Forró a csoki: kardamom és masala
sponsored links
Már megint egy Zotter, tessék. És nem is egy, hanem két forró csokinak való rudacska. ?Ivócsokik?.
Nem lenne Zotter a Zotter, ha nem lenne ebbõl is különlegesebb. Csizinek hála ma Csoszával betermeltünk kétfajtát is: egy kardamomosat és egy masalásat. Az elkészítési útmutató a kis szelet csomagolásának belsején van, de ott szerepel
a zseni vagy õrült
Hans Zotter aláírása is.
Két vagy három deci tejben kell feloldani a rudacskákat, teljesen felolvasztani, aztán felkeverni újra, és várni kb. két percet, és csak aztán meginni. A várakozás nem jött be, úgyhogy ahogy megéreztük az illatát, egybõl nekiestünk. (Bocsi, a türelem számos nem-erényem egyike.) Sima, bolti, kék dobozos tejjel dolgoztunk, úgyhogy eddig semmi különös. A mindenféle allergia kiszolgálására is kifejezetten kényes osztrák gyártulaj ugyan azt is megjegyzi, hogy lehetne szójatejet vagy rizstejet is használni, de kétlem, hogy ez másfajta ízt adna hozzá, az ivócsokik ugyanis meglehetõsem markánsak. Tejpor egyébként van mindkettõben, úgyhogy nem biztos, hogy egy tejcukorérzékenynek okék.
Ha van valami, ami az ember romantikus érzelmeit kifejezheti gasztronómiai szempontból, akkor annak szerintem mindenképpen a tejben
felolvadó csokikockának kell
lennie. Rémlik ?a forró szerelemmel színt valló baracklekváros palacsinta? Krúdynál, de a magam részérõl hiszem, hogy a csokikockák pici rovátkáiban megülõ forró tej és a látvány, ahogyan az egész csoki atomjaira bomlik, a boldogság egyik allegóriája. Ételfestõként egészen biztosan az impresszionista áramlatot követném, és ezt mutogatnám mindenkinek. Az ráadásul mindkét ivócsokira igaz volt, hogy a feloldódás után nem egy egynemû masszát vagy folyadékot kaptunk, hanem valami olyan egyveleget, aminek a tetején
aranyszínû pöttyök
úszkálnak, a felszín alatt fekete pöttyök (kardamommag-darabok) köröznek cápaként, majd törmelékes üledéket hagynak maguk után a csészében.
És most: zene!
http://www.youtube.com/watch?v=ckkWACuog7Y
A kardamomos illata nagyon intenzív ? ez az elsõ, ami megcsapja az embert. Sajnálom most (egyébként nem, mert a Google-t egy hatalmas ragadozónak, vagy inkább Nagy Testvérnek látom), szóval ha igaz lett volna a tavalyi április elsejei tréfájuk a Google Nose-ról, akkor most mindenkinek küldhetnék egy kis ilyen illatot. Mesés ugyanis. A pici kardamommag-cafatok rátapadtak a fogamra, de ettõl csak még meggyõzõbb lett az egész. Azt ugyan érezni nem éreztük, mégsem lepett meg, amikor a csomagoláson elolvastam: kávét is tartalmazott, õrölve is. Aki szereti a kardamomot, aki csak kipróbálná: Zotter ivócsoki hiányában próbálja ki a kardamomos kávét! Az indiai Masala névre hallgató ivócsoki sokkal több volt a kardamomosnál!
Olyan volt, mint egy
indiai leves,
amiben a kakaó és maga az édes íz is csak egy fûszer a sok közül. Merthogy volt még fahéj (ami nekem az egyik gyenge pontom), meg persze ebben is kardamom, meg csillagánizs, koriander, feketebors és?. Shiitake gombapor. Amibõl megjegyzem, nem éreztünk semmit, de hát minden Zotter csokiba kell valami olyasmi, ami extrém, de annyira nincs jelen, hogy az átlagfogyasztó kedvét elvenné a? csokitól. Vagyis furcsa levestõl. (A "legvadabb" Zotterek közé eddig a halzseléset és a vargányásat sorolnám.)
A forró csokit egyébként sokan vágykeltõnek tartják, és Casanovára hivatkoznak, pedig elvileg a kalandor csak kevésbé szerencsés és aktív öregkorában írt az ételekrõl, akkor, amikor számára már csak a kulináris élvezetek maradtak. Az is egyértelmû, hogy a forró csokit nagyon sokféleképpen lehet elkészíteni. Az apukám például nem hitt a tejben: nagyjából a kétharmad csoki ? egyharmad forró víz elegyet fõzte forrócsokiként, sõt, volt, hogy a csokit kakaóporral és cukorral helyettesítette. Sajnos nem tudom reprodukálni. Van, aki szerint azt a jó, ha a csészében megáll a kanál, van, aki a folyékonyabb csokit szereti. Úgyhogy elõ a farbával (és a receptekkel):
Ki szerint melyik forrócsoki az igazi?