Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Cape Malva Pudding
sponsored links
Ha megmarad a befõzéskor pár kanál baracklekvár...
Voltam nyaralni, elég jó volt, bár kicsit megfáztam. Fantasztikusakat ettünk. Szték, hal, tenger gyümölcsei. Általában egyszerûen, mert a fantasztikus alapanyagok ugye nem igényelnek bonyolítást. De hogy hozzak is valamit - amit ott is imádtam - hoztam nektek Cape Malva puddingot. Tegnap megsütöttem, ma megettük. Gyûlés volt, piknikezni mentünk, és én - természetesen - sütit vittem.
Eredetileg EZT terveztem itthoni kipróbálásra, de aztán amikor már ott voltam hogy sütöm, a google nem mondta meg, hogy hol van. Bezzeg, amikor EZT a receptet kerestem hogy belinkeljem, amit végül is megsütöttem, akkor az elõzõt adta ki elsõnek. Ki érti ezt?
Na tehát, amit én mûveltem az eredeti recept után:
30 g vaj
2 nagy tojás (nem az extra nagy)
100 ml cukor - fehér/barna vegyesen, ahogy elfogyott a fehér, ment a barna
2 kanál kajszi lekvár. Nagy kanál. A zselés lekvár ahogy jön az üvegbõl.
1 teáskanál sütõpor
280 ml - 300 ml fehérliszt (nálam magas sikértartalmú)
3 evõkanál ecet (5%-os)
125 ml tej
A vajat keverni kezdtem a cukorral, meg a tojással, aztán beletettem a lekvárt és az egészet simára kevertem. A lisztet, a sütõport és a tejet beleborítottam és kb. 5 perc alatt ezzel is simára keveretem. Á, nem volt az öt, kb. három. Egy habverõvel és kézzel. A legvégén jött az ecet.
Elõmelegített sütõbe, papírral bélelt tortaformában sütöttem. Vigyázat folyós mint a fene, kb. mint egy sûrû tejföl, szóval nem tökéletesen záródó tortaformában alátét szükséges a csöpögés felfogására. Nem mondom meg, honnan tudom.
Aztán amíg sült, addig gyorsan készítettem egy kis klasszik profiterolt és két krémet. Ezt csak azért mondom, hogy felvágjak, mennyire hatékony és hihetetlenül gyors vagyok.
Aztán összemelegítetem 1 ek. (megint nagy) kajszilekvárt, egy pohár fõzõtejszínt (250 ml), kb. 50 pl. mascarponét (mascarponét írok, mert dupla tejszín volt ugyan, de megkötött, mint a mascarpone), 100 g vajat, és fél deci cukrozott sûrített tejet, ezt leginkább azért, mert volt a hûtõben. A cukrot innentõl kezdve kóstolásos alapon adtam hozzá, elég keveset, merthát ez a lekvár magában nagyon édes (pedig a legjobb boltit vettem, dehát hol van ez a házitól...), meg a sûrített tej...
Ja, és fél deci száraz sherryt. Mert ez is volt a hûtõben és mindenki tippelhet, hogy kinek a receptjéhez kellett sherryt vennem. (megjegyzem az az almás ital, az valami isteni. Ok, tudom, hogy most nem téma, de ezt nem lehet elégszer ismételni, mármint hogy jó) Ezt a cuccot addig melegítettem, amíg a vaj elolvadt. Akkor kivettem a sütõbõl a tésztát, ami már félig megsült, jól megszurkáltam villával, és ráöntöttem a szószt. Nem, egyáltalán nem itta be. Úszott a tetején. Visszaraktam a sütõre, kb. fél órára. Nem mondom pontosan, mert a sütõnk nem funkcionál teljesen megbízhatóan, inkább elmondom, hogy akkor vettem ki, amikor a közebe már úgy nagyjából megkötött. De persze nem szilárdul meg rendesen, csak már nem mozog annyira. A széle még erõsen bugyborékolt, és az egész aranyosbarnás színt öltött.
Aztán lehet langyosan is szervírozni, de mi másnap délután (tegnap) a parkban szobahõmérsékleten ettük. A tetejére öntött cucc eltûnt a tésztában és állítólag remek egy kis friss barackkal, vagy hedonistáknak további tejtermékekkel, úgymint vanília fagyi, vagy vanília krém. Szerintem a krémek már túlzásnak minõsülnek. A gyümölcs jó ötlet.
Az egész nagyon tömény, van benne anyag bõven, de a két olasz fiú bevágta a felét. És elismerõen bólogattak, és felém mosolyogva olaszul magyaráztak egymásnak. (és õk nem olyanok, hogy udvariasságból bármit megennének, ami nem ízlik)
Persze hozzá kell tennem, ennek köze sincs ahhoz, amit autentikusként ettem, annak az íznek az eléréséhez még további recepteket kell kipróbálnom. Majd mondom, melyik lett az igazi, amire a másik kollégám azt mondja majd, hogy igen, ilyent szokott a mamám sütni!