Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A fácánról?
sponsored links
Jó sorsunk nemrég úgy hozta, hogy kedves vadász ismerõsünktõl kaptunk elejtett fácánt, természetesen kellõen érlelve, konyhakész állapotban. Mivel ez az elsõ alkalom, hogy egy ilyen nemes vadszárnyas érkezett a konyhánkra, illõ tisztelettel készültük.
 |
| Fotó: flickr.com/Rainer Braumandl |
Rögtön eszembe jutott Dobos C. József szakácskönyve, ahol igen ízes leírást olvastam a vadról. Íme: ? A nemes hím fáczán; szép alakja, ragyogó színei miatt pompás és díszes állat, s méltóságos és büszke tartása által e természet adta elõnyeit még inkább kiemeli. A nõstény azonban távolról sem dicsekedhetik ily szép külsõvel, s teljesen nélkülözi a pompás színeket, melyek a hímet a madársereg és tollas világban oly magas polczra emelik. Ezen állatok Ázsiából származnak, s ahogy azt a történelem írja, Phasis vagy Tasa folyótól, honnan nevüket is vették, az Argonauták által Colhisba hozattak.
Görögországból késõbb mindinkább elterjedvén, Németországba s így hozzánk is eljutottak. A fáczánhúst minden szárnyas vadé között a legfinomabbnak tartják, ezt azonban szigorúan elhatározni nem lehet, az ízlés különbözõ volta miatt. Némelyek a császármadárnak, mások ismét a szalonkának adják az elsõséget, míg másfelõl a fürj is talál méltánylókra. Annyi bizonyos, hogy az általában uralkodó ízlés többsége a fáczánnak igen magas árt szabott.?
S mit lehet ezek után hozzátenni? Egy ilyen fejedelmi vadnak jól megadtuk a módját, levest és fõételeket is készítettünk belõle. Nemsokára megláthatjátok?