Ma végre rĂĄszĂĄntam magam, hogy életemben elĂľszĂśr megkĂ­séreljem a lehetetlent: a NagymamĂĄm ĂĄltal készĂ­tett gombĂłcok gyermekkori Ă­zének elĂľcsalogatĂĄsĂĄt immĂĄr a sajĂĄt gombĂłckĂĄimbĂłl. Kiskorunkban az Ăścsémmel gombĂłcevĂľversenyt rendeztĂźnk. A Nagyi mindig hatalmas mĂťgonddal készĂ­tette a tĂşrĂłs, szilvĂĄs, barackos gombĂłcot, a mĂĄkos gubĂĄt, a barĂĄtfĂźlét, a csĂĄszĂĄrmorzsĂĄt. TalĂĄn pont ezért lengte be ezeket az ételeket a mĂ­tosz. Biztosra vettem, hogy ezeket csak a Nagyik tudjĂĄk olyan istenien megcsinĂĄlni. Így jobbnak lĂĄttam nem is prĂłbĂĄlkozni. Réka barĂĄtnĂľm azonban pĂĄr hete feltĂśltĂśtt a KĂśrhintĂĄra egy hamis tĂşsrĂłgombĂłc receptet, majd amikor talĂĄlkoztunk, megért dicsekedni, hogy micsoda sikert aratott a gombĂłcaival. GyĂľzkĂśdĂśtt, hogy higgyem el, tényleg igazĂĄn egyszerĂť.Úgyhogy nekiveselkedtem. És jelentem, teljes tévedésben éltem egészen mĂĄig a tĂşrĂłgombĂłcot illetĂľen. Alig egy Ăłra alatt a KĂśrhinta szerinti receptet kĂśvetve sikerĂźlt elþållĂ­tanom a Nagyi gombĂłca utĂĄn a vilĂĄg mĂĄsodik legfinomabbikĂĄt. Íme.

sponsored links