Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Borvacsora
sponsored links
Régóta terveztem, hogy, értõbb módon foglalkozzam a borral, idén végre elvégeztem egy alapfokú borismereti tanfolyamot. Az oklevél szerint ezzel borajánló lettem, de ettõl én még nem alkalmaznám magam sommelier-ként - épp "csak" a vendéglátó alapképzettségem hiányzik hozzá, de nem is pályamódosítási céllal kezdtem bele a tanfolyamba. És borról írni sem fogok eztán, csak fõzni hozzá. Viszont sokat tanultam, kóstoltam, kellemes ismeretségekre tettem szert, alig várom, hogy induljon a középfokú tanfolyam.
Ezek után már jóval tudatosabban teveztem meg az idei születésnapi vacsorát. Elsõsorban lakóhelyem, Sopron borait terveztem bemutatni a családnak, ennek jegyében igyekeztem minél többet kóstolni szerencsére a helyi boros rendezvényeken volt rá alkalmunk bõven. A kedvenceimet válogattam ki, ezekhez terveztem ételt.
üdvözlõfalat: friss házi kecske- illetve tehénsajt, akáclekvár bazsalikomlevélen
bor: Soproni Királyleányka 2009, Ákos Pince
Ennek a történetét már megírtam. Ez volt ez elsõ fix pont a menüben. Az akácvirágot még május-júniusban a Neuberg dûlõben szedtem, ott, ahonnan a bor is származik. A rebarbara pedig édesanyám házatájáról jött, ahonnan a kecsketej is, amibõl a sajtot készítettem (néhányan nem eszik a kecskesajtot, õk tehénsajtot kaptak).
elõétel: Langyos rókagomba-saláta õszibarackkal
bor: Soproni Fehérburgundi 2009 Weninger Pincészet
Ez a bor föladta a leckét. A 2008-as évjárat annyira meghódított bennünket a szinte sós mineralitásával (tormamártásos harcsával illetve szarvasgombás krumplipürével és rukolával tálalt báránnyal kóstoltuk a Szélmalomban, remekül kísérte mindkettõt), hogy ehhez akartam az elsõ fogást tervezni. De akkor már elfogyott ez az évjárat (legalábbis azt hittem, azóta véletlenül találtam a neten, vettem is belõle gyorsan), így kivártam a 2009-est. A jégverésnek köszönhetõen nagyon kevés készült belõle, nem is került kereskedelmi forgalomba, nekem egyenesen a pincébõl mentettek egy kartonnal. Észrevehetõen vékonyabb ez az évjárat, mint az elõdje, kevéssé sós, inkább gyümölcsös (pont ezt nem kerestem benne). Bár már két palackot elkóstoltunk, a vacsora elõtt három nappal még nem tudtam, mit fõzök hozzá elõételnek. Aztán a csütörtöki piacon hirtelen ötlettel rókagombát vettem, hogy kipróbálom a sárgabarack helyett õszibarackkal. Méghozzá ún. poncichter-barackkal, ez egy szerény külsejû, de nagyon zamatos fehérhúsú gyümölcs. Nagyon ráéreztem, az összekóstolásnál ezt mondta a férjem: szívem, te megfõzted a bort!
fõétel: Szûzpecsenye, babsterc, sültpaprika-mártás, fokhagymával pirított vargánya
bor: Soproni Kékfrankos 2007, Iváncsics Pince
Ha Sopron, akkor kékfrankos, poncichterek, babsterc. Ha valaki nem tudná, miért "csúfolták" a soproni szõlõsgazdákat poncichternek, itt elolvashatja. Babstercet ugyan nem ettem még, mióta Sopronban élek, de a borozókban ma is babos pogácsát kínálnak a borok mellé.
Pedig amikor még csak a borokat válogattam a vacsorához, még egészen más volt tervben. Pinot noir lett volna a fõétel bora, szintén Iváncsics, mellé kacsamell meggyes raguval. Aztán elbizonytalanodtam (meg augusztus közepén meggy sincs már), és megszavaztattam a közönséget. A babsterc nyert.
Desszert: Sajttorta gazdag mandulás talpon, sült sárgabarackkal, financier, zenitben áztatott aszalt barack, dulce de leche
bor: Késõi szüretelésû Soproni Zenit 2005, Vincellér-ház
Ez a bor túrós, mandulás, barackos édességet kívánt. Chili & Vanília kecskesajttortája aszús barackkal indított el, de a kecskesajtot nem mertem mindenki elé tenni, így aztán - jó sok próbasütés után - két másik receptjét párosítottam össze, és fantasztikus lett a végeredmény. A New York cheesecake masszáját készítettem el szilikon muffinformában, kekszalap nélkül, úgy, hogy nem töltöttem tele a formákat, majd 30 perc sütés után idõ ráhúztam egy réteget a financier tésztájából, további 15 perc alatt sült készre. A krémsajtot magam készítettem, 3 liter teljes tejet oltottam joghurttá majd jól lecsöpögtettem. Az eredeti receptek szerinti mennyiségbõl lett 12 darab apró tortácska, meg egy 22 cm átmérõjû torta, csatos formában, ehhez a kekszalapot cantuccinibõl törtem - ugyan enélkül is kerek lett volna a vacsora, de mikor a desszert után megkérdeztem, kérnek-e repetát, felcsillantak a szemek...
Sütöttem még apróbb formában financier-t (isten áldja, aki kitalálta), szirupban barackot, fõztem dulce de leche-t, vagyis karamellkrémet, apróra vágott aszalt barackot a desszertborba áztattam.
Tálaláskor aztán így legóztam össze a desszertet: a tányért megkentem karamellkrémmel, rá a sajttortácska sült barackkal, meg a kis financier zenitben áztatott aszalt barackkal.
