Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A többi állat:)
sponsored links
Ha már így benne vagyok a jószágokkal kapcsolatos állapotok ismertetésében gyorsan kihasználom a lendületet és sorra veszem a többieket is.
Elõzmények itt.
A Mudi nem egy mindennapos kutya a falunkban és érdekes volt tapasztalni, hogy még a minimális jólneveltség sem tartotta vissza az emberek 80 %-át attól, hogy megjegyzéseket ne tegyenek rá mikor sétáltattuk. A milyen róka pofája van volt a legenyhébb, a hû de ronda felkiáltás pedig a legdurvább:) Annak ellenére, hogy nekem is van szemem, azért a végére már dühített egy kicsit:) Mr. Mézeskalács persze szerelmes volt ezerrel, imádta. Az hogy hízott egy kicsit határozottan sokat javított a külsején, a mostani téli bundája pedig határozottan széppé tette.
A legnagyobb probléma a bizalmatlanságával volt, tartott tõlünk, és minden mozgó embertõl:) Ennek következtében nem nagyon lehetett közlekedni a teraszon, mert ha felmentünk a lépcsõn, fõleg a gyerekek õ ugatott mint a bolond és ugrásra készen lapult. Azt hiszem nem igazán tudta mit várunk tõle, és emellett félt. Most már tudja, kialakult a bizalom, így már csak akkor csinálja ezt, ha játszani akar.
A Stiklivel kapcsolatos elõítéleteimet és fenntartásaimat nem volt egy gyors folyamat levetkõzni, és ezt egyáltalán nem siettette az az alkalom, mikor a fa szállító autótól való beteges félelmében beszökött a lakásba és szaladtában végig potyogtatta az egész házat helyiségrõl helyiségre, végül az ágynemû tetején fejezve be a kört:)))
Két hét volt mire engedte magát elõször megsimogatni. Nyáron került hozzánk és anyukám november 23-án tudta elõször megsimítani, akkor is úgy, hogy benyúlt hozzá az ólba. Azóta jóban vannak, még meg sem ugatja mikor jönnek.
Nem volt egyszerû barátságot kötni vele, jobban mondva a bizalmába férkõzni. Eszméletlenül okos és értelmes kutya, de nagyon nagy egyéniség. Valahogy a zsigereibõl tudja mi az amit szabad és mi az amit nem. Na jó mondjuk a cipõk, papucsok szétrágásáról leszoktatni szinte lehetetlen. Nevelni viszont csak finoman lehet. Ha durvábban rászólsz halálra sértõdik és nem kevés idõ míg kiengeszteled:)
Az állatokkal nagyon jól vizsgázott, teljesen más hangszínen ugat, ha valami nem stimmel körülöttük, a nyulakat pedig egyenesen visszaterelte a nyitott ketrecbe, és eszébe sem jutott megenni õket, mint Szotyinak:)
Akár hányszor hátramegyünk az állatokhoz õ biztosan elkísér bennünket.
Fenyíteni nem lehet, még durvábban rászólva sem, akkor összetörik a "lelke" Mr. Mézeskalács egyszer csapott neki oda, két hétig a közelébe sem engedte, hogy menjen.
Az egyik ismerõs a fenekére legyintett egy mûanyag flakonnal, mert lement utána a pincébe, Stikli hazáig szaladt, azóta eltelt három hónap és még mindig retteg tõle. Próbált már vele békét kötni, de nem hagyja magát, még pórázon is menekül elõle.
A kerítések, udvar rekesztések nálunk lassan készülnek és a legritkább esetben véglegesek, leggyakrabban odakötött raklapok, amiken át kell lépni. Na ezt a mai napig utálja, mikor keresztül lépsz egy ilyen "kerítésen" úgy csinál, mintha éppen betörõ lennél és nem onnan jönnél vissza ahova 5 perce mentél át:)
Szeretni való és én megszerettem, észrevétlenül:))))
Szerettem volna megmutatni milyen lett, de izgága és ha nem kötözöd le, csak ilyen képeket lehet készíteni róla:))
Volt nekünk egy Lapka és egy Rafi vietnámi malacunk.
Õk azóta beteljesítették a sorsukat.
Alapvetõen nálam soha nem jelentett problémát, hogy azért neveljük a jószágot, hogy után a megegyük. Mindenesetre azért a halál folyamatát nem szívesen nézem végig a nagyobb állatoknál. A kacsa, liba kivételt képez azt én fogom:) A disznóvágásunk résztvevõinek 80 %-a már elõre kétségbe volt esve, hogy visítani fog a malac:) Még szerencse, hogy a vietnámi kis termetû, mert nem lett volna elég ember a fogáshoz:)))
Az elõzmények után a legnagyobb meglepetést a sógorom barátnõje okozta nekem, akinek a gyerekkorában nem szerepeltek malacvágási elõzmények, az elsõ szóra, hogy itt van a hentes öltözött, vette a fényképezõgépet és dokumentálta az egész vágást:) Minden elismerésem az övé volt, még én sem néztem végig így két méterrõl:))))
Gyerekként minden évben vágtunk disznót, nálam ez nem volt újdonság, mindenesetre a véres tál tartására azért nem vállalkoztam:) Közben azért rájöttem, hogy szoknom kell még a dolgot. Hentest hívtunk, aki tudja is mit csinál, mert nálunk már erõsen megkoptak az emlékek:) Mostanában újjabb módszerrel vágják a disznót mint az én gyerekkoromban. Szúrás elõtt leütik a disznót, állítólag jobb az állatnak is, hogy nincs képben, és nem is kell olyan sokat szenvedni a fogásával. Ezt én mind el is hiszem, de nekem még barátkoznom kell a dologgal:( Azért szépen csendben megsirattam õket:))
A véresebb jelentetektõl meg kímlélek benneteket:)
Minden flottul ment, a hentesnek hála, fele annyi fáradtsággal végeztünk, mint tavaly.
Október elején Mr. Mézeskalács két malackával tért haza a vásárból, Dumbóval és Bodzával. Bodza nagyon gyorsan marha beteg lett. Nem evett, hányt, iszonyatosan legyengült. Az állatorvos szerint stresszbetegséget kapott. Adott nekik féreghajtó és valamilyen erõsítõ injekciót is. Mikor már tök biztosak voltunk benne, hogy elpusztul végre elkezdett enni. Hihetetlen mértékben nõnek.
Nem lopták be magukat a szívembe:)))
Totál más a mentalitásuk mint a vietnámi malacoknak. A nagyobbik úgy ordít mikor etetjük, mintha már ölnénk, a kisebbik pedig folyton a hátára ugrál, ezért egyfolytában olyanok, mint akiket soha nem takarítanak.
Jobban szerettem a vietnámiakat, de kompromisszumot kell kötnöm. A fehéreket tavasszal vágjuk. Ezután pedig talán már kialakul, hogy évi 2-3 vietnámi és egy fehér malac tökéletesen ellátja a családunk hús, szalonna és kolbászigényét egy évre:)
Emlékeztek még a kacsára aki éppen költött? A 14 tojásból 8 kelt ki. A kacsa mama nagyon szépen nevelgette õket három hónapos korukban három mégis elpusztult, a többiek úgy tûnik jól bírják. Már esedékes lesz a szárnyuk tollának vágása, hogy biztosan a mieink is maradjanak, aztán lassan vágjuk majd õket. Elég lassan nõnek, gondolom ebben nagy szerepe van annak, hogy agusztusban keltek, a tavaszi kelés kedvezõbb lett volna, de hát abból gazdálkodunk amink van:)
Nyuszijaink vannak, szaporodnak, nõnek. Róluk nem készítettem fényképet, nem szívesen nyitogatom az ajtajukat Szotyi miatt:))))