Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A gonosz epe
sponsored links
Mit mondhatnék, volt egy kis kihagyás. Magyarázatom: az epe egy nagyon gonosz szerv! S ha fáj, fáj. Kénytelen voltam lemondani imádott táplálékaimról, és italaimról. Nincs kávé, nincs alkohol, nincs só, fûszerek, hús. Csak krumpi van meg brokkolibó fõzött takony. Túl vagyok három ilyen napon. Nem mondom! Most, hogy vége, próbáltam normálisan enni, de sajnos nem ment. Az agyam meg folyamatosan közli, hogy mit szeretne. Történetesen azt, hogy vigyek be mindenféle dolgokat, ömlesztve, meg külön is, és utána meg édeset, aztán megint jöhet a sós, meg millió liter gyümölcsteát is és kicsi csokit, meg kávét, sok- sok kávét, és mangót is meg körtét. Ahogy Homer mondaná: Egyfajta Jézus vagyok, csak nem szakrális értelemben.
Az epeproblémások diétája nagyon kötött, mellõz minden olyan dolgot, amit kedvelek, de legalább tartalmazza azokat, amiket nem annyira kedvelek. Ha az ember nem tartja be, az durva fájdalmat eredményez, és derékszögben járást. Szerencsére ennél többet még nem tapasztaltam, mert még nem tartok ott, és nem is akarok. Gondoltam kipróbálok néhány dolgot, hátha beválik. A kávé helyett most beépül szépen az étrendembe a koffeinmentes cikória, ami egy vacak. Olyan mintha a kávécsaládban megesett volna egy kis kitekintés, melynek következtében született a szegény fattyú. Kivetettnek érezte magát, eltorzult a személyisége, és csúnya dolgokat csinált, és ezt az igazságos Isten azzal honorálta, hogy ilyen ízt adott neki. És ezt iszom én meg. A másik hasonló dolog az, amikor megfõzzük a sárgarépát, só, meg minden nélkül, és ha kész, megesszük, és megisszuk a meleg, sótlan (!) levét. Ugyanígy a burgonyát, és a brokkolit. Ja igen, nagyon sérelmezem azt, hogy nincs fokhagyma, mert az nálunk családilag elfogadott, önmagában is fogyasztható táplálék. Nem tudtam betelni vele, még a palacsintára is azt raktam, meg tejfölt. Nem akarok beszélni róla. Talán, akkor nézzük, hogy mi enyhíti a fájdalmat. A mentatea! Az csúcs. Még üresen is. A mélypontot követõ három napon csak ez ment le, meg a nagypapám méze. Engem különösen kedvelhet, és ebbõl rakhatott a mézbe is, amit nekem adott, mert tényleg csak ezt tudtam enni. A három koplalós nap után szerencsére fogyaszthattam például almát, amit imádok. Sütõben sütve, gyenge fûszerezéssel, és mézzel egészen feldobott. Mutatom:
Nagyon süti! A csillagánizst és a szegfûszeget természetesen nem ettek meg. Ha az ember deleböködi ezeket a gyümölcsbe, az olyan ízt ad neki, hogy. Teljesen jó.
Evés nélkül elélek valahogy, de a konyhám nélkül nem. Most úgy mulattatom magam, hogy a babámat, és a Tucsimat (aki a hugim) táplálom halálra. Gondoltam jól jön nekik a rozmaring.
Hozzávalók (milyen jól esik ezt most leírni)
500 g csirkemellfilé
16 apró burgonya
100 g füstölt sonka
Kevés trappista
Rozmaring
Olivaolaj
Só, bors
Amíg a Tucsi burgonyát hámoz, mint a rosszkatona, addig be tudom göngyölni a húst. A filéket kettévágom, de nem teljesen. Kihajtom, sózom, borsozom, rozmaringot aprítok rá. Beterítem sonkával, reszelek rá sajtot. Az egészet felcsavarom, és hústûkkel rögzítem. A külsején is sózom, borsozom és aprított rozmaringgal meghintem. Kevés olaj társaságában mehet a sütõbe.
Ha a Tucsink készen van a dolgával, és véletlenül nem hallja félre, hogy mennyi burgonya kell (Tucsi!!!), akkor jó. Elõbb sós vízben megpárolom, majd rozmaringgal megszórta olajon megsütöm õket. Ezen az olajon még megpirítom a hústekercseket. Ami reá van öntve az tejfelke. Biztos finom, mert megették.
(Ezek az ételek pontosan egy hete készültek el. Jelenleg léböjtkúrát tartok, hogy kimenjenek belõlem a nem odavaló dolgok. Például az epém! Ma van az ötödik napom, kicsit kimerült vagyok, de szerencsére nem vagyok éhes. Még két napom van hátra, és minden szabályt betartottam. Holnap, és holnapután két táplálóbb nap lesz, elvileg a mai a mélypont. Élhetõ kúra, nem hagy éhenhalni, minden ember meg tudja csinálni...
Fõleg, akinek muszáj, mint nekem.)
Az epeproblémások diétája nagyon kötött, mellõz minden olyan dolgot, amit kedvelek, de legalább tartalmazza azokat, amiket nem annyira kedvelek. Ha az ember nem tartja be, az durva fájdalmat eredményez, és derékszögben járást. Szerencsére ennél többet még nem tapasztaltam, mert még nem tartok ott, és nem is akarok. Gondoltam kipróbálok néhány dolgot, hátha beválik. A kávé helyett most beépül szépen az étrendembe a koffeinmentes cikória, ami egy vacak. Olyan mintha a kávécsaládban megesett volna egy kis kitekintés, melynek következtében született a szegény fattyú. Kivetettnek érezte magát, eltorzult a személyisége, és csúnya dolgokat csinált, és ezt az igazságos Isten azzal honorálta, hogy ilyen ízt adott neki. És ezt iszom én meg. A másik hasonló dolog az, amikor megfõzzük a sárgarépát, só, meg minden nélkül, és ha kész, megesszük, és megisszuk a meleg, sótlan (!) levét. Ugyanígy a burgonyát, és a brokkolit. Ja igen, nagyon sérelmezem azt, hogy nincs fokhagyma, mert az nálunk családilag elfogadott, önmagában is fogyasztható táplálék. Nem tudtam betelni vele, még a palacsintára is azt raktam, meg tejfölt. Nem akarok beszélni róla. Talán, akkor nézzük, hogy mi enyhíti a fájdalmat. A mentatea! Az csúcs. Még üresen is. A mélypontot követõ három napon csak ez ment le, meg a nagypapám méze. Engem különösen kedvelhet, és ebbõl rakhatott a mézbe is, amit nekem adott, mert tényleg csak ezt tudtam enni. A három koplalós nap után szerencsére fogyaszthattam például almát, amit imádok. Sütõben sütve, gyenge fûszerezéssel, és mézzel egészen feldobott. Mutatom:
Nagyon süti! A csillagánizst és a szegfûszeget természetesen nem ettek meg. Ha az ember deleböködi ezeket a gyümölcsbe, az olyan ízt ad neki, hogy. Teljesen jó.
Evés nélkül elélek valahogy, de a konyhám nélkül nem. Most úgy mulattatom magam, hogy a babámat, és a Tucsimat (aki a hugim) táplálom halálra. Gondoltam jól jön nekik a rozmaring.
Hozzávalók (milyen jól esik ezt most leírni)
500 g csirkemellfilé
16 apró burgonya
100 g füstölt sonka
Kevés trappista
Rozmaring
Olivaolaj
Só, bors
Amíg a Tucsi burgonyát hámoz, mint a rosszkatona, addig be tudom göngyölni a húst. A filéket kettévágom, de nem teljesen. Kihajtom, sózom, borsozom, rozmaringot aprítok rá. Beterítem sonkával, reszelek rá sajtot. Az egészet felcsavarom, és hústûkkel rögzítem. A külsején is sózom, borsozom és aprított rozmaringgal meghintem. Kevés olaj társaságában mehet a sütõbe.
Ha a Tucsink készen van a dolgával, és véletlenül nem hallja félre, hogy mennyi burgonya kell (Tucsi!!!), akkor jó. Elõbb sós vízben megpárolom, majd rozmaringgal megszórta olajon megsütöm õket. Ezen az olajon még megpirítom a hústekercseket. Ami reá van öntve az tejfelke. Biztos finom, mert megették.
(Ezek az ételek pontosan egy hete készültek el. Jelenleg léböjtkúrát tartok, hogy kimenjenek belõlem a nem odavaló dolgok. Például az epém! Ma van az ötödik napom, kicsit kimerült vagyok, de szerencsére nem vagyok éhes. Még két napom van hátra, és minden szabályt betartottam. Holnap, és holnapután két táplálóbb nap lesz, elvileg a mai a mélypont. Élhetõ kúra, nem hagy éhenhalni, minden ember meg tudja csinálni...
Fõleg, akinek muszáj, mint nekem.)