Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Brassói, ahogy mi szeretjük
sponsored links
Többször említettem már, hogy a gyerek szinte csak a pörkölt alapú dolgokat eszi meg. vagy ami piros. (Nemrég becsúszott a tejszínes, errõl majd késõbb.) Anyukám régen mindig olyan brassóit készített, ami pörköltesen szaftos. Kicsit ugyan könnyebb, mégis piros, leves, sûrû. Aztán valahová elkeveredtem vendégségbe, ahol a háziasszony közölte, brassói lesz a menü. Imádom, gondoltam, ebbõl baj nem lehet. Csakhogy, mint kiderült, a klasszikus értelemben vett brassói nem éppen olyan, amilyenhez én szokva voltam. nem igazán volt szaftos, inkább száraz pulykahús kockák voltak. Megettem, persze, de újra kellett értelmeznem mindazt, amit addig a brasssóiról gondoltam.
Viszont, én maradtam anyu verziójánál. Mert imádom kitunkolni a levét sült krumplival és mert vészhelyzetben ehetõ kenyérrel is. És mert a gyerek olyan lelkesen tömi magába ezt a fajtát sültkrumplival, hogy öröm nézni. Mint ahogy azt is, amikor zsíros kézzel és szájjal megmássza a fehér ülõgarnitúrát. Még jó, hogy bõr, csak idejében le kell törölni a pörifoltokat. Mára Apa is megbarátkozott ezzel a fajtájával a brassóinak, neki kicsit kevesebb levet, vagy szaftot merek a tányérra.
Brassói, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók: 1 kg sertéscomb (nálunk ennél kevesebbõl nem készülhet), 1 kg krumpli (rosszabb esetben ennél is több), 1 fej vöröshagyma, 1 darab fehér paprika, só, bors, sok majoranna, piros arany, prios paprika, 2 darab paradicsom, olaj vagy zsír
Egy mélyebb serpenyõben megolvasztottam egy fakanálnyi mangalica zsírt. (Amíg kitart, ezzel fõzök. Tudom én, hogy fasza az olíva olaj, de pörköltszerûségek esetében verhetetlen a mangalica zsír. És fogadni mernék, hogy van is olyan egészséges. Legalábbis én így döntöttem.) Apró kockákra vágtam a vöröshagymát, rádobtam a zsírra, feldaraboltam a paprikát, ezt is hozzáadtam. A paradicsom héját lehúztam, kimagoztam és a már fonnyadó hagyma-paprika keverékre dobtam. Jól összekevertem, majd hozzádobtam a kockákra vágott húst. Kifehéredésig kevergettem, majd megszórtam piros paprikával, nyomtam rá egy kis piros aranyat, jól elkevertem, sózta, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepi. Megszórtam jó bõségesen majorannával és fedõ alatt, lassú tûzön pároltam vagy másfél órát. Amikor a hús már puha volt, levettem a fedõt, felcsavartam a lángot és szépen addig kevergettem míg összesûrûsödött a leve. Sült krumpli volt mellé és naná, hogy koviubi.
A képen a gyereké látható. Apa tányérját esélytelen volt fotózni. (Én még fogyóztam.) Neki külön rakjuk a krumplit, hogy tunkolhasson. A mûanyag meg muszáj. Néha eszébe jut felkapni a tányért és elszaladni vele. Pedig esküszöm, nem esszük el elõle...
Viszont, én maradtam anyu verziójánál. Mert imádom kitunkolni a levét sült krumplival és mert vészhelyzetben ehetõ kenyérrel is. És mert a gyerek olyan lelkesen tömi magába ezt a fajtát sültkrumplival, hogy öröm nézni. Mint ahogy azt is, amikor zsíros kézzel és szájjal megmássza a fehér ülõgarnitúrát. Még jó, hogy bõr, csak idejében le kell törölni a pörifoltokat. Mára Apa is megbarátkozott ezzel a fajtájával a brassóinak, neki kicsit kevesebb levet, vagy szaftot merek a tányérra.
Brassói, ahogy mi szeretjük
Hozzávalók: 1 kg sertéscomb (nálunk ennél kevesebbõl nem készülhet), 1 kg krumpli (rosszabb esetben ennél is több), 1 fej vöröshagyma, 1 darab fehér paprika, só, bors, sok majoranna, piros arany, prios paprika, 2 darab paradicsom, olaj vagy zsír
Egy mélyebb serpenyõben megolvasztottam egy fakanálnyi mangalica zsírt. (Amíg kitart, ezzel fõzök. Tudom én, hogy fasza az olíva olaj, de pörköltszerûségek esetében verhetetlen a mangalica zsír. És fogadni mernék, hogy van is olyan egészséges. Legalábbis én így döntöttem.) Apró kockákra vágtam a vöröshagymát, rádobtam a zsírra, feldaraboltam a paprikát, ezt is hozzáadtam. A paradicsom héját lehúztam, kimagoztam és a már fonnyadó hagyma-paprika keverékre dobtam. Jól összekevertem, majd hozzádobtam a kockákra vágott húst. Kifehéredésig kevergettem, majd megszórtam piros paprikával, nyomtam rá egy kis piros aranyat, jól elkevertem, sózta, borsoztam és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepi. Megszórtam jó bõségesen majorannával és fedõ alatt, lassú tûzön pároltam vagy másfél órát. Amikor a hús már puha volt, levettem a fedõt, felcsavartam a lángot és szépen addig kevergettem míg összesûrûsödött a leve. Sült krumpli volt mellé és naná, hogy koviubi.
A képen a gyereké látható. Apa tányérját esélytelen volt fotózni. (Én még fogyóztam.) Neki külön rakjuk a krumplit, hogy tunkolhasson. A mûanyag meg muszáj. Néha eszébe jut felkapni a tányért és elszaladni vele. Pedig esküszöm, nem esszük el elõle...
