Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Az újévi fogadalom és a tökéletes rakott krumpli
sponsored links
Szilveszterkor nem titkos fogadalmat tettem, inkább egy ígéretet. Azt kérte tõlem a férjuram, hogy ne hagyjam senyvedni a blogot, újra álljak neki posztolni a készülõ finomságokat. Belementem a dologba, mert engem is zavart a hosszú kihagyás, és most nekilendülök. Elsõ körben nagyjából összefoglalom az elmúlt hónapok változásait.
Hol is kezdjem... ott fejeztem be, hogy kiderült, Tamásnak mindenféle ételérzékenysége van, amihez alkalmazkodnunk kell a mindennapok során. Nos, idõközben nagyjából kialakult a napi rutin, tudjuk mi fér bele, mikor kell rendszabályozni a kívánalmakat, és azt mondhatom, mûködõképes gyakorlatot állítottam fel a konyhában.
Ez fõleg abból áll, hogy itthon igyekszem helyrehozni mindazt, amit az úriember máshol elkövet. Hiszen lehetetlenség a munkahelyi ebédek alkalmával minden apróságot betartani, és nem is lehet azt kívánni, hogy az ember néha ne csábuljon el mondjuk egy finom desszert felé.
Természetesen majd jönnek olyan receptek, amik abszolút mûködõképesek a számára és azokról az összetevõkrõl is, amiket meg kellett tanulnom beépíteni, helyettesítés gyanánt.
A másik változás, hogy gyarapodik a párosunk, kiccsalád leszünk. :) Március végére várjuk az utánpótlást, aki remélem minél hamarabb bekapcsolódik majd a konyhai ténykedésbe és ügyesen formázza majd a mézeskalácsot, pogácsát. :)
A harmadik változás pedig ezzel összefüggésben, hogy új lakásba költöztünk. Az új lakás = új konyha. :) Az új konyha pedig szuper! Rengeteg tárolóhellyel, praktikus ötletekkel, már csak a fiókok és szekrények tartalmának kell rutinná válnia.
Nos röviden ezek a történések, és hogy témánál is maradjak, megosztom veletek a nemrégiben kifejlesztett rakott krumpli verziómat. Nincs benne nagy csoda, és egy kicsit melósabb is, mint az alap verzió, de esküszöm, minden plusz percet megér.
Mennyiségekkel és pontról-pontra leírással nem is próbálkoznék, hisz mindenki ismeri a rakott krumplit. Inkább csak az extra információt osztom meg.
Az egyik dolog, ami már szerepelt is a blogon, hogy nem csak sima krumpliból, hanem krumpliból és édeskrumpliból készítem, vegyesen. Itt annyi a plusz infó, hogy elõször csak a sima krumplit teszem fel fõni felkarikázva, és csak kicsit késõbb teszem hozzá az édeskrumpli karikákat, mert azoknak fele annyi idõ is elég.
A másik, hogy a szuperfinom füstölt házikolbászt én mindig felkarikázom és egy pici zsír kiegészítéssel átforgatom, átsütöm pár perc alatt. De most már nem áll meg itt a folyamat, hanem: felkarikázok 1-2 fej hagymát (lehet vörös és lila is vegyesen) és puhára, édesre párolom a kolbászzsíron.
A rétegezés a megfõtt krumplikarikákkal indul, erre jönnek a kolbászkák, a tojáskarikák, majd pedig a szuperfinom hagyma.
Ezután egy tejfölkenet jön az eddig rétegekre, majd a maradék krumplival borítom az egészet. Itt jön még egy extra hozzávaló, a tejszín. Nem mondom, hogy diétás fogás, de én habtejszínt szoktam használni, az még finomabb, de a fõzõtejszín is tök jó. Annyit öntök a tepsibe, hogy mondjuk 2/3-ig érjen a rétegeken. Végül még némi tejfölt pötyögtetek a tetejére, kis reszelt sajttal megfejelem, és betolom a forró sütõbe. A tejszín klasszul felzubog a felsõ krumplirétegre is sülés közben és az egész étel szaftos marad, nem szárad ki és nagyszerûen összemelegszenek az ízek.
Bármikor, bárhol szívesen enném. Imádom!
Hol is kezdjem... ott fejeztem be, hogy kiderült, Tamásnak mindenféle ételérzékenysége van, amihez alkalmazkodnunk kell a mindennapok során. Nos, idõközben nagyjából kialakult a napi rutin, tudjuk mi fér bele, mikor kell rendszabályozni a kívánalmakat, és azt mondhatom, mûködõképes gyakorlatot állítottam fel a konyhában.
Ez fõleg abból áll, hogy itthon igyekszem helyrehozni mindazt, amit az úriember máshol elkövet. Hiszen lehetetlenség a munkahelyi ebédek alkalmával minden apróságot betartani, és nem is lehet azt kívánni, hogy az ember néha ne csábuljon el mondjuk egy finom desszert felé.
Természetesen majd jönnek olyan receptek, amik abszolút mûködõképesek a számára és azokról az összetevõkrõl is, amiket meg kellett tanulnom beépíteni, helyettesítés gyanánt.
A másik változás, hogy gyarapodik a párosunk, kiccsalád leszünk. :) Március végére várjuk az utánpótlást, aki remélem minél hamarabb bekapcsolódik majd a konyhai ténykedésbe és ügyesen formázza majd a mézeskalácsot, pogácsát. :)
A harmadik változás pedig ezzel összefüggésben, hogy új lakásba költöztünk. Az új lakás = új konyha. :) Az új konyha pedig szuper! Rengeteg tárolóhellyel, praktikus ötletekkel, már csak a fiókok és szekrények tartalmának kell rutinná válnia.
Nos röviden ezek a történések, és hogy témánál is maradjak, megosztom veletek a nemrégiben kifejlesztett rakott krumpli verziómat. Nincs benne nagy csoda, és egy kicsit melósabb is, mint az alap verzió, de esküszöm, minden plusz percet megér.
Mennyiségekkel és pontról-pontra leírással nem is próbálkoznék, hisz mindenki ismeri a rakott krumplit. Inkább csak az extra információt osztom meg.
Az egyik dolog, ami már szerepelt is a blogon, hogy nem csak sima krumpliból, hanem krumpliból és édeskrumpliból készítem, vegyesen. Itt annyi a plusz infó, hogy elõször csak a sima krumplit teszem fel fõni felkarikázva, és csak kicsit késõbb teszem hozzá az édeskrumpli karikákat, mert azoknak fele annyi idõ is elég.
A másik, hogy a szuperfinom füstölt házikolbászt én mindig felkarikázom és egy pici zsír kiegészítéssel átforgatom, átsütöm pár perc alatt. De most már nem áll meg itt a folyamat, hanem: felkarikázok 1-2 fej hagymát (lehet vörös és lila is vegyesen) és puhára, édesre párolom a kolbászzsíron.
A rétegezés a megfõtt krumplikarikákkal indul, erre jönnek a kolbászkák, a tojáskarikák, majd pedig a szuperfinom hagyma.
Ezután egy tejfölkenet jön az eddig rétegekre, majd a maradék krumplival borítom az egészet. Itt jön még egy extra hozzávaló, a tejszín. Nem mondom, hogy diétás fogás, de én habtejszínt szoktam használni, az még finomabb, de a fõzõtejszín is tök jó. Annyit öntök a tepsibe, hogy mondjuk 2/3-ig érjen a rétegeken. Végül még némi tejfölt pötyögtetek a tetejére, kis reszelt sajttal megfejelem, és betolom a forró sütõbe. A tejszín klasszul felzubog a felsõ krumplirétegre is sülés közben és az egész étel szaftos marad, nem szárad ki és nagyszerûen összemelegszenek az ízek.
Bármikor, bárhol szívesen enném. Imádom!