Kovászos kenyér
sponsored links
Úgy alakult, hogy a kovász a hûtõben már 3. hete állt (nem voltunk itthon, és elfelejtettem magunkkal vinni Nagyútra). Hazaérkezve aztán 1-2 nap elteltével, ahogy helyrerázódtak a dolgok, megetetgettem a kovászt, és készítettem belõle 2 nap múlva kenyeret.
Mivel túlérett kovász volt, nagyon érezni lehetett a savanykás ízét, mégis valahogy ez adott egy olyan pluszt, ami Békésre emlékeztetett, meg a pirítós kenyerekre. Nem tudom miért, de ahogy ettem az avokádóval, komolyan olyan jellege volt, mintha libazsírral lenne megkenve. (Tudtam, hogy én sütöttem, mégis olyan idegenkedve néztem, mintha valaki belecsempészett volna titokban egy kis szalonnát...)
Nem vágyom az ilyesmire, egyszerûen ez jött be az emlékek között. Ilyenkor aztán végigfut mindenféle gondolat, a piacolástól kezdve a "repül a bumeráng"-ig minden.
Ez utóbbi azért híresült el nálunk, mert Mamáék teraszán viccelõdve egy kistányérjával imitáltam volna a mozdulatot, de ahogy elhagyta a mondat a számat, olyat tanyáltam, hogy a kistányér is odavolt. Mama sokszor emlegette nevetve, sosem bánta, hogy kárt csináltam. Én igen.
Aztán persze ennek a "repül a bumerángnak" az õ olvasatában volt még egy változata, amikor elütötte ...