A vidéki élet csodája
sponsored links
Régóta érlelõdik már bennem ennek a bejegyzésnek a gondolata.
Négy éve élünk egy csendes 1000 fõs faluban.
Sokszor szembesülök a kérdéssel: Nem bántátok meg, hogy odaköltöztetek?
Ezt a kérdést az esetek 99%-ban régi ismerõsök, barátok, osztálytársak teszik föl.
Ilyenkor mindig mosolyra szalad a szám.
A mosoly oka elsõsorban az, hogy nem értem a kérdés lényegét. A szülõvárosomtól 18 km-re költöztünk egy faluba.
A szülõvárosom sem volt egy metropolisz (18000 fõ), ráadásul azt sem lehet mondani, hogy nagyon messzire költöztünk volna tõle, mégis olyan tekintettel néznek rám, mintha elment volna az eszünk, hogy a "világ végére" mentünk.
A másik leggyakoribb kérdés: Hogy jár a férjed dolgozni?
Itt megint mosolygok és azt válaszolom, hogy kocsival.:)
A férjem a szülõvárosunkban dolgozik. A cég fizeti az útiköltséget, ráadásul többen is járnak a faluból, ezért felváltva hordják egymást autóval. Tehát még jól is jövünk ki a dologból:)
Elgondolkoztam ezen a dolgon és rájöttem, hogy nagyon sokan, ha azt hallják falu, rögtön azonosítják az elzárva a világtól, munkanélküliség, elmaradottság fogalmával.
Nekem valahogy soha nem ez jutott eszembe a falu szó hallatán. Én akkor a gyönyörû, régi ...