A bûnbánó vallomása I.
sponsored links
Bûnös vagyok, ez nem lehet kérdés. Hosszú ideig tartott az út, míg sikerült felfedezni, hogy a bor több mint egyszerû alkohol, és baráti ivászat után lehet másnap úgy is ébredni, hogy nem kalapál több ezer törpe a koponyámban. Bûnhõdtem is hosszú ideig, közben olyan dolgokat ittam meg, amelyeknek ma már a szagától is elfog a hányinger.
Mára mégis megbocsájtott nekem a bor, egymásra találtunk, és egy pohár rizling mellett tekintünk vissza a múlt sötét bugyraiba. Lesznek gyomorforgató részletek, aki az ilyesmit nem bírja, ne olvassa tovább (karika helyett). Nekik röviden a tanulság: senki ne fertõzze magát mûanyag szerekkel és ízekkel!
A szerencsés kevesek borral kezdik, de õk vannak kevesebben. Én sem tartozom közéjük. Szõlõnk sosem volt (sajnos saját még most sincs), nagyapámnak viszont príma kocsmája volt az idõk kezdetétõl fogva, így már egészen fiatalon magamba szívhattam az alkohol cseppjeinek nagy-nagy bölcsességeit. A kocsmájában mért, meghatározhatatlan illatú és zamatú bornak köszönhetõen jóanyám a mai napig nem issza a bort, nagy kár.
Zsenge férfiú koromban semmiképpen sem gondoltam, hogy lenne bármi értelme ...