CSOKIHÁBORÚ (Édes Élet 5.)

2010-06-01

sponsored links



Pontosabban csoki verseny. Mivel a régi nagy európai csoki manufaktúrák mellett egyre több az új belépõ az édesség piacra, muszáj mindig valami új dolgot kitalálni, megújulni. A minõségi alapanyag most már nem presztízs, hanem alap követelmény.
A %-os csokitartalom mellett az évjáratos csoki, a világ különbözõ kakaóültetvényeirõl származó kakaóbab, a bio csokoládé, és az extra ízesítés van középpontban.



Szinte az összes szakácskönyvben azt írják, hogy ha igazán finom csokitortát akarunk készíteni, legalább 70%-os kakaótartalommal rendelkezõ márkát kell választanunk. De a megszállottak akár már 100%-os csokit is beszerezhetnek, például a német Coppeneur manufaktúrából.
Mostanában viszont azt kezdik emlegetni, hogy fontos ez a szám, de ennél sokkal izgalmasabb, hogy honnan való az a kakaóbab, amibõl készül a csoki. Venezuela, Equador, Madagascar, Afrika? Az elit gyárak kedvenc beszállítói.
Például Michel Cluizel (2.fotó) és a Varlhona a 2 francia csokoládégyár is külön kollekciót szentelt az egzotikus finomságoknak. Persze, ne 500 Ft-os édességre gondoljunk.

A tejcsokoládé már nemcsak a gyerekek kedvence, hisz már nagyon jó minõségû termékekbõl választhatunk. Nem is olyan régen, éppen egy 45%-os tejcsoki (Michel Cluizel) kapott díjat.
A fehércsokoládé pedig az édességipar nagy mellõzöttje volt, de mára szinte az összes cég kínálatában megtaláljuk. Sõt, van vaníliás, mentás, fahéjas vagy akár mandulás. Süti receptekben is egyre többet szerepel.



Mint minden termék esetében, a csokoládé piacon is meghatározó a dizájn. Fontos, hogy már messzirõl be tudjuk azonosítani a kedvenc márkánkat. Meghatározó az elsõ benyomásunk is. Nemrég én is a külcsín alapján választottam a belga Zaabärt (3.fotón) az ugyanolyan ízû másik márkával szemben.
Klasszikusan elegáns, rikító, minimalista, vicces, infantilis, márkanév köré épülõ díszítés, retro? Mégis van egy számomra teljesen új megoldás, az átlátszó csomagolás. A francia Bovetti, a spanyol Blanxart is a csokik gusztusos látványával hat az érzékeinkre.



A legnagyobb izgalom mégis az ízesítés körül van!A chilivel kezdõdött?
Bár a mexikóiak mindig is csípõsen ették és itták a csokoládét, mi itt Európában csak az utóbbi idõkben szerettük meg. Lassan már ez is alap íz lesz, amit tovább variálnak különbözõ borsokkal vagy akár valamilyen alkohollal.
Az egyik új trendben konyhai alapanyagokkal játszanak. Az osztrák Zotter cég (4.fotó) használja a curryt, vargányát, tepertõt és polentát is. Bizarr! :-)
A kakukkfûtõl a zsályáig, a mentától a korianderig szinte az összes fûszernövény is megjelenik a kollekciókban. Az alkohol rajongói se elégedetlenkedhetnek, hisz akár barna sörös, vagy abszinttal töltött finomságot is hazavihetnek egy jobb üzletbõl.
És még van teás, sós, mákos, gyömbéres, pisztáciás, rizses, makadámdiós, kandírozott gyümölcsös stb.
A szép kerti virágok se menekülhetnek, hisz a kandírozott ibolya, rózsa (5.fotón), pipacs és a sütikben már bevált levendula és bodza is nagy sláger. Nemcsak a csokikban, hanem lekvárokban (Favols), cukorban, macaron töltelékében és teában is (Kusmi tea) felbukkannak.



Borok mintájára elkezdõdött az évjáratos csokoládék kora is.
A német Leysieffer manufaktúra például egy 70%-os 2000-ben kubai kakaóbabból készült táblával büszkélkedhet.
A polcokon természetesen egyre több ízben találjuk meg a diabetikus termékeket is, és a brit Green & Black gyár biocsokijai is nagyon népszerûek.

Végül muszáj beszámolnom egy magyar sikertörténetrõl. A Pannonhalmi Bencés Apátság luxus csokijai simán felvehetik a versenyt a külföldi nagyokkal.
Több ilyen sikersztori kéne nekünk!

Folytats a blogon ... gingerscukraszda.blogspot.com/2010/06...

sponsored links

Keres?s