Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A Csillagánizs fõzõiskola, Várvizi Péter és még egy s más
sponsored links
A jó bornak nem kell cégér- tartja a magyar közmondás. Egyetértek, de most mégis úgy gondolom mesélek egy kicsit arról a fõzõiskoláról, ami nálam már már függõséget váltott ki.
Igen, ez a Csillagánizs és nem, még nem lakom ott, csak gyakran vendégeskedem náluk:) Szeretem azt a hihetetlen profizmust, ahogy az órák az elsõ perctõl az utolsóig fel vannak építve. A küldetéstudatukat, az segítõkészségüket és a hozzám illetve a tanulótársaimhoz való hozzáállásukat. Tavaly az évzárón még könyvet is kaptam a "társadalmi munkámért", ami mindösszesen abból állt, hogy összedobtam egy pdf file-t a francia AOC minõsítésû sajtokról. A könyv Jacques Pepin: Elnökök séfje, természetesen dedikálva.
Úgy érzem azon kívül, hogy szuper kikapcsolódás olyan emberek társaságában, akikkel közös a szenvedélyünk, minden órán rengeteget tanulok is. Idõnként annyi infóval van tele a fejem, hogy hazaérkezés után még kell pár óra, hogy leülepedjenek bennem a dolgok.
Régi vágyam teljesült nemrég, mikor húsbontáson vettem részt. Elõtte komolyan elgondolkodtam már azon, hogy bekéredzkedem Józsiékhoz a Nagycsarnokba tanulni egy kis hentesmesterséget :) Mert persze, hogy feltudtam eddig is vágni a csirkemellet, a karaj kicsontozása sem okozott gondot sõt! még a halakkal is egész jól elboldogultam. De nem tudtam kicsontozni egy csirkét, úgy hogy az közben egészben maradjon! A nyúl csontozásáról, nyolc részre vágásáról meg ne is beszéljünk. Korábban azt se gondoltam volna, hogy valaha megkóstolom, nemhogy még meg is szeretem!
Nekem ezek az órák hihetetlen magabiztosságot adtak, pedig most már bevallhatom, hogy az elsõ óra elõtt eszméletlenül izgultam :) Inspirálnak és bár eddig sem voltam híján a kísérletezõ kedvnek, azóta még bátrabban fordulok az új és különleges alapanyagokhoz, elkészítési módokhoz. És nem utolsó sorban - lekopogom - azóta nem vágtam el a kezem fõzés közben. Persze nincsenek illúzióm, hogy ez most már mindig így lesz, de akkor is! :)
Segal Viktortól ízelítõt kaphattam a fúziós konyhából és Ázsia ízvilágába is beleshettem. Mindeközben annyi, de annyi érdekes történetet hallgathattam és rengeteg ötlettel gazdagodtam.
A Francia gasztronómiai kalandozások során sikeresen beleszerettem francia konyha egyszerû, de mégis különleges ízvilágába. És természetesen a sajtokba, amikbõl volt szerencsém végigkóstolni a régiók eredet védett sajtjai közül jó párat. Hozzá Mach Tímea - az iskola egyik tulajdonosa és a fõzõestek örökös háziasszonya - által sütött házi baguettet falatoztunk. Az ételek mellé pedig Kovács Antal által ajánlott kézmûves borokat kóstolhattam.
Nem is olyan soká pedig újabb álmom teljesül, mert a nyáron Tokióban sztázsoló Várvizi Péter vezetésével bepillantást nyerhetek a japán konyha rejtelmeibe! :)
Igen, ez a Csillagánizs és nem, még nem lakom ott, csak gyakran vendégeskedem náluk:) Szeretem azt a hihetetlen profizmust, ahogy az órák az elsõ perctõl az utolsóig fel vannak építve. A küldetéstudatukat, az segítõkészségüket és a hozzám illetve a tanulótársaimhoz való hozzáállásukat. Tavaly az évzárón még könyvet is kaptam a "társadalmi munkámért", ami mindösszesen abból állt, hogy összedobtam egy pdf file-t a francia AOC minõsítésû sajtokról. A könyv Jacques Pepin: Elnökök séfje, természetesen dedikálva.
Úgy érzem azon kívül, hogy szuper kikapcsolódás olyan emberek társaságában, akikkel közös a szenvedélyünk, minden órán rengeteget tanulok is. Idõnként annyi infóval van tele a fejem, hogy hazaérkezés után még kell pár óra, hogy leülepedjenek bennem a dolgok.
Régi vágyam teljesült nemrég, mikor húsbontáson vettem részt. Elõtte komolyan elgondolkodtam már azon, hogy bekéredzkedem Józsiékhoz a Nagycsarnokba tanulni egy kis hentesmesterséget :) Mert persze, hogy feltudtam eddig is vágni a csirkemellet, a karaj kicsontozása sem okozott gondot sõt! még a halakkal is egész jól elboldogultam. De nem tudtam kicsontozni egy csirkét, úgy hogy az közben egészben maradjon! A nyúl csontozásáról, nyolc részre vágásáról meg ne is beszéljünk. Korábban azt se gondoltam volna, hogy valaha megkóstolom, nemhogy még meg is szeretem!
Nekem ezek az órák hihetetlen magabiztosságot adtak, pedig most már bevallhatom, hogy az elsõ óra elõtt eszméletlenül izgultam :) Inspirálnak és bár eddig sem voltam híján a kísérletezõ kedvnek, azóta még bátrabban fordulok az új és különleges alapanyagokhoz, elkészítési módokhoz. És nem utolsó sorban - lekopogom - azóta nem vágtam el a kezem fõzés közben. Persze nincsenek illúzióm, hogy ez most már mindig így lesz, de akkor is! :)
Segal Viktortól ízelítõt kaphattam a fúziós konyhából és Ázsia ízvilágába is beleshettem. Mindeközben annyi, de annyi érdekes történetet hallgathattam és rengeteg ötlettel gazdagodtam.
A Francia gasztronómiai kalandozások során sikeresen beleszerettem francia konyha egyszerû, de mégis különleges ízvilágába. És természetesen a sajtokba, amikbõl volt szerencsém végigkóstolni a régiók eredet védett sajtjai közül jó párat. Hozzá Mach Tímea - az iskola egyik tulajdonosa és a fõzõestek örökös háziasszonya - által sütött házi baguettet falatoztunk. Az ételek mellé pedig Kovács Antal által ajánlott kézmûves borokat kóstolhattam.
Nem is olyan soká pedig újabb álmom teljesül, mert a nyáron Tokióban sztázsoló Várvizi Péter vezetésével bepillantást nyerhetek a japán konyha rejtelmeibe! :)
A végére hagytam a lényeget. A cikket, amit elolvasva úgy éreztem szeretném, ha eljutna az üzenete azokhoz , akik olvasnak. Ha valaha felmerülne bárkiben a kérdés, hogy miért is ebbe az fõzõiskolába járok, akkor elég csak elolvasnia a Dinning Guide-on megjelent cikket - ahol Várvizi Péter mesél Várvizi Péterrõl - és tudom, hogy azonnal megérti majd, hogy nekem miért is õ A SÉF, akinél élmény a tanulás.