Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kenyér multicookerben
sponsored links
(komolyan mondom, díjat adok annak, aki megfelelõen lerövidíti és megmagyarítja a multicooker nevét!)
Szóval kenyér, igen, méghozzá dagasztás nélküli verzió. Azért ez -noha szerintem jóval macerásabb, arról nem is beszélve, mennyivel idõigényesebb, mint a normál verzió-, mert ennek szerkezete közelebb áll a boltihoz, a nagy lyukú, nem tömör fajtajelleghez, így a családom egyéb tagjai is szívesebben fogyasztják. Sajnos nem tudom õket meggyõzni arról, hogy a bolti kenyér nem a pékné két szép szemétõl dagad hatalmasra, hanem a mindenféle szirszar adalékanyagtól.*
Na, tehát dagasztás nélküli kenyér, vagy ahogy a blogszférában sokan ismerik: DNK. Íze, állaga különbözik a normál házi kenyérétõl, nagyon ajánlom kipróbálni, hiszen jóval közelebb áll a kovászos kenyér utánozhatatlan bukéjához.
*errõl hamarosan külön poszt fog íródni itt, a blogon.
Kell hozzá:
- 1 kg liszt (jelen kenyérkék 75 dkg finomliszt+ 25 dkg Graham-liszt házasításával)
- 800 ml víz (talán egy gondolatnyival kevesebb is elég lett volna)
- 1 ek só
- 5 dkg friss élesztõ (sikerült a pékségbõl vennem, nagyon ügyes kis gombák, ha tudtok, kérjetek ti is a helyi péktõl)
Így csináljuk:
Az élesztõt elkeverjük egy kis langyos vízben (persze tejben is szabad). Nem felfuttatjuk, csak egynemû elegyet képzünk. Szeretem az élesztõ tapintását frissen és folyadékban oldva is, a bõrnek is jót tesz.
Kimérjük a lisztet, belekeverjük a sót, majd hozzáöntjük az élesztõs löttyöt, az egészet laza mozdulatokkal, egy fakanál segítségével összekeverjük. Meleg helyen egész éjszaka hagyjuk kelni.
Reggel begyújtjuk a sütõt, beletesszük a jénait, öntött vas lábost, amiben a kenyeret sütjük, hogy forrósodjon át. Amíg ez lezajlik, addig a tésztát egy lisztezett deszkára borítjuk, a tetejét is belisztezzük, és ha négyszög alakban gondolkodunk, akkor a négyzet minden oldalát behajtogatjuk középre, így hagyjuk kelni még egy fél órát. ragadni fog, mint a hétszentség, de ez így van jól.
Nekem most 2 kenyérke sült, az egyik a MC-ben, melyet 1:30 idõre, 180 °C-ra állítottam, BAKE állásban. 5 percet hagytam forrósodni, mielõtt beletettem volna a tésztát.
A másik fele pedig sima villanysütõben, ráadásul szilikon formában sült, így azt nem forrósítottam át, mert az hülyeség.
A szilikonban sült, kevesebb tésztából készült kenyérke 50 perc alatt elkészült a villanysütõ 3-as fokozatán:
A MC-s viszont nem lett kész 1:30 alatt, még kérge sem lett. Így adtam neki újabb 30 percet. Halottnak a csók. Így hát fogtam a belsõ edényt, és áttettem a sütõbe, 20 perc alatt kész is lett.
Tanulság: a MC-ben nem lehet kenyeret sütni. Talán kevés a maximális 180 fok (nem kéne, légkeveréses sütõben pont ezen a hõn szokom sütni), vagy a zárt rendszerben lévõ, el nem párolgó nedvesség miatt, de nem lehet.
A recept ettõl függetlenül jó, nagyon finomak lettek a kenyerek.
Szeretem a MC hangját, amikor az idõ lejártával csilingel, olyan kis kedves, tündéri hangja van, szemben pl. a kenyérsütõ agresszív, türelmetlen sípolásával.
Szóval kenyér, igen, méghozzá dagasztás nélküli verzió. Azért ez -noha szerintem jóval macerásabb, arról nem is beszélve, mennyivel idõigényesebb, mint a normál verzió-, mert ennek szerkezete közelebb áll a boltihoz, a nagy lyukú, nem tömör fajtajelleghez, így a családom egyéb tagjai is szívesebben fogyasztják. Sajnos nem tudom õket meggyõzni arról, hogy a bolti kenyér nem a pékné két szép szemétõl dagad hatalmasra, hanem a mindenféle szirszar adalékanyagtól.*
Na, tehát dagasztás nélküli kenyér, vagy ahogy a blogszférában sokan ismerik: DNK. Íze, állaga különbözik a normál házi kenyérétõl, nagyon ajánlom kipróbálni, hiszen jóval közelebb áll a kovászos kenyér utánozhatatlan bukéjához.
*errõl hamarosan külön poszt fog íródni itt, a blogon.
Kell hozzá:
- 1 kg liszt (jelen kenyérkék 75 dkg finomliszt+ 25 dkg Graham-liszt házasításával)
- 800 ml víz (talán egy gondolatnyival kevesebb is elég lett volna)
- 1 ek só
- 5 dkg friss élesztõ (sikerült a pékségbõl vennem, nagyon ügyes kis gombák, ha tudtok, kérjetek ti is a helyi péktõl)
Így csináljuk:
Az élesztõt elkeverjük egy kis langyos vízben (persze tejben is szabad). Nem felfuttatjuk, csak egynemû elegyet képzünk. Szeretem az élesztõ tapintását frissen és folyadékban oldva is, a bõrnek is jót tesz.
Kimérjük a lisztet, belekeverjük a sót, majd hozzáöntjük az élesztõs löttyöt, az egészet laza mozdulatokkal, egy fakanál segítségével összekeverjük. Meleg helyen egész éjszaka hagyjuk kelni.
Reggel begyújtjuk a sütõt, beletesszük a jénait, öntött vas lábost, amiben a kenyeret sütjük, hogy forrósodjon át. Amíg ez lezajlik, addig a tésztát egy lisztezett deszkára borítjuk, a tetejét is belisztezzük, és ha négyszög alakban gondolkodunk, akkor a négyzet minden oldalát behajtogatjuk középre, így hagyjuk kelni még egy fél órát. ragadni fog, mint a hétszentség, de ez így van jól.
Nekem most 2 kenyérke sült, az egyik a MC-ben, melyet 1:30 idõre, 180 °C-ra állítottam, BAKE állásban. 5 percet hagytam forrósodni, mielõtt beletettem volna a tésztát.
A másik fele pedig sima villanysütõben, ráadásul szilikon formában sült, így azt nem forrósítottam át, mert az hülyeség.
A szilikonban sült, kevesebb tésztából készült kenyérke 50 perc alatt elkészült a villanysütõ 3-as fokozatán:
A MC-s viszont nem lett kész 1:30 alatt, még kérge sem lett. Így adtam neki újabb 30 percet. Halottnak a csók. Így hát fogtam a belsõ edényt, és áttettem a sütõbe, 20 perc alatt kész is lett.
Tanulság: a MC-ben nem lehet kenyeret sütni. Talán kevés a maximális 180 fok (nem kéne, légkeveréses sütõben pont ezen a hõn szokom sütni), vagy a zárt rendszerben lévõ, el nem párolgó nedvesség miatt, de nem lehet.
A recept ettõl függetlenül jó, nagyon finomak lettek a kenyerek.
Szeretem a MC hangját, amikor az idõ lejártával csilingel, olyan kis kedves, tündéri hangja van, szemben pl. a kenyérsütõ agresszív, türelmetlen sípolásával.