HĂĄt nem mondom, hogy nem pihent agyra vall ez az Ăśtlet, de vĂĄllalom,  megcsinĂĄltam és hihetetlen finom.

ElĂľzĂľ csipkebogyĂłs bejegyzésnél mĂĄr ĂĄradoztam az idei gyĂźmĂślcs minĂľségérĂľl: nagyon krémes, sĂťrĂť, a savanykĂĄs Ă­z mellett, az édes is hatĂĄrozottan jelen van.

Szerintem  -mint minden gyĂźmĂślcs, zĂśldség esetében-   a csipkebogyĂłnak is van jĂł, van kevésbé jĂł és nagyon jĂł évjĂĄrata.

Így a szokĂĄsos napi kutyĂĄs tĂşrĂĄmon, azon gondolkodtam, mit és hogyan tudnék készĂ­teni még, ebbĂľl az Ég adta tĂśkéletes termésbĂľl.

KészĂźlt mĂĄr lekvĂĄr   -egy a szokĂĄsostĂłl eltérĂľ, igen egyszerĂť eljĂĄrĂĄssal-  erjed az ecet  -amit pont Ăşgy készĂ­tek, mint az almaecetet-  napi rendszerességgel ĂĄzik a tea és fogok is szĂĄrĂ­tani késĂľbbre (teĂĄnak).

Mit lehetne még? 

HĂĄrom dolog is eszembe jutott, de addig nem akarok beszélni rĂłluk, amĂ­g nem lĂĄtom, hogy mĂťkĂśdnek.

ElsĂľként ezt prĂłbĂĄltam ki, mĂĄr egy hete készen van.

Nekem valĂł.

Két tĂśkéletes, természet adta kincs egyesĂ­tése.

Méz és csipkebogyĂł.

MindkettĂľ magas élettani tulajdonsĂĄgokkal bĂ­r. 

(Rengetegszer Ă­rtam mĂĄr mindkettĂľrĂľl, javaslom ...