AkĂĄrhogy is, ha nem is érvényesĂźl mĂĄr annyira a zĂśldségeknél-gyĂźmĂślcsĂśknél a szezonalitĂĄs jelentĂľsége, mint valaha régen, én mégis mindig Ăşgy érzem, hogy abbĂłl kell fĂľznĂśm valamit, aminek éppen "itt az ideje". TalĂĄn az egyik legjobb példa éppen a kĂĄposzta, hiszen az mindig is volt egész évben, mert jĂłl eltarthatĂł. (A savanyĂ­tottat most nem is emlĂ­tem, az kĂźlĂśn fejezet.) De a friss, Ăşj fejes kĂĄposzta mégis egy kicsit mĂĄs: gyengébb, mégis ropogĂłsabb, zĂśldebb - nem tudom jobban kifejezni - frissebb. És nem utolsĂłsorban egészséges is, jĂł is, rĂĄadĂĄsul még olcsĂł is.

TehĂĄt évrĂľl évre megfĂľzĂśm a kedvenc kĂĄposztĂĄs ételeinket. Csak emlékeztetĂľként elmesélek belĂľle néhĂĄnyat.

A majonézes, sĂĄrgarépĂĄs kĂĄposztasalĂĄta ezĂşttal sonkĂĄba csomagolva sĂźtĂśtt lazac kĂśrete volt. A salĂĄta Ăśntetét igyekeztem egy kicsikét "lĂĄjtosabbra" venni, persze nem annyira, hogy ne legyen benne majonéz, hiszen az fontos, csak jĂłcskĂĄn hĂ­gĂ­tottam alacsonyabb zsĂ­rtartalmĂş tejfĂśllel. És hogy ennek ellenére ne legyen Ă­ztelen, mustĂĄrt, citromlevet egy kicsit ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2011/08/04/kaposzta_kapo...