Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kuku, nem frittata
sponsored links
A padlizsános rántotta régi kedvencem. Egyik elsõ recept volt a blogon. A szüleim gyakran fõzték az ínséges nyolcvanas években, a húst pótlandó. Fõztük ezerféleképp, sok tojás, kevés padlizsán, fordítva, sajttal, sok fûszerrel, kevés anélkül, mindenképp: a padlizsánt minden formájában fõzöm és szeretem, azóta is.
Az elõkelõ perzsa rokonságról persze nem tudtunk. Ha a sütési idõt leszámítom, a padlizsános rántotta receptje megegyezik a kukuéval : de van különbség azért. A kukuban van sütõpor, sütõben készül (amennyiben nem, úgy nagyon lassú tûzön, jó húsz percig).
Egyebekben semmi boszorkányság, sütõporral és liszttel dúsított rántottáról vagy omlettrõl van .szó, emlékeztet a frittatára de nem az. Tölteni bármivel lehet, jöhet bele zöldfûszer, gomba, padlizsán, bármi. Egyik titka (és ebben is különbözik a nálunk honos ízektõl) az, hogy több a töltelék benne mint a tojás.
Hozzávalók:
két közepes vagy három kisebb padlizsán (fejenként egy kisebbet számoljunk)
három közepes hagyma
5 tojás
két kanál liszt
egy evõkanál sütõpor
egy kanálnyi sáfrány
2-3 cikk fokhagyma
egy köteg petrezselyemzöld
só, bors
napraforgóolaj
egy lime (elmaradhat)
Egy kanálnyi forró vizet töltünk a sáfrányra, feloldjuk. A hagymát vékonyan felszeleteljük, üvegesre dinszteljük. A padlizsánt hámozzuk, egy centi vastag szeletekre vágjuk, azt tovább vágjuk egy centi széles csíkokra. (Én kockákra vágtam, kissé más lesz ízre is, állagra is.) A padlizsáncsíkokat megsütjük a hagymán. (Vigyázzunk, ne kapjanak oda.) Tölthetünk még hozzá olajat, de ne olajozzuk túl.
A sütõport a lisztbe szórjuk, a tojásokat ráütjük, összekeverjük, rátöltjük a sáfrányos vízet, alaposan sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a felaprított fokhagymát is. Végül belekeverjük a sült padlizsáncsíkokat. Belecsavarjuk a lime levét. Belevágjuk a petrezselyemzöldet.
Egy formát (teszem azt pite vagy torta) olajozunk, sütõpapírt teszünk rá, a papírt is bekenjük olajjal, ráöntjük a keveréket, elõremelegített forró sütõbe tesszük legalább félórára - negyven percre. Amikor aranyos -barnás a teteje, kész. Tûvel ellenõrizzük azért a belsejét is, mint a süteményeknél.
Napokig eláll a hûtõben, hidegen is jó.
Az eredeti recept sóskaborbolyát (barberry) ír: ehelyett jön a lime. Gondoltam arra is, hogy lime híján esetleg sóskával is lehetne próbálni. Ha lehet, a sáfrányt ne hagyjuk ki.
Az állaga kissé lágy, amikor a sütõbe tessszük, nem baj, megkeményedik. Én kevertem hozzá csipetnyi szerencsendiót is, illik hozzá, de nem mindenki szereti. Vigyázzunk, ne süssük túl.
