Céklaleves

2010-11-04

sponsored links

A tengerész sokféle földi jóban részesül, és most itt a gasztronómiai élvezetekre gondolok. Persze az, amelyik nem finnyás, válogatós, aki azt tartja, amit én is vallok:
- Mit az egyik ember meg tud enni jóízûen, azt én is!
Persze vannak kivételek, amit a mi kultúránkban felnövekedett gyomor nem képes befogadni, de most nem errõl beszélünk.
A magyar konyhában bizonyos zöldségek fogyasztása meglehetõsen egyoldalú. Amikor Egyiptomban elõször ettem fõtt uborkát, igencsak nagyot nézett a gyomrom, kétszer is:
- Mi ez? Fõtt uborka? - csodálkozott, aztán így folytatta: - nahát, hogy ez milyen finoman van elkészítve. Ugye tudjátok, most következik a nálunk régebben csak savanyúságként fogyasztott cékla következik.
A polyák barátaink nemzeti étele a barscs, a céklaleves, és ennek a receptje meg is van a honlapomon. A napokban arra gondoltam, amikor elõkerült egy kicsit megfonnyadt cékla, amirõl elfeledkeztünk, hogy miért ne lehetne ebbõl levest fõzni, ha nem is olyat, amilyet a lengyelek, vagy az orosz, ukrán konyhamûvészek borscsa?
Nos, a következõ a receptje az általam kreált céklalevesnek:
Hozzávalók:
4-5 db. kisebb cékla, 3 db. közepes burgonya, egy kis fej hagyma, egy kis sárgarépa és egy kis petrezselyemgyökér és zöldje, babérlevél, tárkonyecet, só, bors.
A hagymát megdinszteltem. Egy kevés cukrot ráhintettem, karamellizáltam, a kockára vágott céklát, hozzáadtam, felengedtem vízzel, és addig fõztem, amíg a cékla félig meg nem fõtt. Ezután adtam hozzá a burgonyát, répákat, megsóztam, borsoztam, beletettem a babérlevelet, egy kávéskanál tárkonyecettel ízesítettem.
Tálaláskor tejfelt tettem a tetejére.
A fotón a világos piros a burgonya, a lila a cékla...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/blogspot/Rbhk...

sponsored links

Keres?s