Citromfüves õszibarackdzsemm
sponsored links
Hozzávalók:
(most egy adag hozzávalóit írom, amibõlk négy ekkora üvegnyi finomságom lett)
1,5-1,6 kg õszibarack (ezel a súllyal számolunk a veszteséggekkel is, amit a hámozás és magozás hoz magával)
1 csokor citromfû
1 kk. õrölt fahéj
50 dkg cukor
kevés natrium-benzoát
1 cs. Haas Quittin zselésítõ
Elkészítés:
A barackokat jól megmosom, meghámozom, kettévágva magját kiszedem. Konyhai aprítóba téve összeturmixolom, majd egy tiszta lábosba öntöm. A citromfüvet, amit szárastól vágok le a tõrõl alaposan megmosom, és fehér cérnával jól összekötözöm. A barackhoz hozzámérem a cukrot, a fahéjat és a zselésítõt is rászórom. Alaposan elkeverem, majd állandó kavargatás mellett felfõzöm. Beledobom a citromfûcsomót, és még bõ öt pecig rotyogtatom, közben persze a kevergetést sem hagyom abba. Lesz egy kevés habja, amit le lehet szedni, de nem kötelezõ. Miután a gázt elzárom, kipecázom a citromfüvet, közben alaposan a lábos falához nyomkodom. Egyrészt, hogy ne maradjon sok lekvár rajta, másrészt, hogy még így is "kicsikarjam belõle" a finom aromát. A dzsemmet ezután tisztára mosott üvegekbe szedem, tetejükre egy késhegynyi nátrium-benzoátot teszek, majd jöhet a celofán, és jó szorosan ráhúzva a tetõ. Fejre állítva teszem a konyhapultra, így a vákum tutira lezárja. Pár percg így hagyom, majd visszafordítom, és az asztalon hagyom, míg teljesen ki nem hûl. Általában másnap kerülnek az üvegek a spájz polcára.
Kaptam egy vedérnyi õszibarackot, így nem volt kérdés, befõzés lesz a dologból. A puhább darabok dzsemmként végezték, a keményekbõl pedig befõtt lett.
Még mielõtt megjegyeznétek, elmondom, hogy tudom, tartósítószer van a zselésítõben is. És ha a citromfüvet nem fõztem volna bele, akkor nem is tettem volna meg ezt a késhegynyi plusz óvintézkedést. A lezárással is akadtak már vitázók. Van aki azt mondja, elég a tetõ, van aki csak a celofánra esküszik. Én így tanultam anyukámtól, Õ is mindig tett celofánt a tetõ alá. Soha semmi nem romlott még meg nálunk!
(most egy adag hozzávalóit írom, amibõlk négy ekkora üvegnyi finomságom lett)
1,5-1,6 kg õszibarack (ezel a súllyal számolunk a veszteséggekkel is, amit a hámozás és magozás hoz magával)
1 csokor citromfû
1 kk. õrölt fahéj
50 dkg cukor
kevés natrium-benzoát
1 cs. Haas Quittin zselésítõ
Elkészítés:
A barackokat jól megmosom, meghámozom, kettévágva magját kiszedem. Konyhai aprítóba téve összeturmixolom, majd egy tiszta lábosba öntöm. A citromfüvet, amit szárastól vágok le a tõrõl alaposan megmosom, és fehér cérnával jól összekötözöm. A barackhoz hozzámérem a cukrot, a fahéjat és a zselésítõt is rászórom. Alaposan elkeverem, majd állandó kavargatás mellett felfõzöm. Beledobom a citromfûcsomót, és még bõ öt pecig rotyogtatom, közben persze a kevergetést sem hagyom abba. Lesz egy kevés habja, amit le lehet szedni, de nem kötelezõ. Miután a gázt elzárom, kipecázom a citromfüvet, közben alaposan a lábos falához nyomkodom. Egyrészt, hogy ne maradjon sok lekvár rajta, másrészt, hogy még így is "kicsikarjam belõle" a finom aromát. A dzsemmet ezután tisztára mosott üvegekbe szedem, tetejükre egy késhegynyi nátrium-benzoátot teszek, majd jöhet a celofán, és jó szorosan ráhúzva a tetõ. Fejre állítva teszem a konyhapultra, így a vákum tutira lezárja. Pár percg így hagyom, majd visszafordítom, és az asztalon hagyom, míg teljesen ki nem hûl. Általában másnap kerülnek az üvegek a spájz polcára.
Kaptam egy vedérnyi õszibarackot, így nem volt kérdés, befõzés lesz a dologból. A puhább darabok dzsemmként végezték, a keményekbõl pedig befõtt lett.
Még mielõtt megjegyeznétek, elmondom, hogy tudom, tartósítószer van a zselésítõben is. És ha a citromfüvet nem fõztem volna bele, akkor nem is tettem volna meg ezt a késhegynyi plusz óvintézkedést. A lezárással is akadtak már vitázók. Van aki azt mondja, elég a tetõ, van aki csak a celofánra esküszik. Én így tanultam anyukámtól, Õ is mindig tett celofánt a tetõ alá. Soha semmi nem romlott még meg nálunk!