Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Halak, vizek, halászat Magyarországon XIII. ? A csíkgát
sponsored links
Az elõzõ részben az egyik legõsibb állított halfogó eszközrõl, a vészrõl írtam. Mint a többi természethez kapcsolódó szakmánál, itt is kevés a vegytiszta forma, talán néha csak a néprajzosok kategorizálják szigorúan valahova az eszközt, míg a használók nem sorolják csoportokba, egyszerûen csak más néven nevezik. Éppen ezért most olyan eszközökrõl lesz szó, melyek átmeneti formát mutatnak a vész és a mozgatható hálóvarsa között.
A vejsze egyik speciális formája a csíkgát. A csíkgáttal a ma már védett, sõt a vörös könyvben szereplõ réti csíkot fogták, mai szemmel elképzelhetetlen mennyiségben. A csík alapvetõen a nagy ártérrel rendelkezõ lomha folyású alföldi erekben érezte jól magát. Onnan indult a tavasszal ívni a kiöntésekbe.
A csíkgátakkal az ártérre vezetõ árvízi kapuk voltak elrekesztve, illetve az oda vezetõ erek, folyások medrét is gyakran elzárták vele.
A csík roppant találékony állat, már ami a legkisebb lyukak megtalálását illeti. Így aztán a csíkgátnak tömörnek is kellett lennie, hogy csak a meghagyott nyílásokon tudjon átjutni, az ott elhelyezett csíkkasokba. Éppen ezért a csíkgát többnyire két sorban levert karók közzé betaposott nádból, kotuból, vízinövénybõl állt. Persze ezt folyamatosan tatrakolni, javítgatni kellett. Jellemzõ rá, hogy Herman Ottó leírásában a csíkász magán a csíkgáton közlekedve nézi meg a varsáit, tehát elég szilárd alkotmánynak kellett lennie. Fõ szezonja akkor volt, amikor a csík valami oknál fogva egyszerre, nagy tömegben mozdult meg. Ez többnyire árvizek elõtti pezsdülésekor, illetve a téli telelõhelyre való vonuláskor volt.
(Az Ecsedi-láp környéki falvak lakóinak nagy része, egészen a láp lecsapolásáig fõként csíkászatból élt. Akkortájt a csíkhal a böjti napok konyhájának egyik legfontosabb alapanyagának számított. Híres volt pl. a szatmári káposztalében fõtt csík, de tavaly Szántó Zsolt, Tiszabercel polgármestere mesélte, hogy gyerekkorában, október közepe táján vízállásokban, árkokban hatvan-hetven centi mélyen csíkvermeket ástak. A vermekbe alj nélküli vesszõkosarakat raktak, ide gyûltek a csíkok telelni. A novemberi elsõ fagyok beállta elõtt gyûjtötték be õket, majd a nagymamája néhány napig sóban állni hagyta õket, és ecetes lében, hagymával, gyöngyhagymával ill. csípõspaprikával eltette télire.- a szerk.)
réti csík
Azt, hogy ebbõl a gyors növekedésû, szapora és meglehetõsen kistermetû halból milyen mennyiséget fogtak csak következtetni tudjuk. A csík mértékegysége ugyanis soha nem a kiló, vagy a darab volt, hanem rendhagyó módon a különbözõ térfogatok (hordó, akó, véka, mérõ). Ha eladni vitték, többnyire hordószámra vitték, míg a dézsmajegyzékekben többnyire akónyi mennyiségek szerepelnek. Hogy ez miért érdekes? Csak azért, mert a csík ?piaci? mérete olyan 20-25 centi és 8-10 dkg volt darabonként. Ezekbõl a csöppségekbõl kellet néhány száz vagy ezer darab egy?egy akóhoz. Ezt a súlyt egyébként két éves korára képes elérni, de ez már más lapra tartozik.
A csíkgátak építésébõl nem egyszer per is lett, hiszen oly mértékben változtatták meg a víz folyását ? tkp. gátat építettek a vízfolyásba- , hogy ezzel a mocsarasodást segítették elõ. Jellemzõ, hogy a korabeli vízmérnökök az Ecsedi-láp területének növekedésében jelentõs szerepet tulajdonítottak a csíkászok gátjainak, valamint a vízimalmok hasonló építményeinek.
Képek forrása: 1, 2 ? a szerzõ felvétele
A következõ részben a varsákról lesz szó.
A vejsze egyik speciális formája a csíkgát. A csíkgáttal a ma már védett, sõt a vörös könyvben szereplõ réti csíkot fogták, mai szemmel elképzelhetetlen mennyiségben. A csík alapvetõen a nagy ártérrel rendelkezõ lomha folyású alföldi erekben érezte jól magát. Onnan indult a tavasszal ívni a kiöntésekbe.
A csíkgátakkal az ártérre vezetõ árvízi kapuk voltak elrekesztve, illetve az oda vezetõ erek, folyások medrét is gyakran elzárták vele.
A csík roppant találékony állat, már ami a legkisebb lyukak megtalálását illeti. Így aztán a csíkgátnak tömörnek is kellett lennie, hogy csak a meghagyott nyílásokon tudjon átjutni, az ott elhelyezett csíkkasokba. Éppen ezért a csíkgát többnyire két sorban levert karók közzé betaposott nádból, kotuból, vízinövénybõl állt. Persze ezt folyamatosan tatrakolni, javítgatni kellett. Jellemzõ rá, hogy Herman Ottó leírásában a csíkász magán a csíkgáton közlekedve nézi meg a varsáit, tehát elég szilárd alkotmánynak kellett lennie. Fõ szezonja akkor volt, amikor a csík valami oknál fogva egyszerre, nagy tömegben mozdult meg. Ez többnyire árvizek elõtti pezsdülésekor, illetve a téli telelõhelyre való vonuláskor volt.
(Az Ecsedi-láp környéki falvak lakóinak nagy része, egészen a láp lecsapolásáig fõként csíkászatból élt. Akkortájt a csíkhal a böjti napok konyhájának egyik legfontosabb alapanyagának számított. Híres volt pl. a szatmári káposztalében fõtt csík, de tavaly Szántó Zsolt, Tiszabercel polgármestere mesélte, hogy gyerekkorában, október közepe táján vízállásokban, árkokban hatvan-hetven centi mélyen csíkvermeket ástak. A vermekbe alj nélküli vesszõkosarakat raktak, ide gyûltek a csíkok telelni. A novemberi elsõ fagyok beállta elõtt gyûjtötték be õket, majd a nagymamája néhány napig sóban állni hagyta õket, és ecetes lében, hagymával, gyöngyhagymával ill. csípõspaprikával eltette télire.- a szerk.)
réti csík
Azt, hogy ebbõl a gyors növekedésû, szapora és meglehetõsen kistermetû halból milyen mennyiséget fogtak csak következtetni tudjuk. A csík mértékegysége ugyanis soha nem a kiló, vagy a darab volt, hanem rendhagyó módon a különbözõ térfogatok (hordó, akó, véka, mérõ). Ha eladni vitték, többnyire hordószámra vitték, míg a dézsmajegyzékekben többnyire akónyi mennyiségek szerepelnek. Hogy ez miért érdekes? Csak azért, mert a csík ?piaci? mérete olyan 20-25 centi és 8-10 dkg volt darabonként. Ezekbõl a csöppségekbõl kellet néhány száz vagy ezer darab egy?egy akóhoz. Ezt a súlyt egyébként két éves korára képes elérni, de ez már más lapra tartozik.
A csíkgátak építésébõl nem egyszer per is lett, hiszen oly mértékben változtatták meg a víz folyását ? tkp. gátat építettek a vízfolyásba- , hogy ezzel a mocsarasodást segítették elõ. Jellemzõ, hogy a korabeli vízmérnökök az Ecsedi-láp területének növekedésében jelentõs szerepet tulajdonítottak a csíkászok gátjainak, valamint a vízimalmok hasonló építményeinek.
Képek forrása: 1, 2 ? a szerzõ felvétele
A következõ részben a varsákról lesz szó.