Az én Osso Buccom, vargányás rizottóval
sponsored links
Osso Bucco, vagyis szeletelt borjúlábszár ragusan elkészítve. Több szempontból is vonzott ez az étel mikor elõször készítettem el. Egyrészt szeretem a ragus dolgokat, másrészt különös vonzódásom van a marhahúshoz és mindezt megkoronázza, hogy egy méretes velõs csont van eme nemes hús közepén. Errõl mindig a Tom és Jerry jut eszembe, amiben már gyerekkoromban is nagy áhítattal néztem a bazi nagy bulldog elé dobott lepedõnyi marhahússzeletet, közepén a diszkrét velõscsonttal, uhhh, bárcsak bulldog lehetnék. A velõs csont azért fontos, mert a benne levõ velõ a párolás folyamán kiolvad és ez is sûríti, illetve ízesíti a ragut.
Namármost, jelen esetben nem beszélhetünk klasszikus Osso Bucco-ról, mert az általam készített verzió marhából készült és nem borjúból, illetve a fûszerezés is saját ízvilág szerinti, de így is rendkívül finom lett, legalábbis a fogyasztók visszajelzésébõl és az üres tányérokból ítélve.
Rizottó. Imádjuk a rizottót, sokszor is csinálunk, mert könnyen elkészíthetõ, laktató és egyszerûen tökéletes. Nem igényel bonyolult konyhai mûveleteket, igazából csak pár alapvetõ szabályt kell betartani és akkor nincs probléma.
- Alaplé: Ha van zöldség vagy hús alapleved az nagyot dob az egészen.
- Parmezán
- Nagy hõ
- Folyamatosan adagold az alaplevet
Ha ezeket az egyszerû szabályokat betartod, akkor nagy baj nem lehet.
A vargánya nem volt tervezve, de a már korábban említett barát ismét akcióba lendült, így ezúttal egy zacskó fagyasztott vargánya került a csomagtartóba. Ezúton is hála érte! Eredetileg a raguba lett volna, de a serpenyõ, amiben a hús készült kicsi lett és nem akartam belezsúfolni a vargányát, így a rizottóba került, annyi baj legyen.
Hozzávalók az Osso Bucco-hoz:
- Személyenként egy szelet csontos marhalábszár- zellerszár
- 2db méretesebb vöröshagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- egy evõkanál sûrített paradicsompüré
- egy paradicsomkonzerv
- egy kk fahéj
- egy citrom lereszelt héja
- 1 friss chili
- só
- bors
- kevés liszt
- 3dl vörösbor
Hozzávalók a vargányás rizottóhoz:
- rizottóhoz való rizs (személyenként kb. 100g)- alaplé (100g rizshez min. 500ml alaplé)
- 15dkg parmezán
- egy kis fej hagyma
- bors
- egy csokor petrezselyem
- 50g vaj
- 1dl fehérbor
- 15dkg vargánya
Osso bucco:
A húsról célszerû levenni a hártyás részeket, majd egy kevés liszttel megszórni és a felesleget leverni róla. A liszt egyrészt segíti, hogy szép színt kapjon, másrészt párolás közben sûríti is a ragut. A belisztezett husit egy sütõbe is rakható serpenyõben kevés olíva olajon elõpirítjuk, minél több színt kap, annál jobb íze lesz. A megpirított szeleteket kivesszük egy tálra és a serpenyõbe rakjuk a felaprított hagymát. Ha kicsit megfonnyadt a hagyma akkor hozzáadhatjuk a felaprított zellert, a chilit és a fokhagymát. Ezekkel is pároljuk pár percig. Ha közben kicsit száraznak tûnik, akkor nyugodtan adjunk hozzá még egy kevés olajat.
Ha megfonnyadtak az alapanyagok, akkor hozzáadhatjuk az evõkanál sûrített paradicsomszószt, 1-2 percig pirítsuk, majd mehet hozzá a reszelt citromhéj, fahéj, só, bors, a paradicsomkonzerv, illetve a vörösbor (ízlés szerint mehet bele pár csepp citromlé is), majd vissza bele a hús szeletek. 4-5 percig rotyogtassuk, majd fedõvel letakarva rakjuk be a 180 fokra elõmelegített sütõbe és süssük kb. 2 órán keresztül. Fél óránként ellenõrizzük, ha kevésnek tûnik a folyadék egy kevés hús lével pótolhatjuk.
Rizottó:
Elsõ lépésként tegyük az alaplevet a tûzhelyre és tartsuk melegen. Aprítsuk finomra a hagymát. Olvasszunk fel egy diónyi vajat egy evõkanál olívaolajjal és pároljuk meg a hagymát, de lehetõleg ne piruljon meg. Adjuk hozzá a rizst és pirítsuk azzal is pár percig. Kapcsoljuk a tûzhelyet magasabb fokozatra és öntsük hozzá a fehérbort és keverjük hozzá a nagyobb darabokra vágott vargányát. Ha felszívta a rizs a bort, akkor fokozatosan adagoljuk hozzá merõkanalanként az alaplevet. Mindig csak akkor öntsük hozzá a következõ adagot, ha már felszívta a rizs az alaplevet. Közben fokozatosan kevergessük. Az elsõ kanál hozzáadásától számítva kb. 20 percen belül késznek kell lennie a rizottónak. A rizs akkor van kész, ha már kezd puhulni, de a közepén még van mit harapni rajta, nem szabad, hogy teljesen megpuhuljon. A rizottó állaga pedig valahol a fõzelék és a leves között legyen. Ha késznek ítéljük, akkor vegyük le a tûzrõl, adjuk hozzá a felkockázott vajat, a reszelt parmezánt és a felaprított petrezselymet. Keverjük jól össze és azonnal tálaljuk, a rizottó frissen mutatja meg a legjobb oldalát.