Almás-boros kacsasült
sponsored links
Sajnos én nem szeretem a kacsát, de tavaly október környékén elhatároztam, hogy akármi is történik, azt fogok sütni karácsonyra. Anyukám már régóta mondogatta, hogy "nem lenne rossz egyszer karácsonyra egy jó kis kacsasült", így hát szerettem volna teljesíteni kívánságát.
A döntésem akkor lett végleges, amikor rábukkantam erre a receptre. A leírás alapján egyszerûnek tûnt az elkészítése, ráadásul szeretem a lassan készülõ sült húsokat, mivel közben egy csomó más dolgot is el lehet végezni. Karácsonykor, amikor úgyis ezer más teendõ is van, mindig jól jön egy kis felszabaduló idõ.
A kacsa valahogy mindig kimaradt az étkezéseinkbõl, magunknak soha nem csinálunk, gyerekkoromból sincs túl sok emlékem róla. Így hát ez most igazán különleges karácsonyi menünek számított.
Egyetlen baj volt vele, mégpedig az, hogy december 25-én este álltam neki megsütni, akkor lett ugyanis egy kis szabadidõm. Mindenképpen elõre akartam dolgozni, hogy ne 26-án reggel álljak neki, mert ki tudja, hogy idõben elkészül-e ebédre... És akármennyire is szerettem volna betartani az eredeti recept szerint leírt elkészítési módot, sütési hõfokot, egy idõ után elvesztettem a türelmemet, nem bírtam kivárni, hogy megsüljön és feljebb tekertem a hõfokot. Így már nem adhattam neki azt a nevet, amit a recept írója adott, mégpedig, hogy "lassan sült kacsacombok". Hozzá kell tennem, én nem 6 combot terveztem megsütni, hanem összesen 3 kg kacsát: mellet és combot vegyesen.
Hogy miért ilyen sokat? Nos, a válasz nagyon egyszerû: én mindig december 24-25-én csinálok egy hadseregnek való adagot mindenbõl, mert utána nemcsak a családdal ülünk le karácsonykor az ebédlõasztal mellé, hanem egészen szilveszterig jönnek-mennek a barátok nálunk (vagy éppen mi megyünk hozzájuk) és akkor én már nem állok a tûzhely mellett. Maradékokat eszünk, közösen, jóízûen. :) Általában január 2-3-án szoktam elõször fõzni karácsonytól számítva.
Most a kacsasült mellé készült még töltött káposzta és sörben sült malaccomb is. Ez utóbbi azért volt hasznos, mert a legvégét egy szilveszteri salátába aprítottam bele, így hússaláta is szerepelt a december 31-i menüben. Szeretem a maradékokat is felhasználni, még ha ez egy teljesen új ételt is eredményez.
És akkor most számoljunk egy picit: megcsináltam a töltött káposztát, a malacsültet 2,5 kg húsból és 3 kg kacsát sütöttem. Plusz a hozzávalók, köretek. Mindennel együtt nagyon durván számítva 14000 Ft-ot költöttem erre a 3 féle ételre, amit egészen január elejéig ettünk. A káposztából még fagyasztottam is le. Legalább 28-30 adagnak felelt meg a fenti mennyiség, ez adagonként maximum 500 Ft-ot jelent.
Jó, bevallom, a kacsára nem akartam sokat költeni. Vehettem volna gyönyörû mellfilét, grill kacsacombot a piacon, de picit féltem, hogy mi van, ha nem sikerül az étel... Így inkább megvettem a Lidl-ben kapható kacsatál elnevezésû dobozkát, ami 1 kg csontos kacsacombot és mellet tartalmaz vegyesen. 1222 Ft volt egy doboz, ebbõl vettem hármat.
Természetesen ez az étel kisebb adagból is elkészíthetõ és egészen biztosan ugyanolyan finom lesz. Így én most minden hozzávaló mennyiségét harmadolom, 1 kg húsrara számítva adom meg.
Hozzávalók:
- 1 kg kacsacomb és/vagy kacsamell
- 2 dl vörösbor
- 2 dl almalé
- 3 db alma
- 6 közepes krumpli
- 2 közepes fej hagyma
- 7 gerezd fokhagyma
- kakukkfû
- rozmaring
- zsálya
- oregano
- só
- bors
A fûszerek (kakukkfû, rozmaring, zsálya, oregano) lehetnek frissek vagy szárítottak, lényeg, hogy vágjuk apróra és készítsünk belõlük egy keveréket. Tegyük félre.
A combok és mellek bõrét átlósan bevagdostam és egy nagyobb teflonserpenyõben minden darabot elõsütöttem. Elõször a bõrös felüket pirítottam néhány percig, majd megfordítottam és jöhetett a másik oldal. Egy nagy kacsasütõ tálba és egy fedeles tepsibe emeltem át a húsokat.
Mindkét oldalukat sóztam-borsoztam és beszórtam a félretett zöldfûszer keverékkel. A hagymákat felszeleteltem, a fokhagymagerezdeket karikára vágtam. Ezeket a kacsák mellé-közé szórtam. Aláöntöttem a bor és az almalé egy részét, majd lefedtem mindkét sütõedényt és betoltam a 150 fokra elõmelegített sütõbe.
Körülbelül 2 és fél órán keresztül nem nyúltam hozzá, hagytam szépen lassan sülni. Közben megpucoltam a krumplit és hosszúkásra vágtam. Az almát a héjával együtt szeleteltem fel, csak a csumáját távolítottam el. 2 és fél óra elteltével kivettem a tepsit és a kacsasütõ edényt a sütõbõl és a húsok köré szórtam az almát és a krumplit. Ráöntöttem a maradék almalevet és bort, megsóztam az egészet, lefedtem és visszatoltam a sütõbe.
Mivel ekkor már majdnem este 10 óra volt, úgy döntöttem, hogy lassan sült kacsa ide vagy oda, gyorsítok a folyamaton: 190 fokosra melegítettem a sütõt. 1 órát sütöttem még, ekkorra minden tökéletesen megpuhult. Majd levettem a fedõket és grill fokozaton 10 perc alatt pirosra-ropogósra sütöttem a bõrét.
Köretként - persze a malacsülthöz is - a következõket készítettem: párolt lilakáposzta, knédli és szalonnás pirított tészta. Svédasztalos rendszerben tálaltam, mindenki azt szedett amit akart. Vagy akár mindent. :)
Akárki evett belõle, megdicsérte az ízét és a puhaságát is. Nagyon örülök, hogy elsõre sikerült olyan kacsasültet készítenem, amit terveztem! Köszönet érte a Dívány - Alapkonyha rovatának.
A döntésem akkor lett végleges, amikor rábukkantam erre a receptre. A leírás alapján egyszerûnek tûnt az elkészítése, ráadásul szeretem a lassan készülõ sült húsokat, mivel közben egy csomó más dolgot is el lehet végezni. Karácsonykor, amikor úgyis ezer más teendõ is van, mindig jól jön egy kis felszabaduló idõ.
A kacsa valahogy mindig kimaradt az étkezéseinkbõl, magunknak soha nem csinálunk, gyerekkoromból sincs túl sok emlékem róla. Így hát ez most igazán különleges karácsonyi menünek számított.
Egyetlen baj volt vele, mégpedig az, hogy december 25-én este álltam neki megsütni, akkor lett ugyanis egy kis szabadidõm. Mindenképpen elõre akartam dolgozni, hogy ne 26-án reggel álljak neki, mert ki tudja, hogy idõben elkészül-e ebédre... És akármennyire is szerettem volna betartani az eredeti recept szerint leírt elkészítési módot, sütési hõfokot, egy idõ után elvesztettem a türelmemet, nem bírtam kivárni, hogy megsüljön és feljebb tekertem a hõfokot. Így már nem adhattam neki azt a nevet, amit a recept írója adott, mégpedig, hogy "lassan sült kacsacombok". Hozzá kell tennem, én nem 6 combot terveztem megsütni, hanem összesen 3 kg kacsát: mellet és combot vegyesen.
Hogy miért ilyen sokat? Nos, a válasz nagyon egyszerû: én mindig december 24-25-én csinálok egy hadseregnek való adagot mindenbõl, mert utána nemcsak a családdal ülünk le karácsonykor az ebédlõasztal mellé, hanem egészen szilveszterig jönnek-mennek a barátok nálunk (vagy éppen mi megyünk hozzájuk) és akkor én már nem állok a tûzhely mellett. Maradékokat eszünk, közösen, jóízûen. :) Általában január 2-3-án szoktam elõször fõzni karácsonytól számítva.
Most a kacsasült mellé készült még töltött káposzta és sörben sült malaccomb is. Ez utóbbi azért volt hasznos, mert a legvégét egy szilveszteri salátába aprítottam bele, így hússaláta is szerepelt a december 31-i menüben. Szeretem a maradékokat is felhasználni, még ha ez egy teljesen új ételt is eredményez.
És akkor most számoljunk egy picit: megcsináltam a töltött káposztát, a malacsültet 2,5 kg húsból és 3 kg kacsát sütöttem. Plusz a hozzávalók, köretek. Mindennel együtt nagyon durván számítva 14000 Ft-ot költöttem erre a 3 féle ételre, amit egészen január elejéig ettünk. A káposztából még fagyasztottam is le. Legalább 28-30 adagnak felelt meg a fenti mennyiség, ez adagonként maximum 500 Ft-ot jelent.
Jó, bevallom, a kacsára nem akartam sokat költeni. Vehettem volna gyönyörû mellfilét, grill kacsacombot a piacon, de picit féltem, hogy mi van, ha nem sikerül az étel... Így inkább megvettem a Lidl-ben kapható kacsatál elnevezésû dobozkát, ami 1 kg csontos kacsacombot és mellet tartalmaz vegyesen. 1222 Ft volt egy doboz, ebbõl vettem hármat.
Természetesen ez az étel kisebb adagból is elkészíthetõ és egészen biztosan ugyanolyan finom lesz. Így én most minden hozzávaló mennyiségét harmadolom, 1 kg húsrara számítva adom meg.
Hozzávalók:
- 1 kg kacsacomb és/vagy kacsamell
- 2 dl vörösbor
- 2 dl almalé
- 3 db alma
- 6 közepes krumpli
- 2 közepes fej hagyma
- 7 gerezd fokhagyma
- kakukkfû
- rozmaring
- zsálya
- oregano
- só
- bors
A fûszerek (kakukkfû, rozmaring, zsálya, oregano) lehetnek frissek vagy szárítottak, lényeg, hogy vágjuk apróra és készítsünk belõlük egy keveréket. Tegyük félre.
A combok és mellek bõrét átlósan bevagdostam és egy nagyobb teflonserpenyõben minden darabot elõsütöttem. Elõször a bõrös felüket pirítottam néhány percig, majd megfordítottam és jöhetett a másik oldal. Egy nagy kacsasütõ tálba és egy fedeles tepsibe emeltem át a húsokat.
Mindkét oldalukat sóztam-borsoztam és beszórtam a félretett zöldfûszer keverékkel. A hagymákat felszeleteltem, a fokhagymagerezdeket karikára vágtam. Ezeket a kacsák mellé-közé szórtam. Aláöntöttem a bor és az almalé egy részét, majd lefedtem mindkét sütõedényt és betoltam a 150 fokra elõmelegített sütõbe.
Körülbelül 2 és fél órán keresztül nem nyúltam hozzá, hagytam szépen lassan sülni. Közben megpucoltam a krumplit és hosszúkásra vágtam. Az almát a héjával együtt szeleteltem fel, csak a csumáját távolítottam el. 2 és fél óra elteltével kivettem a tepsit és a kacsasütõ edényt a sütõbõl és a húsok köré szórtam az almát és a krumplit. Ráöntöttem a maradék almalevet és bort, megsóztam az egészet, lefedtem és visszatoltam a sütõbe.
Mivel ekkor már majdnem este 10 óra volt, úgy döntöttem, hogy lassan sült kacsa ide vagy oda, gyorsítok a folyamaton: 190 fokosra melegítettem a sütõt. 1 órát sütöttem még, ekkorra minden tökéletesen megpuhult. Majd levettem a fedõket és grill fokozaton 10 perc alatt pirosra-ropogósra sütöttem a bõrét.
Köretként - persze a malacsülthöz is - a következõket készítettem: párolt lilakáposzta, knédli és szalonnás pirított tészta. Svédasztalos rendszerben tálaltam, mindenki azt szedett amit akart. Vagy akár mindent. :)
Akárki evett belõle, megdicsérte az ízét és a puhaságát is. Nagyon örülök, hogy elsõre sikerült olyan kacsasültet készítenem, amit terveztem! Köszönet érte a Dívány - Alapkonyha rovatának.