Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Az eddigi legextrémebb tortám
sponsored links
No, hát a héten írtam egy apró szösszenetet még a karácsonyi tortákról és a végén beharangoztam, hogy végre felfedem a nagy titkot, hogy mi is volt az idei nagy meglepi ajándék, amihez sokat sürögtem-forogtam a konyhában.
Ám ez most egy kicsit még várat magára, mert elõbb muszáj megosztanom Veletek a legfrissebb élményemet, életem eddigi legextrémebb tortáját és egyben az eddigi legnagyobb torta kihívást.
Az elmúlt idõkben már-már kezdett talán a fejembe szállni a dicsõség... na jó, azért azt nem! De õszintén bevallom, hogy egyre elégedettebb voltam a tortáimmal, mert nagyjából sikerült azt létrehoznom, amit elterveztem. Mondjuk 4-5 év gyakorlat után azért illik is. :) És ilyenkor van az, hogy az ember lánya egyszer csak nem pánikol egy új, szokatlan, mi több kellõen furcsa kéréstõl és vakmerõen rávágja, hogy oké! Egy nagyon kedves ismerõsöm találta ki, hogy a fia szülinapjára különlegességként tõlem kér egy tortát. Az érdekesség, ami menten kiderült, mert ugye kell némi kapaszkodó ahhoz, hogy személyre szabott tortát készíthessünk, a következõ volt: kosárlabda, néger ember és kecske... ezeket szereti az ünnepelt. Nyilván sok minden mást is, de apuka most ezeket ragadta meg. Ötleteltünk: volt kosárlabda torta, amin rajta van egy néger kosaras a hóna alatt egy kecskével, aztán lett belõle egy négerfej némi kecskés beütéssel úgy, mint kecskeszakáll, -fül és szarv. Azt hittem, hogy ennyiben is maradtunk, mígnem jött a letisztult, megvilágosodott és végsõ elképzelés az ismerõsömtõl, hogy fele néger fej (azon belül is Tupac), másik fele kecskefej. És én még mindig nem pánikoltam, hanem rávágtam, hogy megpróbálom. Na azért óvatos vagyok és ilyen speciális kihívásnál elõre jelzem, hogy nem biztos, hogy így össze is jön, no meg Tupac felismerhetõségét végképp hagyjuk, hiszen szobrász nem vagyok, emberi portrét még rajzolni sem tudok. Keresgéltem képeket, összemontázsoltam megboldogult Tupac fejét egy kecskéjével... szegények! Próbáltam átgondolni, hogy hogyan is fogom megcsinálni, mert magán a tortán dolgozni nem a végtelen próbálkozások lehetõsége.
És eljött a nagy nap. A tortát betöltöttem, vaníliás piskótát trüffel krémmel. Elkezdtem faragni. Na már most élbõl esély sem volt Tupac barátunk jóvágású hosszúkás arcát kialakítani, mert nekem nincs szívem annyi finom krémes piskótát levágni, úgyhogy maradtam egy kerekebb fejnél. Szemgödör kiváj, nozi és csókos száj felpakol. Jöjjön a kecske, nozi felé emelkedjen, szemgödör neki is kiváj. Csokoládés ganache-val körbe ken. Egyébként nagyon puha lett a piskóta, ami fogyasztás szempontjából remek, ám faragás szempontjából nehezítõ körülmény. Na sebaj, eljutottam odáig, hogy a fura Frankenstein kezdemény megkapta az elsõ bõr rétegét, azaz az elsõ cukormassza burkolatot.
Eddig még örültem is magamnak, hogy Ihajjj, nem is megy ez rosszul!... hehe, persze, de csak most jött a neheze. Ugyanis ezen a szinten kellett kialakítani a vonásokat, igazi néger orr, a szemek redõi, szemöldök, száj, kecskénél a szem, szemöldök-féleség illetve az orr. A néger formával kezdtem, mert az emberi fejet nehezebbnek véltem. Tévedtem! Nem mondom ugyan, hogy egy tökéletes, csodálatos, pláne nem jóképû arcra sikeredett, de azért a célnak megfelelt. Ám a kecske, az az aljas állat! Tõle nem tartottam, mégis az orr, illetve a pofájának kialakítása közben, mikor harmadszorra ugrottam neki és közben már lemartam újabb réteget róla, én bizony idegösszeomlottam. Eljutottam oda, hogy besülök, én ezt nem tudom megcsinálni. Sírva kértem telefonos segítséget a legdrágább férjemtõl, aki egyfelõl általában megnyugtat (kivéve, ha már nála is elszakad a cérna ;), másfelõl apró, ám annál jobb technikai ötleteivel idõnként kisegít a bajból. És ez most is így volt! :))
Mire hazaért, végre "kipofáztam" a kecskét is, és VÉGRE eljutottam odáig, hogy megkapják a második bõrrétegüket. Ekkor már a kis szellemi segítõm ott ült mellettem az ebédlõben, ami ilyenkor a mûhelyemmé avanzsál és további ötleteket adott a részletekhez, a vonások finomításához.
Így aztán csodával határos módon elkészült ez a torzszülött és nagyon-nagyon nagy kõ esett le a szívemrõl, hogy egyrészt idõben le tudom szállítani a tortát, másrészt nem kellett egy B tervhez folyamodni és azt kapja a megrendelõ, amit megálmodott.
Hálája jeléül meg aztán beledöfött néhány tût a fülembe... :-/ de ez már nem tartozik ide.
És íme ez az ízé... furcsaság:
