Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A szülésrõl - II.
sponsored links
Türelmetlenül vártam a második babánkra, pedig igazán nem kellett soká várnom, Bori 1 éves volt, mikor megfogant. Idõközben visszaköltöztünk Budapestre. Bori születésével igazából mélyrehatóan abban az 1 évben nem foglalkoztam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy automatikusan bejelentkeztem a császármetszést végzõ orvos magánrendelésére. Az elején közöltem vele, amit úgyis tudott: ezt a babát természetes úton szeretném megszülni. Mikor a 20. heti vizsgálaton megkérdeztem, szülhetek-e dúlával, ezt válaszolta: Hát, persze! De magának minek dúla??? Ööööö, szerencsére még idõben esett le a tantusz: ez az orvos csak ígéri, de nem támogatja a császármetszés utáni hüvelyi szülést. Ekkor már megfontoltan kezdtem orvoskeresésbe. Találtam egy olyan orvost, akire azt mondták: ha nála császármetszés lesz, akkor valóban nem volt más lehetõség. Átbeszéltük az elõzõ szülésem részleteit. Arra jutottunk, hogy az indokként megjelölt téraránytalanság valószínûleg nem állta meg a helyét. Az oxitocin túl magas cseppszáma okozhat gondot a babáknál, másrészt a koponya még késõbb is beilleszkedhetett volna, de fekve erre nem sok esélye volt. A sokak által rettegett hegszétválással kapcsolatban megnyugtatott, hogy egyrészt rendkívül ritka, másrészt nem függ a heg méretétõl, ezért õ azt nem is méri. Egyéb szempontokból is végiggondoltam az akkori történéseket: vajon min csúszhattam el. Arra jutottam, hogy ahelyett, hogy félelem-üzemmódba kapcsoltam, és ezzel megakadályoztam a szülés megindulását, orvost kellett volna váltanom. Ostoroztam magam emiatt, nem igazán tudtam magamnak megbocsátani.
Csodás, eufórikus érzés volt szülni, úgy éreztem, ennél nagyobb dolgot még soha nem vittem véghez.
Elérkezett a terminus ideje. Ebben a kórházban az a gyakorlat, hogy betöltött 40. héttõl kétnaponta rutinszerûen megvizsgálják a kismamát, és közben a buroksapkát lefejtik a méhszájról. Ennek hatására olyan hormonok szabadulnak fel, amik a szülést megindítják. Nekem a második ilyen vizsgálat estéjén idult meg a szülés, elõször gyenge, pár órára abbamaradó összehúzódásokkal, majd éjjel fél 12-kor erõs, rendszeres fájásokkal. Azonnal elindultunk a kórházba, értesítettük a dúlámat is. Beérkezve az ügyeletes szülésznõ beszólásai közepette ("maga ne igyon, a mûtét miatt") megvizsgált az ügyeletes orvos. Magam is megtapasztalhattam azt a csodát, amit Ina May Gaskin bába ír le: a nõ méhszája képes félelem hatására összezárulni! Aznap reggel ugyanis 2 ujjnyi volt, most meg 1 ujjnyit mond az orvos! Beköltözünk a szülõszobára. Hamarosan megrepedt a burok: mekóniumos a magzatvíz! Ismét ctg-készülékre vagyok ítélve, azonban itt nem kell egy helyben feküdnöm, csak a készüléktõl kb. 1 méter távolságon belül lennem. Ott azt csinálok, amit akarok. Nekem semmi más nem kényelmes a nem túl sok lehetõség közül, csak a szülõágyon való, félfekvõ pozíció. A dúla forró muskotályzsályás borogatással enyhíti eleinte 5, majd hamarosan 3 perces fájásaimat, majd hamarosan megérkezik a választott szülésznõ is. Megvizsgál, majd tekintettel arra, hogy a tágulás lassan halad, felajánl egy fájdalomcsillapítót. Egy injekció, amitõl "csak egy kicsit bódult állapotba kerülök, jobban bírom majd a fájásokat". Én elfogadom. Ez 3 óra körül történik, innentõl hajnalig-reggelig - mint utóbb kiderül, egy morfintartalmú szer hatása alatt - minden fájás között alszom, majd minden fájásra felébredek. Iszonyú, a férjem könyörög, hogy keljek fel, de persze én nem tudok, hiszen alszom... A legrosszabb, hogy mikor kimegy a hatása, még egyszer szúrnak - az én beleegyezésemmel! Reggel megérkezik az orvosom, megállapítja, hogy lassú a tágulás. Kezd a dolog komollyá válni, idõhatármegjelölés hangzik el, oxitocininfúzióra kötnek - a megfelelõ cseppszámmal. A kábultság már nem tart, úgyhogy hajrá, tágulni kéne. A következõ, 10 utáni vizsgálatkor még mindig nem elég. Kapunk még egy kis idõt, a mûtét elõtt. Ekkor felkelek. A labdára ülök. Innentõl az események felgyorsulnak, 1 órán belül érzem, hogy valahogy más az, ahogy fáj. Felállok, majd ráhajolok a szülõágyra, amit azonnal felemelnek kényelmes derékmagasságba. Megjelenik a szülésznõ mögöttem, majd az orvos is belép. A tolófájások közben felállok, így születik meg Vince 12 órakor, kb. 20 perces kitolási szakasz végén. A súlya 3940 gramm. Õ kifért... Utóbb látom, hogy a baba megszületését kb. 7-8 fõs kórházi személyzetbõl álló közönség asszisztálta, ott álltak mind a kis szülõszobában, mint utóbb kiderült, fogadásokat is kötöttek a szülésem sikerére... :( A méhlepény megszületését sok vérzés kíséri, utóbb súlyos vérszegénynek is nyilvánítanak.
Vince baba?