TalĂĄn mĂĄr két éve is van, hogy elterveztem, készĂ­tek ilyen cseresznyedzsemet.

Mi tartott ilyen sokĂĄig?

HĂĄt elĂľszĂśr is, hogy nincs mindig ilyen cseresznye, mĂĄsodszor, hogy nincs mindig elég ilyen cseresznye.

Ez a cseresznye, olyan sĂśtétre érĂľ cseresznye, talĂĄn nem fekete , de jĂł sĂśtét. IlyenbĂľl akartam.

BĂĄr nem készĂ­tettem most sem sokat, mert olyan sok most sem volt, hogy sok maradt volna azon kĂ­vĂźl, hogy rengeteget ettĂźnk nyersen és sĂźtĂśttem is pĂĄrszor belĂľle.

HĂĄlĂĄs vagyok, hogy ebben részĂźnk lehetett.

A SzĂźleim kertjében volt egy fekete gyĂźmĂślcsĂśt termĂľ fa. ÉdesanyĂĄm abbĂłl fĂľzĂśtt dzsemet.

Akkor volt igazĂĄn érett, amikor mĂĄr szinte fekete volt a fĂĄn.

Így mĂĄr érthetĂľ, ugye?

TalĂĄn ez nem olyan volt -de lehet hogy csak az ahhoz fĂťzĂľdĂľ emlékek miatt- de ez is jĂł lett.

Miért jutott pont két éve eszembe a cseresznyedzsem?

A hasznĂĄlt kincsek kĂśzĂśtt a piacon talĂĄltam egy Ăźveget. Fehér porcelĂĄn, kék ...