Igen, a gofri nĂĄlunk évek Ăłta a lakĂłkocsizĂĄshoz kĂśtĂľdik. Persze ez nem azt jelenti, hogy itthon nem készĂźlt, mert hĂĄt persze. Olykor. De hogy is kerĂźlt nĂĄlunk eme ĂśsszefĂźggés? HĂĄt Ăşgy, hogy épp a szokĂĄsos nyĂĄri tengerezésĂźnk elĂľtt egyik alkalommal épp gofrit készĂ­tettem. AztĂĄn a lĂĄnyok kĂśnyĂśrgĂľre fogtĂĄk, hogy ugye ilyent sĂźtĂźnk majd a kempingben is?! HĂĄt lĂľn, beadtam a derekam. Mondjuk azzal nem szĂĄmoltam, hogy a szokĂĄsos adag hĂĄromszorosa is csak demo verziĂł lesz, annyi majd a barĂĄti tĂĄrsasĂĄgban a gyerek, no meg a desszertre éhes pasi. HĂĄt meg kell hagyni, olyan mennyiségben mĂĄr igencsak asztalhoz ragadĂłs foglalkozĂĄs volt, szerencse, hogy az elĂľsĂĄtor fuvallat jĂĄrta ĂĄrnyékĂĄban sĂźtkéreztem. Nem, nem telĂ­tĂľdtem teljesen, kĂśvetkezĂľkor ismét velĂźnk utazott a gofrisĂźtĂľ is. Meg ezutĂĄn bĂĄrmikor. Hisz a gyerekeim mĂĄr nem is igazĂĄn bĂ­rjĂĄk elképzelni azt, hogy a gofrisĂźtĂľ itthon maradjon.

sponsored links