Intés a gasztrobloggerhez (magamhoz) - avagy az önmérsékletrõl
sponsored links
NAGY tisztelõd VAGYOK.
(Fodor Ákos: Egy hommage röntgenképe)
Amikor elkezdtem a gasztroblogger létet, még nem sejtettem, mibe csöppenek, s hogyan változtathatja / változtathatná meg az életem, a szokásaimat - ha hagynám. Az azóta eltelt több mint két év saját és másoknál lelt tanulságai alapján a következõ ajánlásokat írtam magamnak - (felkiáltójelek nélkül.) Kinek nem inge... - még csak fel se próbálja!
1. Nem számít, hogy hányan olvasnak és mit mutatnak a statisztikáid. Ne akarj több olvasót szerezni azzal (sem), hogy egészségtelen, de csábító közönség-kedvencekkel rakod tele a blogot.
2. Fontosabb, hogy legyenek a fõzés terén olyan irányelveid, amelyek felismerhetõen érvényesülnek.
3. Fõzz a földrajzi adottságoknak és az évszaknak megfelelõen.
4. Ne akarj senkit semmiben utolérni.
5. Lásd reálisan a lehetõségeidet. Ne akarj a hobbidból megélhetést kovácsolni, így is elég sokan játszotok ezen a pályán. Engedj másoknak is teret.
6. Ne fõzz meg csak azért valamit, mert a receptet ki akartad próbálni. Ne fõzz többször a szükségesnél. A gasztroblogger lét már önmagában is túlfogyasztásra ösztönöz.
7. Tanulj meg nemet mondani a felkérésekre, még akkor is, ha egy nagy példányszámú magazinban ajánlanak fel két oldalt. Viszont ne érd be azzal, hogy mindig csak az ismertséggel kecsegtessenek olyan munkáért, amiért más fizetést vesz fel, (hacsak nem magad ajánlottad fel, hogy szívesen elvégzed.) Ne akarj minden egyes receptversenyben, pályázatban, jótékonysági akcióban részt venni. Válassz közülük.
8. Nem kell minden gasztrobloggernek nyomtatott szakácskönyv. Legalább a hobbidban ne köss kompromisszumokat senkivel.
9. Az ételfotózás ne menjen a fõzés céljának rovására: vagyis, hogy friss étellel lakasd jól szeretteidet. Nem baj, ha egy újabb "remekmûved" nem kerül ki a blogra.
10. Ne akarj örökké bejegyzéseket írni. A gyûjtõblog nélküled is megtelik remek receptekkel. Ne akarj több figyelmet, mint amit úgyis megkapsz. Határold be a hobbidra szánható idõt, mert a gyakori posztolás már a naplopás kategóriája - magadról szól, nem azokról, akiknek fõzöl.
11. Nem kell mindent közkinccsé tenni csak azért, hogy hallass magadról. Gyakorolj szigorúbb önkritikát - a fõztöddel kapcsolatban is.
12. Ne akarj minden találkozón ott lenni, minden hozzászólásra, körkérdésre válaszolni, minden díjat megköszönni és továbbadni, minden bloggertársadhoz rendszeresen benézni, náluk mindig pár kedves szót szólni - mert bár ez mindenkinek jólesik, de túl sokan vannak: s elõbb-utóbb semmi másra nem jut idõd, mi több, a hozzászólások tartalma is elértéktelenedik.
13. Ne gyûjts állandóan új recepteket, mert bármilyen rendszert is találsz ki, elõbb-utóbb elveszel a lementett receptáradatban. Arról nem is beszélve, hogy úgyis max. az életed végéig fõzõcskézhetsz.
14. S végül: van ám élet a gasztroblogon túl (is.)
(Fodor Ákos: Egy hommage röntgenképe)
Amikor elkezdtem a gasztroblogger létet, még nem sejtettem, mibe csöppenek, s hogyan változtathatja / változtathatná meg az életem, a szokásaimat - ha hagynám. Az azóta eltelt több mint két év saját és másoknál lelt tanulságai alapján a következõ ajánlásokat írtam magamnak - (felkiáltójelek nélkül.) Kinek nem inge... - még csak fel se próbálja!
1. Nem számít, hogy hányan olvasnak és mit mutatnak a statisztikáid. Ne akarj több olvasót szerezni azzal (sem), hogy egészségtelen, de csábító közönség-kedvencekkel rakod tele a blogot.
2. Fontosabb, hogy legyenek a fõzés terén olyan irányelveid, amelyek felismerhetõen érvényesülnek.
3. Fõzz a földrajzi adottságoknak és az évszaknak megfelelõen.
4. Ne akarj senkit semmiben utolérni.
5. Lásd reálisan a lehetõségeidet. Ne akarj a hobbidból megélhetést kovácsolni, így is elég sokan játszotok ezen a pályán. Engedj másoknak is teret.
6. Ne fõzz meg csak azért valamit, mert a receptet ki akartad próbálni. Ne fõzz többször a szükségesnél. A gasztroblogger lét már önmagában is túlfogyasztásra ösztönöz.
7. Tanulj meg nemet mondani a felkérésekre, még akkor is, ha egy nagy példányszámú magazinban ajánlanak fel két oldalt. Viszont ne érd be azzal, hogy mindig csak az ismertséggel kecsegtessenek olyan munkáért, amiért más fizetést vesz fel, (hacsak nem magad ajánlottad fel, hogy szívesen elvégzed.) Ne akarj minden egyes receptversenyben, pályázatban, jótékonysági akcióban részt venni. Válassz közülük.
8. Nem kell minden gasztrobloggernek nyomtatott szakácskönyv. Legalább a hobbidban ne köss kompromisszumokat senkivel.
9. Az ételfotózás ne menjen a fõzés céljának rovására: vagyis, hogy friss étellel lakasd jól szeretteidet. Nem baj, ha egy újabb "remekmûved" nem kerül ki a blogra.
10. Ne akarj örökké bejegyzéseket írni. A gyûjtõblog nélküled is megtelik remek receptekkel. Ne akarj több figyelmet, mint amit úgyis megkapsz. Határold be a hobbidra szánható idõt, mert a gyakori posztolás már a naplopás kategóriája - magadról szól, nem azokról, akiknek fõzöl.
11. Nem kell mindent közkinccsé tenni csak azért, hogy hallass magadról. Gyakorolj szigorúbb önkritikát - a fõztöddel kapcsolatban is.
12. Ne akarj minden találkozón ott lenni, minden hozzászólásra, körkérdésre válaszolni, minden díjat megköszönni és továbbadni, minden bloggertársadhoz rendszeresen benézni, náluk mindig pár kedves szót szólni - mert bár ez mindenkinek jólesik, de túl sokan vannak: s elõbb-utóbb semmi másra nem jut idõd, mi több, a hozzászólások tartalma is elértéktelenedik.
13. Ne gyûjts állandóan új recepteket, mert bármilyen rendszert is találsz ki, elõbb-utóbb elveszel a lementett receptáradatban. Arról nem is beszélve, hogy úgyis max. az életed végéig fõzõcskézhetsz.
14. S végül: van ám élet a gasztroblogon túl (is.)