Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A kreatív energiák talán újra visszatérnek
sponsored links
Hát itt vagyunk. Megtörtént, elköltöztünk. Nagyon leült a blog, leültek a blogok az utóbbi hetekben, ígérgettem mindenfélét, de nem lett belõle semmi, bocs.
Bevallom, a költözés és az azt megelõzõ pakolászás nagyon megviselt. Leginkább onnan éreztem, hogy eltûnt belõlem a kreatív energia. Illetve abban nyilvánult meg, hogy rendezni, rendszerezni próbáltam a dobozainkat, a dolgainkat, ez is kívánt némi kreativitást. És közben csak a fejemben tudtam írni, a géphez nem jutottam, max a levelekig. Írtam arról, hogy mit választottam a könyves dobozomba (megegyeztünk a párommal, hogy mivel nagyon kicsi a ház, kevés lesz a helyünk, mindenki 1-1 doboz könyvet pakolhat magának), aztán ahogy szûkült a kör, arról, hogy melyik szakácskönyveim, konyhai ketyeréim jönnek velem a házba és mik azok, amik a következõ durván egy évet a garázsban fogják tölteni egy doboz mélyén. Írtam a fejemben arról is, hogy ebben a nagy kavarodásban mennyire megnõtt az egyszerû dolgok jelentõsége: hogy milyen jól tud esni egy rántotta (fõleg, amióta Malackaraj hatására csak vajjal vagyok hajlandó elkészíteni), néhány egyszerû nyers zöldség, a friss gyümölcs. Írtam (volna) arról is, hogy a fogyókúrával is hadilábon állok, hogy megint jártam mélységekben, amikor a sok teher miatt az étel lett a vigaszom, de hogy most már sokkal hamarabb észleltem és próbáltam tenni ellene. Aztán ezek a posztok nem jelentek meg, de közben mégis lett egy új rendszeres olvasóm, született egy-egy új komment és meghívást kaptam a gasztrominer oldalra. sokszor éreztem, hogy kihúnyt belõlem a blog-szikra, de nem akartam befejezni, mert titkon reménykedtem benne, hogy a friss levegõ, a természet közelsége új inspiráció forrása lesz a lelkemben és a konyhámban is.
Most úgy tûnik, efelé haladok.
Nagy fõzéseket még nem rendezek, elég messze lakunk beszerzési lehetõségektõl, úgyhogy kicsit szervezettebben kell megoldanom a fõzést, vásárlást, de igyekszem kihasználni az õsz színeit, ízeit és utat engedni az eltûntnek hitt kreatív energiáimnak.
Addig csak annyit, hogy az egyik elsõ normális ebédünk címeres olasz tészta volt valódi genovai pestoval... mennyei!
Bevallom, a költözés és az azt megelõzõ pakolászás nagyon megviselt. Leginkább onnan éreztem, hogy eltûnt belõlem a kreatív energia. Illetve abban nyilvánult meg, hogy rendezni, rendszerezni próbáltam a dobozainkat, a dolgainkat, ez is kívánt némi kreativitást. És közben csak a fejemben tudtam írni, a géphez nem jutottam, max a levelekig. Írtam arról, hogy mit választottam a könyves dobozomba (megegyeztünk a párommal, hogy mivel nagyon kicsi a ház, kevés lesz a helyünk, mindenki 1-1 doboz könyvet pakolhat magának), aztán ahogy szûkült a kör, arról, hogy melyik szakácskönyveim, konyhai ketyeréim jönnek velem a házba és mik azok, amik a következõ durván egy évet a garázsban fogják tölteni egy doboz mélyén. Írtam a fejemben arról is, hogy ebben a nagy kavarodásban mennyire megnõtt az egyszerû dolgok jelentõsége: hogy milyen jól tud esni egy rántotta (fõleg, amióta Malackaraj hatására csak vajjal vagyok hajlandó elkészíteni), néhány egyszerû nyers zöldség, a friss gyümölcs. Írtam (volna) arról is, hogy a fogyókúrával is hadilábon állok, hogy megint jártam mélységekben, amikor a sok teher miatt az étel lett a vigaszom, de hogy most már sokkal hamarabb észleltem és próbáltam tenni ellene. Aztán ezek a posztok nem jelentek meg, de közben mégis lett egy új rendszeres olvasóm, született egy-egy új komment és meghívást kaptam a gasztrominer oldalra. sokszor éreztem, hogy kihúnyt belõlem a blog-szikra, de nem akartam befejezni, mert titkon reménykedtem benne, hogy a friss levegõ, a természet közelsége új inspiráció forrása lesz a lelkemben és a konyhámban is.
Most úgy tûnik, efelé haladok.
Nagy fõzéseket még nem rendezek, elég messze lakunk beszerzési lehetõségektõl, úgyhogy kicsit szervezettebben kell megoldanom a fõzést, vásárlást, de igyekszem kihasználni az õsz színeit, ízeit és utat engedni az eltûntnek hitt kreatív energiáimnak.
Addig csak annyit, hogy az egyik elsõ normális ebédünk címeres olasz tészta volt valódi genovai pestoval... mennyei!