteket, tanácsokat, stb. a kezdõ és profi háziasszonyok, és feltöltöttek képeket is a sütikrõl, meg a készítési folyamatokról, és lehetett kérdezni tõlük, szóval tök jó volt. Én több évig rendszeresen olvastam ezt a fórumot, és közben sütöttem is rendszeresen róla, és én is elkezdtem fotózni az alkotásaimat. Aztán egyre több képet és receptet töltöttem fel én is, már egy idõ után tõlem is kérdeztek a tapasztalatlanabb sütisütõk... :) Aztán 2009. június 1-jén csináltam én is egy gasztroblogot, ahová feltöltögetem a recepteket képekkel! :) Ez a történetem.
És hogy bánom-e, hogy nem cukrász lettem? Egyáltalán nem. Eleinte bántam, pár éve még az volt a nagy álmom, de aztán elkezdtem a szakmámban dolgozni, és rájöttem, hogy szeretem csinálni! Jó emberekkel/gyerekekkel foglalkozni! Mert ha cukrászkodnom kéne nap mint nap, lehet, hogy egy idõ után nem szeretném csinálni vagy megunnám... De így, hogy hobbi, így csak akkor sütök, amikor kedvem tartja, és így tutira élvezem! :D"
És Ti miként lettetek a sütisütés (-evés) megszállotjai? :)
