Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Joghurtos-citromos-ribizlis kenyér
sponsored links
Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyû és könnyen elkészíthetõ süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit ?asztalfiókban? (helyi lemez, ?Receptek? mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütõpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütõformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütõport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütõformába.
175 fokra elõmelegített sütõben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetõsre. Na de aki nem szokta a szántást? (jobban mondva elszokott tõle ? az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglõk egész éjjel nyitva vannak, és ?régen? odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az ?igazi régen? nem is voltak még török vendéglõk, így röppen el az ifjúság?).
- Anyu, ma elõbb kelt fel Apu, mint te, pedig te elõbb szoktál kimenni a konyhába. ? veri ki azt a pici álmot a szemembõl a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy õ is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. ? mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tõle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! ? feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? ? hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
Sok tennivaló akadt mostanában. És a sok kipihennivalót még több feladat követte. Most végre jutott egy kis szusszanás, szerettem volna egy könnyû és könnyen elkészíthetõ süteményt. Joghurtos-citromost. Rosszul emlékeztem, a recept, amit ?asztalfiókban? (helyi lemez, ?Receptek? mappa) tartok, mégsem tartalmazott joghurtot. Így hát kitaláltam ezt.
Hozzávalók
20 deka barna cukor
10 deka vaj
3 db tojás
1 citrom héja
1 doboz joghurt
25 deka liszt
2 tk. sütõpor
egy marék (fagyott) ribizli vagy más bogyós gyümölcs
Kivajazunk, kilisztezünk egy hosszúkás sütõformát.
A vajat mixer segítségével összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, jól elkeverjük a masszát. Beletesszük a joghurtot, és a citromhéjat belereszeljük, ezzel is jól elkeverjük. Fakanálra váltunk, és gyors mozdulatokkal belekeverjük a liszttel elkevert sütõport, majd a gyümölcsöt, mely lehet fagyott állapotú is.
Beletöltjük a sütõformába.
175 fokra elõmelegített sütõben 45 percig sütjük.
Jutott azért mulatás is.
Jól kirúgtam a hámból, kedves anyukatársaimmal töltöttem el egy hosszúra nyúlt estét. A buli nem sikerült túl vadra (nem is ez volt a cél), hanem jó kis beszélgetõsre. Na de aki nem szokta a szántást? (jobban mondva elszokott tõle ? az az egyszeri lány például nem ismeri már az éjszakai járatok megváltozott menetrendjét sem, megtudja, hogy a török vendéglõk egész éjjel nyitva vannak, és ?régen? odajártak a valahai fiatalok, mostani anyukák, apukák enni valamit a buliban elfogyasztott szeszekre, miközben arra gondol, hogy az ?igazi régen? nem is voltak még török vendéglõk, így röppen el az ifjúság?).
- Anyu, ma elõbb kelt fel Apu, mint te, pedig te elõbb szoktál kimenni a konyhába. ? veri ki azt a pici álmot a szemembõl a kisfiam, ami még megmaradhatott azután, hogy õ is az ágyunkba költözött.
- Tudod, tegnap sokáig tartott a buli, és álmos vagyok. ? mondom én.
- Na látod, nem kellett volna elmenned!
- De én jól éreztem magam ott!
- Jobban, mint itthon???
Pár perc múlva megkérdezem tõle:
- Hiányoztam neked?
- Igen, nagyon! ? feleli teljes átéléssel, majd kicsit bamba arccal hozzáteszi:
- Mikor is??? ? hiába no, anyai szív úgyis kifacsarva (jajj de értenek ehhez a gyerekek), és a dolgok mennek végre a megszokott kerékvágásban.
