Az elsõre mindenki emlékszik
sponsored links
Kicsit nyálkás, kicsit furcsa, kicsit nem tudod, mit csinálj, de azért alapvetõen kellemes. Nekem akkor volt, amikor négyen srácok kikönyörögtük volt kolléganõnk autóját egy hétvégére, hogy csak ide megyünk a Balatonra, de végül úgy alakult, hogy nem hajtottunk le az M7-esrõl Siófoknál, hanem meg sem álltunk az Adriáig.
Annyi kis kitérõt még tenni kell, akárhogy siettünk, úgy is éjfél lett, de egy tengerparti étteremben félig horvátul még ki tudtunk könyörögni fejenként egy szendvicset. Örömmel bólogattunk a prsutra és a pekorínóra, mehet bele persze, vertük a mellünket a teraszon. Kicsit irigykedve néztük a félig elfogyasztott szkampi tálakat a szomszéd asztaloknál, de annál nagyobb lelkesedéssel ettük a szendvicseket. Csak amikor a számla jött, rajta a 15000 magyar forintnak megfelelõ kunával, akkor kezdtünk el csuklani.
A tintahalakat nagyon gyakran összekeverik a kalmárokkal, mondjuk nagyon is hasonlítanak egymásra, csak két külön rendbe tartoznak (sepiida és teuthida). Szerencsére mindkettõ ehetõ, és mindenekelõtt finom, utóbbinak több nem kihalt faja van még. Nem illik összekeverni õket, bár táplálkozási szempontból kevés különbség van közöttük. (De nem a csirkére hasonlít íz ízük.) Gondoltátok volna, hogy szépiacsontot tesznek a papagáj elé csipegetni, és hogy egy kalmár 2 millió utódot is képes rakni?
Viszont másnap ebédkor már egy hangulatos dalmát kisvendéglõ teraszán üldögélünk, és várjuk a ...