Ebéd Parvatinál - 1. rész (Élménybeszámoló)

2010-07-01

sponsored links

A készülõdés közel két héttel a találkozónk elõtt megkezdõdött, ugyan is szeretem, ha minden terv szerint halad, és semmit nem bízok a nem létezõ véletlenre. Mivel nem otthon fõztem, így még több szervezésre volt szükségem, hisz egy idegen konyhában az ember nem mozog olyan könnyedén, mint a rég megszokott falak között. Saját otthon hiányában Testvéremnél került terítékre harmadik találkozónk, és büszkén mondhatom, hogy az idegen hely ellenére minden tökéletesen klappolt!

Kifejezetten élveztem az ebédet megelõzõ pörgõs napokat, szeretem a változást -mondván az gyönyörködtet-, így örültem a plusz kihívásnak ami azzal járt, hogy rengeteg dolgot kellett összecsomagolnom és magammal vinnem a tett helyszínére, majd otthonossá varázsolni, finomítani a legénykonyhát.

A menü soromat illetõen már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy azt az Áyurvéda (Élet Tudománya) vonalán fogom összeállítani, és Indiait fõzök majd, mivel ez áll hozzám és ízlelõbimbóimhoz a legközelebb. Reménykedtem, hogy a lányok sem fognak errõl másképpen vélekedni. Pár nappal az ebéd elõtt nem csak agytekervényeim, de az idõ is felettébb felgyorsult. Mászkáltam mint pók a falon, üzletrõl üzletre jártam, hogy minden meglegyen a nagy napra, amit oly lelkesen vártam. Nem ez volt az elsõ alkalom, hogy fõzök néhány embernek, de ilyen exkluzív csapatot még soha nem láttam vendégül, s így megmaradt az egész mögött sejlõ kíváncsi izgalom.

A találkozót megelõzõ éjjel bent aludtam a testvéremnél, ekkor már minden elõ volt készítve, az izgalomtól még sem tudtam mélyen aludni, péntek hajnalban a kakasokat is megelõzve ébredtem... reggel 7-kor már pattogtak a fûszerek a lábosban, édes aromájuk betöltötte a még szûz konyhát.


A lányokat fél kettõ körülre vártam, titkon azt reméltem, hogy délre készen leszek a fõzéssel, így nyerek egy kis pihenõidõt mikor kényelmesen rendbe szedem magam, és megterítek..., de mikor már láttam, hogy a valóság megcáfolja képzeletem, magukra hagyván az ételeket, idõztem el a terítéssel, porszívózással és a rózsák gondos elhelyezésével.

A lányok pont végszóra érkeztek, épp kiszellõztettem, beizítottam a füstölõket, hogy azok elvegyék az olajszagot... és így is lett, mire kinyílt a liftajtó Indiai virágillatban úszott az egész emelet!


Ismét nagy volt az öröm a találkozáskor! A lányok egy nagyon szuper ajándékkal leptek meg, egy táskát kaptam Tõlük, igaz nem tudják, de most elárulom, hogy ki nem állhatom a táskákat, és nagyon ritka, ha tetszik egy-egy darab..., de vannak még csodák, és ez is az volt! Imádom a kis zsákot! Nagyon eltaláltátok! :)


A kezdeti zavartságomat nevetéssel ütöttünk el, és hamar oldódott a feszültségem, de most már tudom, milyen lehetett Eminek az elsõ vendéglátónak lenni!

Köszöntõként gyömbér teával tüzeltem fel a kis csapatot, de nem csak étvágyukat gerjesztettem be, hanem valami mást is, mert szokatlanul, evés helyett heves fotózásba kezdtünk...


A hangulat ismét fergetegesre sikeredett, szó szót követett, és szánk nem igen állt be, nyelvünk sem volt tétlen hisz hol a szavak, hol az ételek ízlelése kötötte le idejét. :) Nem is tudom, ha elgondolkodom azon, hogy nincsenek véletlenek, és nekünk találkoznunk kellett, nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem és ilyen klassz csapat tagja lehetek... mindig érdekesebbnél érdekesebb, nem éppen Földi témákat érintgetünk a lányokkal... így mikor eljött az este tíz, nem nagyon akartam, hogy elváljunk!


És most pihenésképpen kukkantsátok meg a menüt:


Folytats a blogon ... tofuatortan.blogspot.com/2010/06/ebed...

sponsored links

Keres?s