Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Bálványos 2.0
sponsored links
Az elõzõ év tapasztalataival felvértezve jó elõre készültünk. Megterveztük. Elosztottuk. Beszereztük.
Egy héttel az indulás elõtt összegyûjtöttük. Itt egy kupac, ott egy kupac. Ennyi talán mégse kell. Vagy mégis? Tízen leszünk. Kell kisebb is nagyobb is.
Végül útra kelt egy kisebb tábori konyha, tányérok, fõzõ, sütõ edények, evõeszközök, egy kis fagyasztó szekrény, gáztûzhely. Alapanyagok és készre fõzöttek.
Szerszámok, gumicsizmák, nyári és meleg ruhák. Esernyõk, esõköpenyek.
Ha pl. a mi autónkat kinyitotta volna egy vámos a határon hát szembenézett volna vele két nagy üveg kovászos uborka :) Többek között.
Reggel idõben indultunk, két autóval együtt, a harmadik késõbb jött.
A határon egy óra alatt értünk át, sokan voltak. Autópályán mentünk, Dévánál van egy kitérõ, ahol nincs még kész. Jó idõ volt. Meleg.
Fogarason megnéztük a várat, bár akkor már tudtuk, hogy eléggé este fogunk megérkezni.
Aztán kezdõdött az esõ. Szakadó esõben mentünk, néha araszoltunk is, ott kiderült, hogy elõzõleg valaki megcsúszott és amíg az autókat el nem vitték a közlekedés kissé nehézkes volt. Láttunk fekete erdõt, de tényleg, hosszú magas fák, és fent olyan zártak, hogy fény egy szem se jön le közéjük. Nincs is aljnövényzet se.
Brassót kikerültük, Kézdivásárhely, Torja, Bálványos fürdõ. A célállomás.
Be- ill. felhordtunk mindent, a vizes terep miatt nem lehetett feljönni az autóval a ház mellé, így az összes cuccot kézben a sok lépcsõn cimbáltuk fel. Fõleg a férfiak , mert lovagiasak és udvariasak és erõsek :)
Elosztottuk a szobákat, megvacsoráztunk, itthonról vitt székelykáposztát :) kenyeret. Egy két fröccs is lecsúszott.
Megterveztük a hetet, bíztunk az idõ javulásában :) aztán jól esett mindõnknek az alvás.
Vasárnap délelõtt rendezkedéssel telt, berendeztük a helyet úgy, hogy a fõzés , az étkezés mindenkinek kényelmes legyen, ehhez meg kellett mozgatni pár bútor darabot, és mivel nem sík a terep, az embereink megint elõvehették az erejüket.
Közben volt idõ felmenni a munkaterületre, megnézni, barátkozni, tervezni.
Az ebéd szintén hazai volt, karfiolleves, frissen fõzve, és színes metélt húsraguval. Majdnem milánói de mégsem :) A tésztát meggyúrtam jó elõre, a ragut is pár nappal indulás elõtt megfõztem, kidunsztoltam, gyorsan készen lett. Véletlenül volt a bõröndben pár doboz ( pontosan 6 féle ) hand made keksz is, így jó kis vasárnapi ünnepi ebéd lett.
Ebéd után nem aludtunk, hanem tanulmány útra vitt bennünket a házigazda Péter.
Megnéztük az Apor lányok feredõjét kezdésnek. Gyönyörû! Forrásokban bugyog a víz, fonott kis kerítésekkel választották el egymástól a különbözõ szinteket, forrásokat. Minden teli tõzeg áfonyával, bogyók is voltak :) Meg emberek elég sokan :)
Aztán elmentünk a Bálványosi szuper szállodába, ott néztünk egy mofettát a hegyoldalban, majd a tulaj megmutatta, ami majdnem kész a szállodában, de oda valahonnan vezetik a gázt, nem ott jön föl.
Talán ekkor mentünk a Szent - Anna tóhoz, mondván, hogy hátha látunk medvét, de nem.
Hazafele még egy mofettához elmentünk az erdõben, bár aki nem gumicsizmában volt, az csak mezítláb tudott átkelni egy vízfolyáson :)
A mofettát megtaláltuk, teli volt vízzel. Visszaúton újra átkeltünk a vízfolyáson és hazamentünk.
Este vacsora, duma, fröccs. Alvás.
A szomszédunk megszponzorálta a kirándulásunkat gyümölcsökkel. Jó csípõs volt a kinti levegõ, hát kint hagytuk a teraszon.
A hétfõ már munkanap. Hatkor keltünk, összeszedelõzködött mindenki, reggelizés, uzsonna csomagolás. Indulás a túlsó oldalra a Csiszár fürdõbe.
Én maradtam fõzni. Rendrakás után zöldbableves készült, otthonról hozott zsírjában sütött csülök, petrezselymes krumpli, uborka saláta.
Három órára megjöttek éhesen a mofetta építõk :)
Most se volt tunyulás, illetve csak néhányaknak, mert a többség elment megnézni a Bálványosi várat.
Én maradtam, elpakolni, meg ki akartam próbálni a gáztûzhely sütõjét. Gondoltam, másnap uzsonnára sütök egy csíkos kalácsot, az jó nagy, finom, szép.
Csíkos kalács megsült, kicsit barna lett kívül, de belül csíkos, nagy, finom. Nem is érte meg a másnapot, vacsorára elfogyott a finomságos lekvárokkal, amit összehordtunk.
Este a szokásos program, beszélgetés, iszogatás, huncutkodás.
A még meglévõ barackok, szilvák maradtak kint a teraszon. Meg ott maradt pár pohár is az asztalon.
Kedden reggel úgy jött vissza a János a szobába, hogy na itt volt a MEDVE !
Egyik Gáborunk látta is. Egy böhöm nagy anyamedve két boccsal. A nagy az õ ablakuk alatt állt, a Gábor nézte fentrõl, a medve meg visszanézett :) A kicsik a teraszon, az asztalon ették a szõrös barackot. A nektarinba is belekóstoltak, a szilva nem érdekelte õket. Még felborították a savanyodó kovászos uborkát és eltörtek egy poharat.
Mikor egymásra nézett a medve és az ember, a medve szólt a kölyköknek, hogy vége a bulinak. Egyik szófogadóan ment is, a másikra újra szólni kellett :)
Így indult a kedd, jókedvûen, nevetve. Volt aki sajnálta , hogy nem látta, így nagy tervek születtek :)
Délután 3-ra megfõtt a babgulyás, sütöttem mellé, utána kelt leveles tésztából túrós batyut és még gõzgombócot ! ezt én imádom, és már jó elõre elhatároztam, hogy lesz a menüben. Vittem hozzá gõzölõ alkalmatosságot is. Egy adagból 10 gombóc kijött, a leves, a kalács meg a gombóc - degeszre ehette mindenki magát.
Így, phhhu jóllakva autóba ültünk és elmentünk Csernátonba. Közel van, fél óra autóútra.
Megnéztük a Hassmann Pál múzeumot. Az épületben helytörténeti és elsõ világháborús kiállítás van.
Az udvaron pedig mezõgazdasági gépek és pár ház skanzen. Elvarázsolt mindannyiunkat. Aki arra jár feltétlenül nézze meg, nagyot veszít ha mégsem tér be.
Jó késõn értünk haza, de még kitettek a Gáborok a medvének ennivalót,a megcsócsált barackokat, meg néhány üres üveget, hogy csörögjön ha felborítják, és akkor õk felébrednek. Hogy fotózni is lehessen a kinti villany égve maradt.
Most e gy másik medve jött , ez 3 boccsal. Ettek aztán elballagtak.
Szerda reggel a szokásos készülõdés után indult a nap és az építés.
Ebédre sajtos hagymaleves fõtt, stefánia vagdalt zöldbab fõzelék és sült krumpli is, mert nem voltam biztos benne, hogy elég lesz a fõzelék, és nem is szereti mindenki a zöldbabot.
Most a csapat fele bement Kézdivásárhelyre, aki tavaly nem volt, ott nézelõdtek.
Vacsora után tökéletesítették a medvelest. A ház sarka és a hátsó kerítés között kifeszítettek egy kötelet, arra lógattak üvegeket a gyümölcsös láda fölé.
Sajnos odacsapódott hozzánk 3 kóbor kutya, ott csak úgy vannak a kutyák, némelyik gazdás, némelyik csak félig, más meg egyáltalán. Szóval néhány falat reményében mindenkivel kedvesek, csak elriasztották a medvéket éjszaka. Aztán többet nem is jöttek.
Csütörtökön a maradék zöldségekbõl fõztem egy levest, készült majorannás tokány tésztával és kovászos uborkával.
Nem ment senki sehova, hozzánk jött valaki ismerõse a Doktornõnek Csíkszeredából, aki a székelyekrõl, a Bálványosról mesélt nekünk.
Pénteken - ez megint nagy elhatározás volt, hogy lesz - húsleves fõtt jó nagy darab hússal. A fõtt húshoz gyümölcsmártás nyári almából és szilvából és majonézes káposzta saláta volt.
Délre volt ígérve az érkezés, de kb. kettõ óra volt mire megérkeztek.
Egyébként is kalandos volt a péntek délelõttöm, mert alig elmentek dolgozni, nem folyt a víz a csapból. Épp a levesnek tudtam engedni. A zöldségeket ásványvízben mostam meg, és amihez kellett szintén abból került bele víz.
Aztán mire megebédeltünk megcsinálták, így a fürgébbje még zuhanyozni is tudott indulás elõtt.
Csíkcsomortánba mentünk egy ünnepségre.
1111 éve volt a pozsonyi csata, aholis Árpád vezér megküzdött az ellen összefogott nyugati seregekkel és gyõzött. Ugyan meghalt õ is és két fia is, de gyõzött.
Csíkcsomortánban pedig ennek emlékére 5 évvel ezelõtt felállították a Kárpátok õrzõje címû szobrot.
Volt kb. 15 ünnepi beszéd, kis néptánc, és evés-ivás. Mi nem kértünk :)
Már itt is megcsodáltuk a csíki viseletet. Valami gyönyörû. A Doktornõ elmesélte, hogy nem csak úgy csíkos a ruha. Meg fodros blúz. Minden csíknak, fodornak jelentése van.
És gyönyörûek benne a lányok. Ilyen ruhában nem lehet slamposan menni. Egyenes derék, felemelt fej, ringó járás.
A sok esõ elmosott egy utat, ami ugyan sokkal hosszabb lett volna, de legalább síma, a völgybe vitt volna bennünket. Így a hegyen át közlekedtünk. Az Apor lányok feredõje körül megelõzött bennünket egy magyar rendszámú autó. Pár kilóméter után az autó áll az út szélén és valamit fotóznak. Nézem jobban, hát egy medve ! Ott ült a rézsün, és várta szerintem a kaját. Na gyorsan megálltunk, a fotós Gábor kinyitotta az ajtót, hogy jobb legyen a kép, a medve egybõl közelebb jött, két méterre leült és várt. Sajna semmi ennivaló nem volt nálunk, de pár jó fotó készült.
Hogy a szalámis zsemle hogy hat a medvék fejlõdésére nem tudom, de volt aki azt mondta, ez a medve direkt erre játszik, hogy kiül és várja a kaját. Én szomorúnak láttam :(
Az út az gyönyörû és rettentõ. Mert ha egyik kerékkel kikerülöd a kátyut akkor belemész a másikkal.
Egyik oldalon a hegyoldal, a másikon a lejtõ, gyönyörû szálfákkal, csak tériszonya ne legyen az utazónak :)
Hazaérve büszkén mutatta a Gábor a másik Gábornak a képeit. Anikóval csak mosolyogtak. Aztán elõvették a telefonjukat. Kiderült, hogy - õk bementek Kézdivásárhelyre vásárolni - amikor hazaértek a második szomszéd elõtt lõdörgött egy medve. Kétlábra állt, billegett, innen is fotózz, meg innenis, majd elslattyogott.
Szombaton már nem volt munka. Mentünk az Ezer Székely Leány ünnepségre Csíkszeredába és Csíksomlyóra.
Hát ez az amit leírni nem lehet. Amikor úgy érzed egyfolytában libabõrös vagy, a torkodban gombóc, a szíved csordultig.
Pont akkor érkeztünk, amikor a felvonulás megkezdõdött. A nagy közös tánc után elmentünk a templomhoz, bár bejutni nem lehetett, így elindultunk a hegyre. Hát......volt szuszogás meg izzadás meg megállás párszor, de leküzdöttük.
Megbeszéltük mikor találkozunk és mindenki mehetett a kedvére nézelõdni. És nem áztunk meg !!
Idõben hazaértünk, megettük a leves maradékát. Várt még ránk egy elõadás Mátyás királyról Kézdivásárhelyen.
Hétkor kezdõdött. Ugyan páran inkább pakolásztunk volna összefele, lévén, hogy reggel indulunk haza, de illetlenség lett volna nem elmenni.
Bár talán az is illetlenség egy elõadótól, hogy két és fél órát beszél egyhuzamban szünet nélkül. Néha nehéz volt a szempilláknak parancsolni :)
Vasárnap reggel fél 7 körül mind ébredtünk. Kilenc óra volt amikor elindultunk. Mondjuk egy jó utat kívánás jól esett volna a házigazdáink részérõl. Így búcsú nélkül, de hazaértünk.
Esõben mentünk, esõben jöttünk. De az égiek velünk voltak, mert egész héten gyönyörû idõ volt.
Tanulságokat összegezzük és jövõre még jobban megszervezve megyünk. Mert az ember otthagy a szívébõl egy darabot.
Egy héttel az indulás elõtt összegyûjtöttük. Itt egy kupac, ott egy kupac. Ennyi talán mégse kell. Vagy mégis? Tízen leszünk. Kell kisebb is nagyobb is.
Végül útra kelt egy kisebb tábori konyha, tányérok, fõzõ, sütõ edények, evõeszközök, egy kis fagyasztó szekrény, gáztûzhely. Alapanyagok és készre fõzöttek.
Szerszámok, gumicsizmák, nyári és meleg ruhák. Esernyõk, esõköpenyek.
Ha pl. a mi autónkat kinyitotta volna egy vámos a határon hát szembenézett volna vele két nagy üveg kovászos uborka :) Többek között.
Reggel idõben indultunk, két autóval együtt, a harmadik késõbb jött.
A határon egy óra alatt értünk át, sokan voltak. Autópályán mentünk, Dévánál van egy kitérõ, ahol nincs még kész. Jó idõ volt. Meleg.
Fogarason megnéztük a várat, bár akkor már tudtuk, hogy eléggé este fogunk megérkezni.
Aztán kezdõdött az esõ. Szakadó esõben mentünk, néha araszoltunk is, ott kiderült, hogy elõzõleg valaki megcsúszott és amíg az autókat el nem vitték a közlekedés kissé nehézkes volt. Láttunk fekete erdõt, de tényleg, hosszú magas fák, és fent olyan zártak, hogy fény egy szem se jön le közéjük. Nincs is aljnövényzet se.
Brassót kikerültük, Kézdivásárhely, Torja, Bálványos fürdõ. A célállomás.
Be- ill. felhordtunk mindent, a vizes terep miatt nem lehetett feljönni az autóval a ház mellé, így az összes cuccot kézben a sok lépcsõn cimbáltuk fel. Fõleg a férfiak , mert lovagiasak és udvariasak és erõsek :)
Elosztottuk a szobákat, megvacsoráztunk, itthonról vitt székelykáposztát :) kenyeret. Egy két fröccs is lecsúszott.
Megterveztük a hetet, bíztunk az idõ javulásában :) aztán jól esett mindõnknek az alvás.
Vasárnap délelõtt rendezkedéssel telt, berendeztük a helyet úgy, hogy a fõzés , az étkezés mindenkinek kényelmes legyen, ehhez meg kellett mozgatni pár bútor darabot, és mivel nem sík a terep, az embereink megint elõvehették az erejüket.
Közben volt idõ felmenni a munkaterületre, megnézni, barátkozni, tervezni.
Az ebéd szintén hazai volt, karfiolleves, frissen fõzve, és színes metélt húsraguval. Majdnem milánói de mégsem :) A tésztát meggyúrtam jó elõre, a ragut is pár nappal indulás elõtt megfõztem, kidunsztoltam, gyorsan készen lett. Véletlenül volt a bõröndben pár doboz ( pontosan 6 féle ) hand made keksz is, így jó kis vasárnapi ünnepi ebéd lett.
Ebéd után nem aludtunk, hanem tanulmány útra vitt bennünket a házigazda Péter.
Megnéztük az Apor lányok feredõjét kezdésnek. Gyönyörû! Forrásokban bugyog a víz, fonott kis kerítésekkel választották el egymástól a különbözõ szinteket, forrásokat. Minden teli tõzeg áfonyával, bogyók is voltak :) Meg emberek elég sokan :)
Aztán elmentünk a Bálványosi szuper szállodába, ott néztünk egy mofettát a hegyoldalban, majd a tulaj megmutatta, ami majdnem kész a szállodában, de oda valahonnan vezetik a gázt, nem ott jön föl.
Talán ekkor mentünk a Szent - Anna tóhoz, mondván, hogy hátha látunk medvét, de nem.
Hazafele még egy mofettához elmentünk az erdõben, bár aki nem gumicsizmában volt, az csak mezítláb tudott átkelni egy vízfolyáson :)
A mofettát megtaláltuk, teli volt vízzel. Visszaúton újra átkeltünk a vízfolyáson és hazamentünk.
Este vacsora, duma, fröccs. Alvás.
A szomszédunk megszponzorálta a kirándulásunkat gyümölcsökkel. Jó csípõs volt a kinti levegõ, hát kint hagytuk a teraszon.
A hétfõ már munkanap. Hatkor keltünk, összeszedelõzködött mindenki, reggelizés, uzsonna csomagolás. Indulás a túlsó oldalra a Csiszár fürdõbe.
Én maradtam fõzni. Rendrakás után zöldbableves készült, otthonról hozott zsírjában sütött csülök, petrezselymes krumpli, uborka saláta.
Három órára megjöttek éhesen a mofetta építõk :)
Most se volt tunyulás, illetve csak néhányaknak, mert a többség elment megnézni a Bálványosi várat.
Én maradtam, elpakolni, meg ki akartam próbálni a gáztûzhely sütõjét. Gondoltam, másnap uzsonnára sütök egy csíkos kalácsot, az jó nagy, finom, szép.
Csíkos kalács megsült, kicsit barna lett kívül, de belül csíkos, nagy, finom. Nem is érte meg a másnapot, vacsorára elfogyott a finomságos lekvárokkal, amit összehordtunk.
Este a szokásos program, beszélgetés, iszogatás, huncutkodás.
A még meglévõ barackok, szilvák maradtak kint a teraszon. Meg ott maradt pár pohár is az asztalon.
Kedden reggel úgy jött vissza a János a szobába, hogy na itt volt a MEDVE !
Egyik Gáborunk látta is. Egy böhöm nagy anyamedve két boccsal. A nagy az õ ablakuk alatt állt, a Gábor nézte fentrõl, a medve meg visszanézett :) A kicsik a teraszon, az asztalon ették a szõrös barackot. A nektarinba is belekóstoltak, a szilva nem érdekelte õket. Még felborították a savanyodó kovászos uborkát és eltörtek egy poharat.
Mikor egymásra nézett a medve és az ember, a medve szólt a kölyköknek, hogy vége a bulinak. Egyik szófogadóan ment is, a másikra újra szólni kellett :)
Így indult a kedd, jókedvûen, nevetve. Volt aki sajnálta , hogy nem látta, így nagy tervek születtek :)
Délután 3-ra megfõtt a babgulyás, sütöttem mellé, utána kelt leveles tésztából túrós batyut és még gõzgombócot ! ezt én imádom, és már jó elõre elhatároztam, hogy lesz a menüben. Vittem hozzá gõzölõ alkalmatosságot is. Egy adagból 10 gombóc kijött, a leves, a kalács meg a gombóc - degeszre ehette mindenki magát.
Így, phhhu jóllakva autóba ültünk és elmentünk Csernátonba. Közel van, fél óra autóútra.
Megnéztük a Hassmann Pál múzeumot. Az épületben helytörténeti és elsõ világháborús kiállítás van.
Az udvaron pedig mezõgazdasági gépek és pár ház skanzen. Elvarázsolt mindannyiunkat. Aki arra jár feltétlenül nézze meg, nagyot veszít ha mégsem tér be.
Jó késõn értünk haza, de még kitettek a Gáborok a medvének ennivalót,a megcsócsált barackokat, meg néhány üres üveget, hogy csörögjön ha felborítják, és akkor õk felébrednek. Hogy fotózni is lehessen a kinti villany égve maradt.
Most e gy másik medve jött , ez 3 boccsal. Ettek aztán elballagtak.
Szerda reggel a szokásos készülõdés után indult a nap és az építés.
Ebédre sajtos hagymaleves fõtt, stefánia vagdalt zöldbab fõzelék és sült krumpli is, mert nem voltam biztos benne, hogy elég lesz a fõzelék, és nem is szereti mindenki a zöldbabot.
Most a csapat fele bement Kézdivásárhelyre, aki tavaly nem volt, ott nézelõdtek.
Vacsora után tökéletesítették a medvelest. A ház sarka és a hátsó kerítés között kifeszítettek egy kötelet, arra lógattak üvegeket a gyümölcsös láda fölé.
Sajnos odacsapódott hozzánk 3 kóbor kutya, ott csak úgy vannak a kutyák, némelyik gazdás, némelyik csak félig, más meg egyáltalán. Szóval néhány falat reményében mindenkivel kedvesek, csak elriasztották a medvéket éjszaka. Aztán többet nem is jöttek.
Csütörtökön a maradék zöldségekbõl fõztem egy levest, készült majorannás tokány tésztával és kovászos uborkával.
Nem ment senki sehova, hozzánk jött valaki ismerõse a Doktornõnek Csíkszeredából, aki a székelyekrõl, a Bálványosról mesélt nekünk.
Pénteken - ez megint nagy elhatározás volt, hogy lesz - húsleves fõtt jó nagy darab hússal. A fõtt húshoz gyümölcsmártás nyári almából és szilvából és majonézes káposzta saláta volt.
Délre volt ígérve az érkezés, de kb. kettõ óra volt mire megérkeztek.
Egyébként is kalandos volt a péntek délelõttöm, mert alig elmentek dolgozni, nem folyt a víz a csapból. Épp a levesnek tudtam engedni. A zöldségeket ásványvízben mostam meg, és amihez kellett szintén abból került bele víz.
Aztán mire megebédeltünk megcsinálták, így a fürgébbje még zuhanyozni is tudott indulás elõtt.
Csíkcsomortánba mentünk egy ünnepségre.
1111 éve volt a pozsonyi csata, aholis Árpád vezér megküzdött az ellen összefogott nyugati seregekkel és gyõzött. Ugyan meghalt õ is és két fia is, de gyõzött.
Csíkcsomortánban pedig ennek emlékére 5 évvel ezelõtt felállították a Kárpátok õrzõje címû szobrot.
Volt kb. 15 ünnepi beszéd, kis néptánc, és evés-ivás. Mi nem kértünk :)
Már itt is megcsodáltuk a csíki viseletet. Valami gyönyörû. A Doktornõ elmesélte, hogy nem csak úgy csíkos a ruha. Meg fodros blúz. Minden csíknak, fodornak jelentése van.
És gyönyörûek benne a lányok. Ilyen ruhában nem lehet slamposan menni. Egyenes derék, felemelt fej, ringó járás.
A sok esõ elmosott egy utat, ami ugyan sokkal hosszabb lett volna, de legalább síma, a völgybe vitt volna bennünket. Így a hegyen át közlekedtünk. Az Apor lányok feredõje körül megelõzött bennünket egy magyar rendszámú autó. Pár kilóméter után az autó áll az út szélén és valamit fotóznak. Nézem jobban, hát egy medve ! Ott ült a rézsün, és várta szerintem a kaját. Na gyorsan megálltunk, a fotós Gábor kinyitotta az ajtót, hogy jobb legyen a kép, a medve egybõl közelebb jött, két méterre leült és várt. Sajna semmi ennivaló nem volt nálunk, de pár jó fotó készült.
Hogy a szalámis zsemle hogy hat a medvék fejlõdésére nem tudom, de volt aki azt mondta, ez a medve direkt erre játszik, hogy kiül és várja a kaját. Én szomorúnak láttam :(
Az út az gyönyörû és rettentõ. Mert ha egyik kerékkel kikerülöd a kátyut akkor belemész a másikkal.
Egyik oldalon a hegyoldal, a másikon a lejtõ, gyönyörû szálfákkal, csak tériszonya ne legyen az utazónak :)
Hazaérve büszkén mutatta a Gábor a másik Gábornak a képeit. Anikóval csak mosolyogtak. Aztán elõvették a telefonjukat. Kiderült, hogy - õk bementek Kézdivásárhelyre vásárolni - amikor hazaértek a második szomszéd elõtt lõdörgött egy medve. Kétlábra állt, billegett, innen is fotózz, meg innenis, majd elslattyogott.
Szombaton már nem volt munka. Mentünk az Ezer Székely Leány ünnepségre Csíkszeredába és Csíksomlyóra.
Hát ez az amit leírni nem lehet. Amikor úgy érzed egyfolytában libabõrös vagy, a torkodban gombóc, a szíved csordultig.
Pont akkor érkeztünk, amikor a felvonulás megkezdõdött. A nagy közös tánc után elmentünk a templomhoz, bár bejutni nem lehetett, így elindultunk a hegyre. Hát......volt szuszogás meg izzadás meg megállás párszor, de leküzdöttük.
Megbeszéltük mikor találkozunk és mindenki mehetett a kedvére nézelõdni. És nem áztunk meg !!
Idõben hazaértünk, megettük a leves maradékát. Várt még ránk egy elõadás Mátyás királyról Kézdivásárhelyen.
Hétkor kezdõdött. Ugyan páran inkább pakolásztunk volna összefele, lévén, hogy reggel indulunk haza, de illetlenség lett volna nem elmenni.
Bár talán az is illetlenség egy elõadótól, hogy két és fél órát beszél egyhuzamban szünet nélkül. Néha nehéz volt a szempilláknak parancsolni :)
Vasárnap reggel fél 7 körül mind ébredtünk. Kilenc óra volt amikor elindultunk. Mondjuk egy jó utat kívánás jól esett volna a házigazdáink részérõl. Így búcsú nélkül, de hazaértünk.
Esõben mentünk, esõben jöttünk. De az égiek velünk voltak, mert egész héten gyönyörû idõ volt.
Tanulságokat összegezzük és jövõre még jobban megszervezve megyünk. Mert az ember otthagy a szívébõl egy darabot.